Wikipédia

„Simone Veil” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
64. sor:
 
==A politika színterén==
1945. május 3-án érkezett vissza Simone hazájába. Párizsban jogot tanult, és az ''Institut d’études politiques de Paris (Sciences Po) (Politikai Tudományok Intézete)'' hallgatója lett. 1956-ban sikeres bírói szakvizsgát tett, és az Igazságügyi Minisztériumban a büntető igazságszolgáltatás területén töltött be magas hivatalt. Veil asszonyt kezdetben baloldali politikai irányultság jellemezte, nagy csodálója volt [[Pierre Mendès France]]–nak. Támogatta az európai államok szövetségének gondolatát, és nagyon sajnálta, hogy az ''Európai Védelmi Közösség'' tervét még Mendès France is elvetette. Közel érezte magát eszmeileg családja régi ismerőséhez, [[Raymond Aron]]hoz, és nagyon szerette volna, hogy a gaullisták és a kommunisták mellett egy harmadik politikai erő is megjelenjen Franciaországban.
 
1970-ben [[Georges Pompidou]] a ''Conseil supérieur de la magistrature'' (Francia Bírói Tanács) főtitkárává nevezte ki. [[Valéry Giscard d’Estaing]] elnöksége alatt [[Jacques Chirac]] kormányában egészségügyi miniszter lett (a tárcát [[Raymond Barre]] kormányai alatt is megtartotta). Veil miniszterasszonyt megbízták 1974-ben, hogy dolgozza ki az önkéntes [[terhességmegszakítás]]t engedélyező törvény tervezetét. A képviselők előtt mondott beszédében hangsúlyozta, hogy ''„az abortusz kizárólag végső megoldás a kilátástalan helyzetekben”''. Rengeteg támadás érte őt és nem csak a keresztény vallási közösségek részéről. A vallásos zsidók még 2005-ben is nehezteltek rá. Néhány [[fundamentalizmus|fundamentalista]] [[New York]]-i [[rabbi]] levélben követelte [[Lengyelország]] elnökétől, hogy az [[auschwitzi koncentrációs tábor]] felszabadításának 60. évfordulója alkalmából tartandó megemlékezésen ne Veil asszony képviselje az egykori deportáltakat.
 
1979–ben az [[Európai Parlament]] első női elnökévé választották. Jó kapcsolatokat ápolt [[Helmut Schmidt]]tel, [[Margaret Thatcher]]rel, [[I. János Károly spanyol király|I. János Károly királlyal]], [[Ronald Reagan]]nalnel, [[Bill Clinton|Bill]] és [[Hillary Clinton]]nal, [[Huszejn jordán király|Huszejn]] [[Jordánia uralkodóinak listája|jordán királlyal]], [[Abdou Diouf]]fal, [[Szenegál]] elnökével, [[Nelson Mandela|Nelson Mandelával]] és [[Anvar Szadat]]tal, aki [[jeruzsálem]]i látogatása után Veil asszony meghívására beszédet mondott az Európai Parlamentben.
 
1993 és 1995 között [[Édouard Balladur]] kormányában az egészségügy, a szociális- és városügyek tárcájáért felelős miniszter. Az ''Alkotmányozó Tanács'' tagja volt 1998-tól 2007-ig. ''A holokauszt emlékét ápoló francia alapítvány'' elnöke 2000 és 2007 között, majd tiszteletbeli elnöke.
74. sor:
2008. november 20-án a [[Francia Akadémia]] tagjává választották. Székfoglaló beszédére [[Jean d’Ormesson]] válaszolt 2010. március 18-án. Veil asszony [[Jean Racine]], [[Paul Claudel]] és [[Pierre Messmer]] székét foglalhatta el. Díszkardjára rávésték a karjára tetovált fogolyszámát ''(78651)'', a [[Liberté, Égalité, Fraternité]] [[nemzeti mottók listája|nemzeti mottót]] és az [[Az Európai Unió jelmondata|Európai Unió jelmondatát]].
 
2009. január 1-jén a [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Francia Köztársaság Becsületrendjének]] főtiszti méltóságával (grand officier) tüntették ki.
 
==Családi élete==
Férje Antoine Veil (1926-2013) politikus, magas beosztású állami hivatalnok és üzletember volt. A Politikai Tudományok Intézetében (Sciences Po) ismerkedtek meg, 1946-ban házasodtak össze. Három fiúk született: Jean (1947) ügyvéd, Claude-Nicolas (1948-2002) orvos, Pierre-François (1954) ügyvéd.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Simone_Veil”