„Csoszon társadalma” változatai közötti eltérés

a
Ugyancsak Kínából átvett, de kevésbé kedvelt és elterjedt szokás volt a ''{{koreai|minmyeoneuri|minmjonuri}}'' (민며느리), azaz a gyerekmenyasszonyság, amikor 6-7 éves kislányokat adtak férjhez, akik az esküvő jó pár évvel későbbi időpontjáig gyakorlatilag cselédként dolgoztak a jövendőbeli anyósuknál. A ''{{koreai|minmyeoneuri|minmjonuri}}'' jellemzően az igen szegény rétegeknél fordult csak elő, ahol nem engedhették meg a felek maguknak a rendes esküvőt és a hozományt. Emiatt a korkülönbség a menyasszony és a vőlegény között akár 30 év is lehetett.{{refhely|azonos=S158161}}
 
A koreai család számára a legfontosabb az elsőszülött fiú ({{koreai|jangja|csangdzsa}}, 장자) volt mindig is, ezt a szokást azonban a neokonfucianizmus tovább erősítette. Olyan fontos volt az elsőszülött, hogy egyetlen férfi sem halhatott meg fiúörökös nélkül, ha nem született fiúgyermeke, akkor adoptálnia kellett (kizárólag azonos vérvonalból származót). A vagyon nagy részét az elsőszülött fiú örökölte, a többi fiőgyermekfiúgyermek is kapott valamennyi örökséget, a lányok azonban nem örökölhettek. A fiúörökös biztosítása érdekében az első (fő-) feleség mellé a férfiak alacsonyabb rangú másodfeleségeket is hozhattak a házhoz.{{refhely|azonos=S158161}}
 
==A nők helyzete==