„Közjegyző” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
[[Kép:Notariavigo.jpg|bélyegkép|300px|<center>Közjegyzői iroda bejárata,
A '''közjegyző''' olyan [[hivatalos személy]], akit a törvény [[közhitelesség]]gel ruház fel, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtson. A közjegyző hatáskörébe tartozik többek között [[közjegyzői okirat]]ok szerkesztése, tanúsítványok kiállítása, [[hagyatéki eljárás]]ok lefolytatása, letétek kezelése. Nem tévesztendő össze a [[jegyző]]vel.
16. sor:
===A közjegyző feladatai===
*'''[[közjegyzői okirat]]ok készítése''': a közjegyző egyik fő feladata bármely szerződés (pl. kölcsön, öröklési, tartási, házassági, ajándékozási, adásvételi, társasági szerződés stb.) és jognyilatkozat (pl. végrendelet, befogadó- és tartozáselismerő nyilatkozat, meghatalmazás) közjegyzői okiratba foglalása. A közjegyző az okiratok eredeti példányát megőrzi, arról hiteles
*'''magánokiratokon az aláíró személyének tanúsítása''';
*'''hiteles másolatok készítése''': a hitelesítés alkalmával a közjegyző aláírást és másolatot hitelesít, vagy más jelentős tényt különös bizonyító erővel tanúsít. Hitelesítések körébe tartozik továbbá a közhitelű nyilvántartások például: cég-, ingatlan-, zálogjogi nyilvántartás adatairól kiállított igazolás.
65. sor:
Már az ókorban megjelent az igény arra, hogy mások szerződéseit harmadik, pártatlan személy is megerősítse, illetve felek között pártatlanul eljárva tényeket vagy ezek hiányát hitelesen megállapítsa.
A közjegyzői foglalkozás kialakulása, a történelem tanúsága szerint, a több ezer éves írnoki mesterségből, az írástudó, feljegyző foglalkozásból származtatható. Ilyen írnokszobor-ábrázolások már Mezopotámiában készültek.
Érdekes, hogy a jogilag képzett (''civil law'' alapján működő) és a „laikus” (''common law'' alapján működő) közjegyző is ugyanazt a római „őst” vallja magáénak, a ''notarius''t. De a jogi végzettségű közjegyző ma alig hasonlít római elődjére. Azok ugyanis egyszerű gyorsírók voltak, akik nagyurakat szolgáltak és kinevezésüket a helyi kormányzat bíróságának és hivatalainak a jegyzőjétől kapták. A rómaiaknál volt ugyanis egy magántisztviselői foglalkozás is, a ''tabellio''. A tabellionesnek a fórumokon vagy a piactereken volt „irodája” és a polgárok tőle kértek tanácsot és jogi segítséget. Ő készített jogi okiratokat.
A középkorban a nótárius hivatala kibővült, ő lett a bírósági hivatalvezető, és ő hitelesítette a bírósági iratokat. A reneszánszra bíróságtól független határozatokat saját maguk is hitelesíthettek.
77. sor:
A magyar közjegyző dolga tehát:
Minden kétséget kizáróan meggyőződni arról, hogy egy írásos szerződés szerződő fele az, akinek mondja magát, tehát azonosítja az aláírót.
Megtapasztalja, hogy a szerződő felek írják alá a szerződést, és hogy elolvasás után tényleg tisztában vannak annak tartalmával, továbbá meggyőződik arról, hogy az aláírók a szándékuknak megfelelő szerződést írják alá.
| |||