„Paul Verhoeven” változatai közötti eltérés

=== Az első mozifilmek ===

==== ''[[Az üzlet az üzlet (film)|Az üzlet az üzlet]]'' ====

A ''De worstelaar'' felkeltette [[Rob Houwer]] producer érdeklődését, aki éppen a ''Wat zien ik'' című filmtervéhez keresett rendezőt. Az erotikus komédia – később nemzetközi forgalmazásban a ''Business Is Business'' (Az üzlet az üzlet) címet kapta – az amszterdami vöröslámpás negyedben játszódik. Alapjául [[Albert Mol]] regénye szolgált. (Mol egyébként egy rövid szerepet játszik a filmben.) Verhoeven – későbbi stílusával ellentétben – a szexualitást itt még stilizálva ábrázolja, humoros elemekkel megtűzdelve, bár a korszak más alkotásaihoz képest már ez is merésznek számított. Houwer viszont egy cseppet sem volt elragadtatva a kész műtől. Úgy tűnt, Verhoeven első mozifilmje egyben az utolsó is lesz. ''Az üzlet az üzlet'' azonban meglepően sikeresnek bizonyult: Hollandiában minden idők legsikeresebb hazai alkotásainak toplistáján a negyedik helyet foglalja el.

 

=== Holland csúcspontok ===

==== ''[[Futás az életért]]'' ====

[[Erik Hazelhoff Roelfzema]], háborús hős visszaemlékezései nyomán készült a ''Futás az életért'', amely a II. világháború idején – Verhoeven gyerekkorában – játszódik. A költségvetés a ''Forró verejték'' kedvező fogadtatásának köszönhetően 2005-ös árfolyamon kétmillió eurónak felelt meg. A főszereplők, a hat egyetemi jó barát tulajdonképpen a hollandoknak a nácikhoz való különböző hozzáállását is jelképezik. Bár a ''Futás az életért'' Verhoeven talán legkonzervatívabb alkotása, mégis holland korszaka legjobbjaként tartják számon. A férfi főszerepet ismét Rutger Hauer alakította, aki személyesen is találkozott Hazelhoff-fal. A ''Futás az életért'' egyszerre kalandfilm számos remek akciójelenettel, illetve történelmi dráma hiteles kor- és jellemábrázolással. A film enyhén homoerotikus táncjelenete lényegében tisztelgés [[Bernardo Bertolucci]] előtt, akinek ''[[A megalkuvó (film)|A megalkuvó]]'' ([[1970]]) című drámájában látható egy hasonló táncjelenet [[Stefania Sandrelli]] és [[Dominique Sanda]] között. A ''Futás az életért'' a legjobb külföldi filmnek járó [[Golden Globe]]-díjra kapott jelölést, s Hollywood is érdeklődni kezdett Verhoeven iránt. A rendező szinte mindegyik nagyobb stúdióhoz benyújtott valamilyen projektet, de ezek különböző okokból végül meghiúsultak. Tulajdonképpen a ''Futás az életért'' lábjegyzetének tekinthető a holland tévé számára forgatott ''Voorbij, voorbij,'' amely ugyancsak a II. világháború idején játszódik.

 

 

