„Marathóni csata” változatai közötti eltérés

a
Bot: no:Slaget ved Marathon egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások
a (képek)
a (Bot: no:Slaget ved Marathon egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások)
 
A perzsák részéről valamilyen akadályoztatás feltételezése szinte adja magát abból a tényből következően, hogy Miltiádész óriási kockázatot vállalt a támadással: egyfelől mindenki tudta, hogy bosszúra szomjazik, tehát ha kudarcot vall, mindenki az ő bosszúvágyát okolja majd, másfelől pedig másnapra várták a spártaiak megérkezését, tehát vereség esetén még a felesleges türelmetlenség és dicsvágy gyanúja is rávetülhetett volna. Miltiádész ezen okokból biztosan nem vállalt volna felesleges kockázatot, tehát a taktika és az időpont megválasztása nem lehetett véletlenszerű!
[[FileFájl:Tumulus (tomb) in Marathon.jpg|bélyegkép|jobbra|Halomsír ''(tumulusz)'' a csatatér közelében]]
A csata kapcsán tehát a perzsák számbeli fölényéről nemigen beszélhetünk, hiszen a görögök is képesek voltak mintegy {{szám|12000}} főt kiállítani. (Kilencezer athéni és 1000 plataiai hoplita, összesen tízezer nehézfegyverzetű, valamint mintegy kétezer gymnoi, azaz könnyűfegyverzetű gyalogos.) A közelharchoz nem szokott, könnyűfegyverzetű perzsa gyalogság pedig mind kiképzésben, fegyverzetben, mind tényleges harcértékben lényegesen „alulmúlta” a hoplitákat, sőt a görög kisegítő könnyűfegyverzetű gyalogságot is. A lovasság támogatása nélkül gyakorlatilag tehetetlenek voltak a jól képzett, és jobban felfegyverzett és -vértezett görögökkel szemben. Miltiádész hadvezéri zsenije az időhúzó taktikában – volt idege-türelme kivárni a lovasság bevethetetlenségét –, és ami a phalanxtól szokatlan rohamozásban mutatkozott meg. A perzsáknak így egyszerűen nem volt módjuk, idejük, alkalmuk arra, hogy hajítódárdájukat és íjukat megfelelően használják Az elesett 192 görög nagyobb része - minden bizonnyal - még a rohamozás közben kapott sebet. A perzsa távolfegyvereknek a hoplita roham alatt legfeljebb egy „sortűznyi” idejük volt. Amikorra a két sereg közvetlen kontaktusba („harcérintkezésbe”, azaz közelharcba) került, a perzsáknak fikarcnyi esélyük sem maradt. Miltiádész stratégiája az erőviszonyokat a görögök javára változtatta meg, taktikájában pedig kihasználta a hopliták adottságait - győzelme ennek tudható be. A „sportszellem” a teljes fegyverzetben és vértben rohamozó hoplitákat segítette erőfeszítéseikben, ahogyan a [[pánhellén játékok]]on [[i. e. 520]]-ban bevezetett [[fegyveres futás]] is mutatja.
 
[[FileFájl:Statue of Pheidippides along the Marathon Road.jpg|bélyegkép|jobbra|Pheidippidész bronzszobra a maratoni országút mellett]]
== A marathóni futó legendája ==
{{Bővebben|Pheidippidész}}
Ez az esemény valószínűleg sosem történt meg. Már csak azért sem, mert a marathóni győztes görögök az egész seregükkel futottak egészen [[Phaléron]]ig, ahol ezzel megakadályozták az ismételt perzsa partraszállást.
 
[[FileFájl:Trophee bataille marathon.JPG|bélyegkép|jobbra|180px|A csata emlékoszlopa]]
== Emlékezete ==
 
{{Link GA|en}}
{{Link GA|fr}}
{{Link GA|no}}
158 232

szerkesztés