„Nine Inch Nails” változatai közötti eltérés

| képaláírás = A Nine Inch Nails tagjai [[2009]]. [[május 16.|május 16-án]] [[Chula Vista|Chula VistáVistában]]ban balról jobbra: [[Robin Finck]], [[Justin Meldal-Johnsen]], [[Ilan Rbin]] és [[Trent Reznor]].

A '''Nine Inch Nails''' (a kezdőbetűkből rövidítve '''NIN''', vagy formailag '''NIИ''') egy [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[industrial metal]] együttes, melyet [[Trent Reznor]] alapított [[1988]]-ban az [[Ohio|ohióohiói]]i [[Cleveland]]ben. Reznor az egyedüli hivatalos tagja a zenekarnak, aki [[producer]], [[Éneklés|énekes]], [[dalszerző]] és [[zenész]] is egyben, s ő felel az együttes vezetéséért is.<ref name="AMG">{{cite web|author=Steve Huey|url=http://allmusic.com/cg/amg.dll?p=amgsql=11:jxkcikv6bbf9~T10|title=Nine Inch Nails|accessdate=2009-10-11|publisher=Allmusic.com|language=angol}}</ref> A zenéje rendkívül sok zenei műfajt magába foglal, de fő jellegzetessége az [[elektromos zenei hangszerek]] által létrehozott hangzásvilág. Mikor Reznor elkészít egy új albumot, összehív egy zenészekből álló együttest, hogy előadhassa velük az új számokat a közönségnek. A turnékon mindig megváltoztatják a felállást és a számokat is, az élő koncertekhez igazodva. A banda az előadásokat gyakran látványos vizuális elemekkel kíséri, melyek gyakran tartalmaznak hipnotizáló világításokat.<ref>{{cite news|author=Troy Reimink|title=Changes in songs, lineup keep Nails sharp|publisher=Grand Rapids Press, Booth Newspapers|page=D1|date=2009-10-11|language=angol}}</ref>

A Nine Inch Nails korai éveiben az [[underground]] zene hallgatói jó fogadtatásban részesítették az együttest. Az [[1990-es évek]]ben számos befolyásos dalt készített el a zenekar, melyek közül sokat játszottak a rádiók,<ref name="Allmusic charts">{{cite web|url=http://allmusic.com/cg/amg.dll?p=amg&sql=11:gifexqr5ld6e~T5|title=Nine inch Nails > Charts & Awards|publisher=Allmusic.com|accessdate=2009-10-11|language=angol}}</ref> két felvétel (a ''Wish'' és a ''Happiness in Slavery'') [[Grammy-díj]]at nyert, összesen 20 millió albumot adtak el világszerte<ref name="Yahoo!Court">{{cite web|author=Charlie Amter|title=Reznor Bares Teeth in Court|publisher=Yahoo! Music|date=2005-05-17|url=http://music.yahoo.com/read/news/19364126|accessdate=2009-10-11|language=angol}}</ref>, melyből 10,5 millió csak az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült ÁllamokÁllamokban]]ban kelt el<ref name="RIAAbestsellers">{{cite web|url=http://www.riaa.com/goldandplatinumdata.php?resultpage=3&table=tblTopArt&action=|title=Best Sellers: Gold & Platinum Top Artists|publisher=Recording Industry Association of America|date=2006-07-31|accessdate=2009-10-11|language=angol}}</ref> és összesen tizenkét Grammy-díjra jelölték a bandát. [[1997]]-ben Reznor az év legbefolyásosabb embere lett a ''[[Time (magazin)|Time]]'' magazinban, a ''Spin'' pedig „a legelevenebb előadó” jelzővel illette meg.<ref name="Time">{{cite journal|url=http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,986206-17,00.html|title=Time's 25 most influential Americans|journal=Time|publisher[Time Inc. (Time Warner)|date=1997-04-21|volume=149|issue=16|page=66|accessdate=2009-10-11|language=angol}}</ref> 2004-ben a ''[[Rolling Stone]]'' magazin a világ 100 legnagyobb előadója listán a 94. helyre sorolta a Nine Inch Nailst.<ref name="Bowie">{{cite journal|title=Nine Inch Nailsauthor=David Bowie|authorlink=David Bowie|journal=Rolling Stone|issue=972|date=2005-04-21|url=http://www.rollingstone.com/news/story/7250012/94_nine_inch_nails|accessdate=2009-10-11|language=angol}}</ref> Ezek ellenére sok vitába került az együttes a lemezkiadóikkal, melynek az lett az eredménye, hogy [[2007]]-ben Reznor bejelentette, a Nine Inch Nails saját maga, minden lemezkiadótól függetlenül fogja kiadni lemezeit.<ref name="BBFreeAgent">{{cite web|first=Jonathan Cohen|url=http://www.billboard.com/search/?keyword=nine+inch+nails&x=0&y=0#/news/nine-inch-nails-celebrates-free-agent-status-1003655498.story|title=Nine Inch Nails Celebrates Free Agent Status|accessdate=2009-10-11|publisher=''Billboard'', Nielsen Company|date=2007-10-08|language=angol}}</ref>