==== ''[[Hús és vér]]'' ====

Verhoeven első amerikai érdekeltségű filmje, a ''Hús és vér'' ([[1985]]) tulajdonképpen holland–amerikai koprodukcióban készült. A véres középkori fantasyt [[Spanyolország]]ban forgatták, javarészt [[Castillo Belmonte]] várában, amely korábban [[Anthony Mann]] ''[[El Cid (film)|El Cid]]'' ([[1961]]) című emlékezetes szuperprodukciójának helyszíne volt. (A ''Hús és vér'' lehetséges forgatási helyszíneinek egyike egyébként Magyarország volt.) Már a cím is jelzi, hogy a kalandos történet két központi motívuma ismét a szex és az erőszak. Verhoeven eredetileg másképp képzelte el a történetet, ő két férfi barátságát emelte volna ki, akik végül egymás ellen fordulnak. A produkciót pénzelő Orion Pictures illetékesei azonban úgy gondolták, hogy Agnes alakját jobban előtérbe kell helyezni. Ennek következtében a film középpontjába Verhoeven eredeti szándékával ellentétben egy szerelmi szál került, Martin, a haramiává lett zsoldos (ismét Rutger Hauer) és az ifjabb Arnolfini, a zsoldosok volt parancsnokának fia ([[Tom Burlinson]]) közti versengés Agnes ([[Jennifer Jason Leigh]]) szerelméért. Egyikőjük inkább az erejét, a másik főleg az eszét használja, de a sorsdöntő pillanatokban mindketten hajlandók átvenni az ellenfél harcmodorát. Verhoevennek nem tetszett különösebben ez a változtatás, a film bukásában pedig saját álláspontjának megerősítését látta, noha Agnes kiszámíthatatlannak tűnő figurája nagyon is jellegzetes hősnő a Verhoeven-univerzumban. A nemzetközi stábbal nem volt könnyű a munka: a forgatás időnként oly kaotikussá vált, hogy Verhoeven attól tartott, lecserélik őt valaki másra. Ráadásul a főszerepet játszó Hauerrel is komoly nézeteltérése támadt. A színész módosítani akart volna addigi rosszfiús imázsán, mely főleg hollywoodi szereplései miatt alakult ki. Előző filmje, az ugyancsak középkori témájú ''[[Sólyomasszony]]'' ([[1984]]) hatására – melyben eredetileg szintén negatív figurát játszattak volna vele, de végül kiharcolta a pozitív szerepet – Martin karakterét is egészen másképp akarta játszani, mint ahogyan Verhoeven kívánta. Az eltérő szerepértelmezésből adódó feszültségeket barátságuk jócskán megsínylette, s azóta se dolgoztak együtt. A bemutató idején megbukott ''Hús és vér'' azonban az évek folyamán kultuszfilmmé nőtte ki magát.

 

=== Hollywoodi évek ===

==== ''[[Robotzsaru]]'' ====

Verhoeven mintegy 20 oldal elolvasása után félredobta a ''Robotzsaru'' forgatókönyvét, mert nem különösebben érdekelte egy félig sci-fi, félig akciófilm ötlete. Felesége azonban felhívta a figyelmét a sztoriban rejlő lehetőségekre, arra, hogy a Robotzsaru históriája nem egyszerűen egy újabb bőr lehúzása a ''Frankenstein''-sztoriról, hanem egyben görbe tükröt tart a [[Ronald Reagan|reagani]] [[Amerikai Egyesült Államok|Amerika]] elé is. Az sem volt mellékes szempont, hogy Verhoevennek még gondjai voltak az [[angol nyelv]]vel, a történetben viszont nem a párbeszédek domináltak. A sztori szülőatyja [[Edward Neumeier]] volt, a filmes előképek között pedig megtalálható a [[Clint Eastwood]] nevével fémjelzett ''[[Piszkos Harry]]'' ([[1971]]), a [[Charles Bronson]] révén nevezetes ''[[Bosszúvágy]]'' ([[1974]]), illetve az [[Arnold Schwarzenegger]]t világsztárrá avató ''[[Terminátor (film)|Terminátor]]'' ([[1984]]). A 13 millió dolláros költségvetéssel készült, erőszakos jelenetekben bővelkedő ''Robotzsaru'' nemcsak óriási sikernek bizonyult, de meglepően jó kritikákat is kapott.

 

 

