„Simone Veil” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
65. sor:
==A politika színterén==
1945. május 3-án érkezett vissza Simone hazájába. Párizsban jogot tanult, és az ''Institut d’études politiques de Paris (Sciences Po) (Politikai Tudományok Intézete)'' hallgatója lett. 1956-ban sikeres bírói szakvizsgát tett, és az Igazságügyi Minisztériumban a büntető igazságszolgáltatás területén töltött be magas hivatalt. Veil asszonyt kezdetben baloldali politikai irányultság jellemezte, nagy csodálója volt [[Pierre Mendès France]]–nak. Támogatta az európai államok szövetségének gondolatát, és nagyon sajnálta, hogy az ''Európai Védelmi Közösség'' tervét még Mendès France is elvetette. Közel érezte magát eszmeileg családja régi ismerőséhez, [[Raymond Aron]]hoz, és nagyon szerette volna, hogy a gaullisták és a kommunisták mellett egy harmadik politikai erő is megjelenjen Franciaországban.
1970-ben [[Georges Pompidou]] a ''Conseil supérieur de la magistrature'' (Francia Bírói Tanács) főtitkárává nevezte ki. [[Valéry Giscard d’Estaing]] elnöksége alatt [[Jacques Chirac]] kormányában egészségügyi miniszter lett (a tárcát [[Raymond Barre]] kormányai alatt is megtartotta). Veil miniszterasszonyt megbízták 1974-ben, hogy dolgozza ki az önkéntes [[terhességmegszakítás]]t engedélyező törvény tervezetét. A képviselők előtt mondott beszédében hangsúlyozta, hogy ''„az abortusz kizárólag végső megoldás a kilátástalan helyzetekben”''. Rengeteg támadás érte őt és nem csak a keresztény vallási közösségek részéről. A vallásos zsidók még 2003-ban is nehezteltek rá. Néhány [[fundamentalizmus|fundamentalista]] [[New York]]-i [[rabbi]] levélben követelte [[Lengyelország]] elnökétől, hogy az [[auschwitzi koncentrációs tábor]] felszabadításának 60. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségen ne Veil asszony képviselje az egykori deportáltakat.
| |||