[[1987]]-ben [[Trent Reznor]] egy [[Cleveland|cleveland]]-i együttesben, az [[Exotic Birds]]ben [[Billentyűs hangszerek|billentyűzött]], majd [[John Malm Jr.]]-t menedzselte. Reznor és Malm összebarátkoztak, majd mikor Reznor kilépett az Exotic Birdsből, Malm menedzselte Reznort.<ref>''Reznor v. J. Artist Management, Inc. et al.'', 365 F. Supp. 2d 565 (S.D.N.Y. 2005).</ref> Ebben az időben Reznor mérnökasszisztensként dolgozott a [[Right Track Studios]]nál<ref name="AMG" />, és engedélyt kért a stúdióvezető [[Bart Koster]]től, hogy felvehessen pár [[Demó (zene)|demó]] számot, amikor nincs használatban a stúdió, amibe Koster beleegyezett.<ref> and asked studio owner Bart Koster for permission to record some [[Demo (music)|demos]] of his own material for free during unused studio time. Koster agreed, commenting that it cost him "just a little wear on [his] tape heads". {{cite journal|title=The music of rage|journal=People magazin|volume=43|issue=5|author=Steve Dougherty|coauthors=Bryan Alexander, Tom Nugent, John Hannah|date=1995-02-06|pages=105–107}}</ref> Amíg Reznor a korai Nine Inch Nails-dalokat vette fel, nem talált olyan zenészeket, akik megfeleltek volna elképzeléseinek. Így hát Reznor egyedül vette fel a számokhoz az összes hangszert, hasonlóan mint [[Prince]].<ref>{{cite journal|title=The Truth About Trent|journal=Option|author=Jason Fine|date=1994}}</ref> Azóta is szinte mindig egyedül dolgozik az új albumokon, néha-néha besegítve neki egy-egy zenész. Miután [[1988]]-ban megvolt az első koncertje a [[Skinny Puppy]]val, kiadott egy [[12 inches kislemez]]-t egy kis [[európa]]i kiadónál.<ref name="AP90">{{cite journal|title=Getting Down in It|month=March|year=1990|journal=Alternative Press|issue=27}}</ref> Jó pár lemezkiadónak tetszett a demófelvétel, így Reznor végül a TVT Recordsszal kötött szerződést.<ref name="AMG" /> Tíz szám a Right Track Studió-s demóból felkerült a banda első nagylemezére, a ''[[Pretty Hate Machine]]''-re, amely végül [[1989]]-ben megjelent.

