„Kis jégkorszak” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a form, korr, pontositas
kieg: ''Astronomy'' magazin melléklete, 2013, "Sun"
13. sor:
Két évszázadon át, 1550 és 1740 között az éghajlat különösen hidegre fordult.<ref>Élet és Tudomány, 2012. 51-52. szám 1640–1643. oldal.</ref>
A [[16. század]] egész második felében a tél jellemzően [[november]]től [[március]]ig tartott, sok hóval és jéggel. A nyarak hűvösek voltak, ősszel gyakori volt a pusztító [[vihardagály]] [[Hollandia|Hollandiában]]. [[1586]] [[december]]étől egészen [[1587]] [[szeptember]]éig tartott a kis jégkorszak első mélypontja. Még a 17. század első negyede is hideg volt. Tanúskodnak erről olyan korabeli holland és flamand festők művei is, mint [[Hendrick Avercamp]] és [[ifj. Pieter Brueghel]]. A 17. század második negyedétől az időjárás melegebbé vált, például az [[1636]]-os és [[1637]]-es tél rendkívül enyhe volt.
 
Észak-Európára a Nap aktivitásának három minimuma esett ebben az időszakban: a 70 évig tartó Maunder-minimum (1645-1715), a Spörer-minimum körülbelül 1415-1510 között, és a Dalton-minimum 1795 és 1820 között.
 
==Külső hivatkozások==