„Hugenották” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
54. sor:
A IV. Henriket követő [[XIII. Lajos francia király|XIII. Lajos]] uralma alatt ([[1610]]–[[1643]]) ismét válságosra fordult a hugenották helyzete. A főminiszteri székben ténykedő [[Armand Jean du Plessis de Richelieu|Richelieu bíboros]] váraikat elfoglalta és politikai hatalmukat megtörte. Bár a nantes-i rendelkezéseket megerősítő [[nîmes-i ediktum]]ot ([[1629]]) XIII. Lajos kiadta részükre, [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] hosszú uralkodása alatt ([[1643]]–[[1715]]) végül minden joguktól megfosztották őket. 1656 és 1685 között kb. kétszáz általános és helyi rendelet jelent meg, amelyekben megtiltották a prédikálást (1656), a kerületi zsinatokat (1657), a zsoltáréneklést (1659), a nemzeti zsinatokat (1660); büntetést szabtak ki a református vallásba való visszaeső áttérőkre (1661), eltörölték a katolikussá válók adósságait a hugenottákkal szemben (1663), érvénytelenítették a hugenották [[Mesterlevél|mesterleveleit]] (1664), engedélyt kellett kérniük az ország elhagyásához (1669), maximálták az esküvőkön és keresztelőkön résztvevők számát (1670), pénzzel jutalmazták a katolicizmusra áttérőket és három év fizetési halasztást adtak nekik katolikusoknak való tartozás esetén (1676). A hugenotta könyvkereskedőket, nyomdászokat, ügyvédeket, gyógyszerészeket, orvosokat és bábaasszonyokat eltiltották foglalkozásuk gyakorlásától.<ref>Pallas; Gresch 2008:45–46.</ref>
XIV. Lajos fontainebleau-i rendeletével [[1685]]. október 18-án eltörölte a nagyapja által „örök érvényű”-ként kihirdetett [[nantes-i ediktum]]ot és minden olyan törvényt, ediktumot, nyilatkozatot és rendeletet, amely a hugenották javára szólt, azzal az indoklással, hogy azok eleve a hugenották békés megtérítését szolgálták, és hogy már nincsenek hugenották az országban. A protestánsokhoz beszállásolt dragonyosok erőszakoskodásai, a börtönök s kegyetlenkedések több tízezer hugenottát áttérítettek a katolikus egyházba, még többet – mintegy {{formatnum:160000}} főt – [[Svájc]]ba, [[Brandenburg]]ba, [[Anglia|Angliába]] való kivándorlásra kényszerítettek (noha ezt a rendelet kifejezetten tiltotta). Mások, az úgynevezett ''camisard-ok'', a [[
A nantes-i ediktum hatályon kívül helyezésétől (1685) 1787-ig mintegy {{formatnum:11000}} embert ítéltek vallási okokból börtönbüntetésre, gályarabságra vagy halálra.<ref>Gresch 2008:51.</ref>
| |||