A Nine Inch Nails első nagylemeze 1989-ben jelent meg ''[[Pretty Hate Machine]]'' címen, melyet [[Trent Reznor]] írt és vett fel. Ezen a lemezen dolgozott először [[Adrian Sherwood]]dal (aki úgy készítette el a ''[[Down in It]]'' című kislemezt, hogy nem találkozott Reznorral)<ref name="AP90" /> és [[Mark Ellis|Mark "Flood" EllisEllisszel]]szel Reznor. Flood [[1994]]-ig minden nagyobb Nine Inch Nails anyagon közreműködött, Sherwood pedig [[2000]]-ig segített a remixekben. Reznor és társproducerei a ''[[Head Like a Hole]]'' és a ''[[Sin]]'' kislemezekkel egészítették ki a Right Track Studió-s demófelvételeket. A ''[[Rolling Stone]]'' egyik alkalmazotta, [[Michael Azerrad]] így jellemezte a lemezt: „erősen zajos, popszerkezetes, szívszaggató, de egyben fülbemászó”.<ref name="RS Azerrad">{{cite journal|author=Michael Azerrad|authorlink=Michael Azerrad|title=Nine Inch Nails|journal=Rolling Stone|year=1990}}</ref> Reznor pedig azt mondta lemezéről, hogy „őszinte lenyomata annak, hogy akkor miben gondolkoztam”.<ref>{{cite journal|author=Martin, Steve|title=Nine Inch Nails|journal=Thrasher magazin|year=1990}}</ref> Miután 113 hétig szerepelt a [[Billboard 200]]-as listán,<ref name="PHM 200">{{cite web|title=The Billboard 200 - Pretty Hate Machine|publisher=Billboard magazin, Nielsen Company|url=http://www.billboard.com/search/?keyword=pretty+hate+machine&x=0&y=0#/album/nine-inch-nails/pretty-hate-machine/12508|accessdate=2009-10-18|language=angol}}</ref> a ''Pretty Hate Machine'' lett az első olyan lemez, amely függetlenül jelent meg, és platinalemez lett belőle.<ref name="AMG" /> Az [[Music Television|MTV]] leadta a ''Down in It'' és a ''Head Like a Hole'' című számokról készült videoklipeket, de a ''Sin'' klipje csak [[1997]]-ben jelet meg a házi készítési ''[[Closure]]''-ön.

Továbbá a promóciót segíti az album koncepciója köré épült [[Year Zero (alternate reality game)|viral marketing kampány]] is. Ennek keretében például az új turnén kapható pólókon található utalások vezették a rajongókat különböző weboldalakhoz, amelyek egy „[[George Orwell|orwelli]] víziót festenek le az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült ÁllamokÁllamokról]]ról a [[2022]]-es év környékén”,<ref>{{cite web|url=http://www.mtv.com/news/articles/1552470/20070215/nine_inch_nails.jhtml|title=Weird web trail: conspiracy theory – or marketing for nine inch nails LP?|author=Montgomery, James|publisher=[[MTV News]]|date=2007-02-15|accessdate= 2007-02-15}}</ref> és egy telefonszámhoz, amelyet tárcsázva többek között a „[[Survivalism]]” c. számból is hallható egy részlet. Emellett számos ''Year Zero'' dal elsőként egy [[USB-drive]]-on keresztül jutott el a rajongókhoz, először a „My Violent Heart” c. dal, amelyre a [[Lisszabon]]ban tartott NIN koncert alkalmával a mosdóhelyiségben találtak rá a rajongók (majd a „Me, I'm Not” és az „In This Twilight” c. dalok bukkantak fel más-más európai koncerthelyszíneken), azelőtt, hogy a NIN MySpace oldalára felkerültek volna. Ez azt az érzetet kelti, hogy a zenekar – burkolt formában – saját maga terjesztette el az új anyagot. Az album köré ilyen elemekből felépített „[[alternatív valóság-játék]]” olyan mértékben bevonta a rajongókat, hogy a jelenség a média figyelmét is felkeltette; olyan sajtóorgánumok, mint az [[MTV News]], az ''[[USA Today]]'', vagy a ''[[Rolling Stone]]'' az újabb és újabb felfedezésekkel kapcsolatban olyan NIN-hez kötődő weboldalakat idéztek, mint a The NIN Hotline, az Echoing the Sound fórum, a The Spiral rajongói klub, és a NIN Wiki.<ref>{{cite web |url= http://blogs.usatoday.com/popcandy/2007/02/nins_web_of_int.html |title= NIN's web of intrigue |first= Whitney |last= Matheson |publisher=[[USA Today]]|date=2007-02-15|accessdate=2007-02-15}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.rollingstone.com/rockdaily/index.php/2007/02/15/coachella-rocks-sprawl-nin-fans-marketing-teams-dream-aerosmith-pressed-for-time/ |title=NIN fans = marketing team's dream|author= Elizabeth Goodman|publisher='[[Rolling Stone]]|date=2007-02-15|accessdate=2007-02-15}}</ref>