„Cananeai sztrájk” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
8. sor:
A mexikói bányászok munkakörülményei rendkívül rosszak voltak, alacsony bérért dolgoztak hosszú műszakokban, egészségtelen körülmények között, sőt, hátrányos megkülönböztetésben is részesültek az amerikaiakkal szemben, akik átlalában több fizetést kaptak és magasabb pozíciókat foglaltak el. A növekvő elégedetlenség terjedésére rásegített a nemrég alakult szabadelvű párt, a ''Partido Liberal Mexicano'' propagandája. 1906 januárjában ''Esteban Baca Calderón'', ''Manuel M. Diéguez'' és ''Francisco M. Ibarra'' megalapította az ''Unión Liberal Humanidad'' (''Szabadelvű Emberség Unió'') nevű szervezetet, ''Lázaro Gutiérrez de Lara'' pedig a cananeai szabadelvű klubot. Mindkét csoportosulás tagságában jelentős arányban képviseltették magukat a bányászok.
Az 1906. május 5-i ünnepségeket mindkét szervezet kihasználta arra, hogy tüntetést rendezzen a munkakörülmények ellen tiltakozva. Gutiérrez és Baca beszédeikben hangsúlyozták, hogy megmutatják a „kapitalistáknak”, hogy ők nem „teherhordó állatok”, és hogy mindenben mellőzve vannak a „szőke, kék szemű” emberekkel szemben, valamint hogy az uralkodás és törvényalkotás joga kizárólag a népet illeti. A tüntetésekre válaszul a hatóságok statáriumot vezettek be.
Május végén petíciós íveket nyújtottak be Greene-nek, melyben az egyik intéző menesztését, 5 [[mexikói peso|pesós]] napi minimálbért és 8 órás munkanapot követeltek, valamint azt, hogy minden pozícióban legalább 75% legyen a mexikóiak aránya, az ellenőrök „jóérzésű” emberek legyenek, és hogy az előmenetelhez azonos joga legyen mindenkinek, csak a képességeitől függjön, hogy előléphet-e.
Június 1-ének első óráitól kezdve a munkások sztrájkba kezdtek. A hatóságok felszólították őket, hogy kezdjenek tárgyalásokat a cég képviselőivel, ezért kijelöltek egy Baca Calderón és Diéguez által vezetett tárgyalóbizottságot, amely azonban csak egy terméketlen vitába tudott bocsátkozni a másik féllel. Miután közölték a dolgozókkal a tárgyaláson történteket, a mozgalom vezetőjévé Gutiérrez de Larát és ''Enrique Bermúdezt'' válaszották.
Délután 3 óra körül mintegy 3000 fős munkásmenet indult el a városban. Amikor a fatelep mellett haladtak el, annak megbízottjai, ''William'' és ''George Metcalf'' összetűzésbe keveredtek néhány felvonuló munkással, majd hamarosan a konfliktus addig fajult, hogy az amerikaiak belelőttek a tömegbe, akik erre kődobálással válaszoltak. Hamarosan újabb amerikai fegyveres csoportok érkeztek meg, a mexikóiak pedig megtámadtak egy zálogházat, hogy ők is fegyverhez és lőszerhez jussanak. Összesen 10 ember halt meg, 19-en megsebesültek és néhány épület kigyulladt. Végül a tüntetők a település külső részeibe vonultak.
Amíg az összecsapás tartott, Greene segélykérő táviratot küldött a közeli [[arizona]]i településeknek, a cananeai községi elnök pedig [[Sonora]] állam kormányzójától, [[Rafael Izábal]]tól kért segítséget. A kormányzó azonnal el is indult a helyszínre, miközben utasította a környező településen állomásozó katonákat és csendőröket, hogy szintén vonuljanak Cananeába. Az állam fővárosából, [[Hermosillo|Hermosillóból]] Cananeába vezető legrövidebb út, melyet a kormányzó választott, érintette az Egyesült Államok területén fekvő [[Naco (Arizona)|Nacót]] is, ahova június 2-án reggel érkezett meg. Itt az amerikaiaktól azt az ajánlatot kapta, hogy álljon át hozzájuk és segítsen elfojtani a lázadást. Izábal elfogadta az ajánlatot és 275 önkéntes ''ranger'' kíséretében átlépte a határt, visszatért mexikói földre, és délelőtt fél 11 körül elérte Cananeát.<ref>{{hiv-web |url=http://www.inehrm.gob.mx/Portal/PtMain.php?pagina=cananea-articulo |cím=Cananea: Balas contra piedras, piedras contra balas |szerző=Luis Enrique Moguel Aquino |kiadó=INEHRM |nyelv=spanyol |elérés=2014-05-13}}</ref>
==Források==
| |||