==== ''[[Elemi ösztön]]'' ====

A magyar származású [[Joe Eszterhas]] forgatókönyvéből készült az ''Elemi ösztön,'' a [[1990-es évek|'90-es évek]] egyik leghírhedtebb botrányfilmje. A mű már a forgatás időszakában felkavarta a kedélyeket. A biszexuális írónő, Catherine Tramell szerepét a legjelesebb színésznők utasították vissza. Verhoeven végül ''Az emlékmás'' egyik női főszereplőjét, [[Sharon Stone]]-t javasolta a producereknek. Az ''Elemi ösztön'' szupersztárrá tette az addig alig számontartott Stone-t, aki kitűnően játszotta a titokzatos nő szerepét: Catherine talán gyilkos, talán csak játszadozik a brutális gyilkosság ügyében nyomozó rendőrrel. (Mellesleg a férfi főszerepre is több jelölt volt – például [[Mel Gibson]], [[Kevin Costner]], [[Richard Gere]] –, míg végül [[Michael Douglas]]t választották.) A [[San Francisco|San Franciscó-i]] forgatást tüntetések nehezítették: meleg aktivisták tiltakoztak a készülő film ellen, mert az szerintük hátrányos módon ábrázolja őket. A tüntetések a bemutató időszakában is folytatódtak, egyesek azzal próbálták a film iránti érdeklődést csökkenteni, hogy a gyilkos nevét viselő pólókat vettek magukra. Az ''Elemi ösztön''ből sem hiányoznak a filmes utalások, ezúttal főleg Hitchcock munkáira: Catherine például hasonlóan öltözködik, mint a [[Kim Novak]] megformálta Madeleine a ''Szédülés''ben, Nick és az írónő autós hajszája a szerpentinúton a ''[[Fogjunk tolvajt!]]'' ([[1955]]) hasonló jelenetét idézi [[Cary Grant]] és [[Grace Kelly]] között, de vannak utalások az ''[[Észak-Északnyugat]]''ra ([[1959]]), sőt a ''[[Téboly (film, 1972)|Téboly]]''ra ([[1972]]) is. Az amerikai cenzúra megkurtította az erőszakot és a szexualitást túl kifejezően ábrázoló képsorokat, [[Európa|Európában]] viszont szinte mindenhol a vágatlan változat ment. A végeredmény: 118 millió dollár bevétel Amerikában, 353 millió dollár pedig Európában, miközben a költségvetés 49 millió dollár volt.

 

==== ''[[Showgirls]]'' ====

Az ''Elemi ösztön'' hatalmas sikere miatt kézenfekvő ötletnek tűnt, hogy az Eszterhas–Verhoeven–Stone-trió újabb filmet készítsen. Sharon azonban hamar beleszokott a sztárléttel együtt járó előjogokba, s annyi kifogást támasztott a tervezett filmmel kapcsolatban, hogy végül lemondtak a szerepeltetéséről. A rivális táncosnők megformálására a producerek [[Madonna (énekesnő)|Madonnát]] és [[Drew Barrymore]]-t javasolták. Verhoeven elképzelése más volt. Számtalan jelölt közül a teljesen ismeretlen [[Elizabeth Berkley]]-t és a kevésbé ismert [[Gina Gershon]]t választotta. Mindkét színésznő kemény munkát végzett, de hiába fáradoztak. A kritika irgalmatlanul levágta a filmet, s különösen Berkley-vel szemben voltak kíméletlenek. A fiatal színésznő arra számított, hogy az új Sharon Stone válik majd belőle, ám e helyett [[Arany Málna-díj]]at kapott két kategóriában is, s karrierjében azóta se történt igazán nagy előrelépés. Verhoeven humorosan fogta fel a ''Showgirls'' Arany Málna-jelöléseit, és a díj történetében először személyesen vette át a megtisztelőnek éppen nem mondható kitüntetést. Míg az ''Elemi ösztön''t kísérő botrányok a moziba vonzották a közönséget, addig a ''Showgirls'' körüli viharok inkább elriasztották a potenciális nézőket: a ''[[Mindent Éváról]]'' ([[1950]]) és a ''[[Flashdance]]'' (1983) erotikus kombinációjaként emlegetett kebelparádé a kasszáknál egyértelműen megbukott, de azóta kultuszfilm vált belőle. Verhoeven máig kitart azon véleménye mellett, hogy a ''Showgirls'' valós képet fest [[Las Vegas]] igazi arcáról, sőt egy időben még folytatást is tervezett hozzá ''Bimbos: Nomi goes to Hollywood'' címmel. Kollégája, [[John Waters]] így értékelte a ''Showgirls''-t: „Szórakoztató, ostoba, erkölcstelen, teli filmes sablonokkal; egyetlen szóval: tökéletes.”

 

 

=== Jelen és jövő ===

Verhoeven több mint két évtized után legújabb filmjét ismét Hollandiában forgatta. A forgatókönyvet régi munkatársa, Gerard Soeteman írta: a ''[[Fekete könyv]]'' a II. világháború idején játszódó thriller, melynek elkészítése már a ''Futás az életért'' időszakában felvetődött. Hősnője egy zsidó énekesnő, aki az ellenállásnak dolgozik, miközben látszólag együttműködik a nácikkal. Az első kritikák kedvezőek voltak, s úgy tűnik, a ''Fekete könyv'' nagy siker lesz.