„Gályarabság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
16. sor:
A keresztény hadifoglyokból lett gályarabok közt kevés volt a magyar, mivel a török (a keresztény hatalmakkal ellentétben) nem engedte gályákra hurcolni saját alattvalóit. A török hódoltsági magyar, vagy a török véduraság alatt álló erdélyi ember tehát, ha rabul is ejtették, megszabadult, mihelyt honosságát igazolta. Más dolog, ha a rabszíjra fűzötteket fegyveres kézzel, török elleni harcban fogták el. Azoknak jó, ha megengedték, hogy az önkényesen megszabott, igen magas áron kiválthassák magukat. A hadifoglyokból lett gályarabok közt legtöbb volt a lengyel és orosz, akikkel a tatárok Neszter-Fehérvárott vagy [[Krím-félsziget|Krímiában]] ütöttek vásárt.
A [[Kemény János (fejedelem)|Kemény János]]sal együtt [[1657]]-ben [[tatárok|tatár]] rabságba esett [[erdély]]iek egy részét is [[Dnyeszterfehérvár|Neszter-Fejérvár]]t adták el a gályákra, amint egy egykorú krónikás mondja: „Nyolcszázat hajtottak az [[Vörös-tenger]]re,|Mint ártatlanokat az veszedelemre.” A [[pozsonyi vértörvényszék]] működése nyomán magyar [[prédikáció|prédikátor]]ok is nagy számmal jutottak a [[nápoly]]i gályákra, akiknek sorsa méltán állítható párhuzamba az [[inkvizíció]] áldozataiéval.
==Lásd még==
| |||