|
| gyermekei =''1. feleségétől:''<br />1. [[Hohenstaufen Konstancia aragóniai királyné|Konstancia]] (1249–1302)<br />''2. feleségétől:''<br />2. [[Hohenstaufen Beatrix saluzzói őrgrófné|Beatrix]] (–1307/08)<br />3. Henrik (1262–1318)<br />4. Frigyes (–1312 után)<br />5. Enzio (–1301 előtt)<br />6. Flordelis hercegnő (–1297 után)<br />''Ismeretlen nevű ágyasától:''<br />7. Beatrix
| édesapa =[[II. Frigyes német-római császár|II. Frigyes]] [[Nyugati császárok listája|német-római császár]] és [[Nápoly és Szicília uralkodói|szicíliai király]] (1194–1250)
| édesanya =[[Bianca Lancia buscai őrgrófnő|Bianca Lancia]] buscai őrgrófnő (–1333/34)
| lábjegyzet =
}}
== Élete ==
[[II. Frigyes német-római császár|II. Frigyes]] [[Nyugati császárok listája|német-római császárnak]] és [[Nápoly és Szicília uralkodói|szicíliai királynak]] [[Bianca Lancia buscai őrgrófnő|Bianca Lancia]] buscai őrgrófnővel folytatott házasságon kívüli kapcsolatából származó törvényesített fia. Apja elismerte törvényes fiának, és végrendeletében kinevezte a [[Szicíliai Királyság]] kormányzójává, amit bátyja, az új [[Nápoly és Szicília uralkodói|szicíliai király]] ([[1250]]), [[IV. Konrád német király|Konrád]] is elismert. Bátyja halála ([[1254]]) után annak fia, [[III. Konrád jeruzsálemi király|Konradin]] nevében gyakorolta tovább régensként a hatalmat, aki ekkor Németországban tartózkodott. Amikor [[1258]]-ban elterjedt az a hír, hogy unokaöccse meghalt, királlyá kiáltotta ki magát, és [[1258]]. [[augusztus 10.|augusztus 10]]-én [[Palermo|Palermóban]] királlyá koronázták. A hír ugyan hamisnak bizonyult, de Manfréd nem mondott le királyi címéről. A [[Stauf-ház|Hohenstaufen-házzal]] szembenálló pápák kiátkozták Manfrédet, de ennek ellenére is meg tudta hosszú ideig őrizni a hatalmát, és legidősebb lánya, [[Hohenstaufen Konstancia aragóniai királyné|Konstancia]] házasságával, amelyet az aragón trónörökössel, [[III. Péter aragóniai király|Péterrel]], [[II. Jakab aragóniai király]]nak és [[Magyarországi Jolán aragóniai királyné|Árpád-házi Jolán]] magyar királyi hercegnőnek, [[II. András magyar király]] lányának a fiával kötött [[1262]]-ben, sikerült nemzetközileg is elismertetni a királyságát. [[IV. Kelemen pápa]] azonban [[VIII. Lajos francia király]] fiának és [[IX. Lajos francia király|IX. (Szent) Lajos]] öccsének, [[I. Károly szicíliai király|Károlynak]], [[Anjou grófjainak listája|Anjou grófjának]] juttatta a királyságot, és ő a [[Beneventói csata|beneventói csatában]] [[1266]]. [[február 26.|február 26]]-án legyőzte Manfrédot, aki a csatában életét vesztette. Manfréd családját, feleségét, kiskorú gyermekeit a győztes fogságba vetette, fiait megvakíttatta, akik halálukig nápolyi fogságban maradtak, míg lányai később visszanyerhették a szabadságukat. Legidősebb lánya, Konstancia ekkor már aragóniai királynéként távol élt apjától, de családja veszte mély nyomot hagyott a lelkében, és csak az alkalomra várt, hogy visszavágjon az Anjouknak.
Anjou Károly elfoglalta az egész Szicíliai Királyságot, és székhelyét [[Nápoly]]ba tette. Manfréd unokaöccse megpróbálta visszaszerezni a Hohenstaufenek királyságát [[1268]]-ban, de Anjou Károly őt is legyőzte, fogságba ejtette, és lefejeztette. [[1282]]-ben Manfréd veje, [[III. Péter aragóniai király]] a [[Szicíliai vecsernye]] néven elhíresült felkelés révén visszafoglalta Szicília szigetét az [[Anjou-ház|Anjouktól]], bár az egész [[Szicíliai Királyság]]ot nem sikerült elfoglalnia, de a két Szicília megosztottsága [[1816]]-ig fennmaradt, mikor újra hivatalosan is egyesítették a két független országrészt. A két Szicíliai Királyság hivatalosan csak [[1302]]-ben ismerte el egymást.
|
