„Lévay József” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
infobox |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
25. sor:
}}
'''Lévay József''' ([[Sajószentpéter]], [[1825]]. [[november 18.]] – [[Miskolc]], [[1918]]. [[július 4.]]) költő, műfordító, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] tagja.
[[1836]]–[[1846]] között Miskolcon járt gimnáziumba (az evangélikus líceumba), majd [[Késmárk]]on jogot hallgatott. [[1847]]-ben Miskolcon joggyakornok lett. [[Szemere Bertalan]] írnokaként részt vett az [[1848]]-as [[pozsony]]i országgyűlésen. A forradalom alatt végig Szemere mellett maradt, csak [[Arad]]on váltak el. [[1850]] februárjáig szüleinél bujkált, majd [[Pest (történelmi település)|Pest]]re utazott, és Bátor Miklós álnév alatt újságíró volt. Ekkoriban ismerkedett meg [[Arany János]]sal, akivel életre szóló barátságot kötöttek, és ebben az időszakban jelentek meg első versei is.▼
[[Kép:LevayJozsef.jpg|bélyegkép|balra|Lévay József szobra Miskolcon]]▼
[[1852]]-ben visszatért Miskolcra, és [[1860]]-ig a református gimnázium magyar-latin szakos tanára volt. Ekkor [[Borsod vármegye]] alispánja lett, de a tanítással csak [[1865]]-ben hagyott fel teljesen, amikor a főispán főjegyzővé nevezte ki. [[1895]]-ben Borsod vármegye alispánja lett, de [[1896]] elején nyugdíjba vonult. [[1918]]-ban halt meg; végakaratának megfelelően a sajószentpéteri református temetőben, szülei mellett helyezték örök nyugalomra.▼
<div style="float:right; margin:10px; width:170px; border:1px; border-style:solid; border-color:#cccccc; background-color:#eeeeee; padding:10px ">
66 ⟶ 70 sor:
(1902)
</span>
</div> >
▲[[1836]]–[[1846]] között Miskolcon járt gimnáziumba (az evangélikus líceumba), majd [[Késmárk]]on jogot hallgatott. [[1847]]-ben Miskolcon joggyakornok lett. [[Szemere Bertalan]] írnokaként részt vett az [[1848]]-as [[pozsony]]i országgyűlésen. A forradalom alatt végig Szemere mellett maradt, csak [[Arad]]on váltak el. [[1850]] februárjáig szüleinél bujkált, majd [[Pest (történelmi település)|Pest]]re utazott, és Bátor Miklós álnév alatt újságíró volt. Ekkoriban ismerkedett meg [[Arany János]]sal, akivel életre szóló barátságot kötöttek, és ebben az időszakban jelentek meg első versei is.
▲[[Kép:LevayJozsef.jpg|bélyegkép|balra|Lévay József szobra Miskolcon]]
▲[[1852]]-ben visszatért Miskolcra, és [[1860]]-ig a református gimnázium magyar-latin szakos tanára volt. Ekkor [[Borsod vármegye]] alispánja lett, de a tanítással csak [[1865]]-ben hagyott fel teljesen, amikor a főispán főjegyzővé nevezte ki. [[1895]]-ben Borsod vármegye alispánja lett, de [[1896]] elején nyugdíjba vonult. [[1918]]-ban halt meg; végakaratának megfelelően a sajószentpéteri református temetőben, szülei mellett helyezték örök nyugalomra.
Bár korának népszerű és elismert művésze volt, mára elfeledte az utókor. Költészetére a keresetlen egyszerűség jellemző (amely nem azonos sem a petőfieskedő, Szabolcska-féle népieskedéssel, sem a parlagiassággal), a vidéki élet apróbb-nagyobb örömeinek megéneklése (akárcsak az antik költők némelyikénél, mint például [[Quintus Horatius Flaccus|Horatius]]); a kordivatot sosem követte; valamint a magyaros (rímes, pergő ritmusú, ütemhangsúlyos) versformák használata. Műfordítóként [[Robert Burns]] verseit, [[Lucius Annaeus Seneca|Seneca]] műveit, két [[Molière]]-darabot, [[William Shakespeare|Shakespeare]]-től többek között ''[[A makrancos hölgy]]''et, a ''IV. Henrik'' egyes részeit, a ''[[Vízkereszt, vagy amit akartok]]'' című darabokat fordította magyarra.
| |||