„Rudolf nyugati frank király” változatai közötti eltérés

Rudolfot 923-ban a nemesek megválasztották Nyugat-Franciaország királyának, így néhai apósát, I. Róbertet követte a trónon. Az újdonsült uralkodót Walter, Sens érseke koronázta meg 923. július 13-án, vasárnap, Soissons városában. Amikor felkenték őt királlyá, lemondott Burgundia hercegi címéről, melyet két évig birtokolt, s átadta azt öccsének, Fekete Hugónak. Csakhogy a [[Karoling-ház]]ból származó [[III. Károly nyugati frank király|III. Károly]], aki 898 és 922 között volt Nyugat-Franciaország királya (911 és 919 között pedig [[Lotaringia]] uralkodója), még életben volt, és szintén igényt tartott erre a koronára.

Azonban Rudolf sógora, II. (Vermandois-i) Herbert gróf, aki feleségül vette Emma királyné testvérét, csapdát állított Károlynak. Találkozóra hívta őt, ahol elfogatta és foglyul ejtette, majd pedig börtönbe vetette Károlyt. Rudolf egyik első uralkodói intézkedése az volt, hogy sereget vezetett [[I. Henrik német király]] ellen, aki egy évvel korábban, Jülich tartományban még szövetségre is lépett Rudolf néhai apósával, I. Róbert királlyal. A lotaringiai uralkodó, együtt a német királlyal, személyesen is találkozott Rudolffal s annak hatalmas hadseregével. Megbeszélésük végül egy újabb békekötéssel zárult. Habár 925-ben az akkori német uralkodó megtámadta a köpönyegforgató Gilbertet, Lotaringia hercegét, aki már előtte is sorozatosan változtattaváltogatta, hogy épp kinek az oldalán áll, és Henrik király megszerezte Franciaországtól a Lotaringia feletti rendelkezési jogot, Rudolf – jelen helyzetében – nem volt olyan katonai helyzetben, hogy ellenálljon Henrik ezen törekvéseinek.

924 körül már [[vikingek|viking]] hadak is fenyegették Nyugat-Franciaországot, azon belül pedig a Loire-völgyet. Nagy Hugó, Emma testvére is veszélybe került emiatt, ám Rudolf nem lépett közbe. A hódító seregek hamarosan megtámadták Burgundiát, Rudolf testvérének tartományát, s el is foglalták azt, majd pedig a csapatok tovább vonultak Melun irányába, s így már Rudolf birodalmába is behatoltak. Ekkor már a francia király is úgy érezte, ellenállásra lesz szükség, ezért saját hűbéresei és sógora, Herbert gróf katonai segítségét kérte, majd pedig Burgundiában kezdett el további csapatokat toborozni. Ezek után Nagy Hugót is szerencsésen meggyőzte arról, hogy embereivel csatlakozzon hozzájuk egy esetleg kirobbanó harc esetén. A betörő vikingek végül kivonultak az országból, ám a [[normannok]], akiket még 911-ben III. Károly telepített le Rouen közelébe, hirtelen fellázadtak, s portyázva végigsöpörtek azon a régión. Herbert és [[I. Arnulf flandriaiflamand gróf]] katonákkal támogatta Rudolfot azokban a zűrzavaros időkben, s sikeresen bevették az észak-franciaországi Eu városát, ám a Fauquemberguesand közelében vívott ütközetben Rudolf megsérült, Ponthieu grófot (II. Helgaud) pedig megölték. Sok normann felkelő is elesett ebben a csatában.

Ugyancsak 926-ban történt, hogy Rudolf tárgyalásokba kezdett Vak Lajossal, Provence királyával a magyarok kapcsán, akik akkoriban [[honfoglalás|telepedtek le]] Európában, Lajos pedig fenyegetve érezte magát általuk. Sajnos igaza is lett, mivel 930-ban a magyarok megszállták [[Reims]] környékét, ám kivonultak onnan, mielőtt még Rudolf serege lerohanta volna őket. (Lajos még 928-ban meghalt.) 935-ben a magyarok már Burgundiát is megszállták, Rudolf pedig haladéktalanul odaküldte hatalmas seregét, minek láttán az ellenség harc nélkül megfutamodott. Ennek következtében mind a vikingekkel, mind pedig a magyarokkal szemben biztonságba került Franciaország, s ez az állapot még Rudolf halálakor, vagyis egy év múlva is érvényben volt.

II. Herbert vermandois-i gróf, Emma királyné nővérének, Adélnak a férje, arra használta foglyát, a trónjától megfosztott III. Károlyt, hogy kieszközölje Rudolfnál saját fiai, Odó és Hugó előmenetelét. 925-ben Hugó számára a rheimsreims-i érseki széket szerette volna megszerezni, Odónak pedig Picardy megye vezetését kívánta biztosítani 927-ben. Rudolf azonban nem hagyta magát zsarolni, ezért Herbert behódolásképpen William Longsword (Normandia hercegének, Rollónak a fia) elé vitte Károlyt, onnan pedig RheimsReims-be, hogy az egykori király győzze meg [[X. János pápa|X. János pápát]] Hugó (Herbert fia) érseki kinevezéséről. 928-ban aztán Herbert elérte, amit akart, megszerezte Odó nevű fia számára Picardy megye irányítását, csakhogy Károly egy év múlva meghalt Péronne városában, ezért az egykori uralkodó halálával Vermandois grófja elveszítette az „alku tárgyát” Rudolffal szemben.

Azzal, hogy Rudolf király legyőzte a vikingeket Limousinnál, elnyerte az [[aquitániaiak|aquitániai nép]] hűségét is, valamint William Longsword, Normandia újdonsült hercege is hivatalosan behódolt neki. Ennek ellenére Rudolf 929-ben megpróbálta csökkenteni Ebalus poitou-i gróf és aquitániai herceg befolyását és hatalmát, továbbá a Charroux lordja által kormányzott régió határvidéke a király közreműködésével vált független tájegységgé. Egy furcsa diplomáciai fordulat eredményeképpen Rudolf pont Ebalusszal kötött katonai szövetséget, abból a célból, hogy együtt rombolják le Dél-Franciaországban az utolsó viking katonai erődöket is. 931-ben Rudolf sógora, a köpönyegforgató Herbert ellen fordult, RheimsReims-be utazott, és saját jelöltjét, Artaldot ültette az ottani érseki székbe, Herbert fia, Hugó helyére. Ezután Rudolf és emberei, köztük Rudolf sógora, Nagy Hugó, tovább nyomultak előre a megyében, és sorra gyújtották fel Herbert gróf ottani várait. A sarokba szorított árulót, Herbertet végül 933-ban ugyanabba a börtönbe zárták be (Château-Thierry városában), ahol korábban már a néhai III. Károly is évekig raboskodott. A grófot egy év múlva engedték szabadon, 935-ben pedig Rudolf és Herbert kibékült egymással.

Rudolf 935 legvégén megbetegedett, s pár hónap haldoklás után, 936. január 14-én vagy 15-én, körülbelül 46 éves korában elhunyt. Rudolfot az utókor néha összetéveszti anyai nagybátyjával, [[I. Rudolf felső-burgund király|I. Rudolffal]], Felső-Burgundia második királyával.