„Planetáris köd” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: zh:行星状星云 egy korábban kiemelt cikk; kozmetikai változtatások |
→Megfigyelésük története: egyért |
||
10. sor:
[[Kép:NGC6543.jpg|balra|bélyegkép|250px|A [[Macskaszem-köd]] a [[Sárkány csillagkép]]ben az egyik legösszetettebb szerkezetű planetáris köd. Röntgensugárzási és látható spektrumú fénykép. Piros: hidrogén-alfa, kék: semleges oxigén (630 nm), zöld: ionizált nitrogén (658,4 nm)]]
Azonban a [[Macskaszem-köd]] esetében egészen másmilyen spektrumra bukkant; olyanra, ami csak kis számú emissziós vonalat tartalmazott, akárcsak a többi hasonló köd. A legfényesebb vonalat az 500,7 [[nanométer]]es hullámhosszon találta, és ez nem származhatott egyik ismert anyagtól sem. Kezdetben úgy hitték, hogy egy új [[kémiai elem|elemről]] van szó, amit ''nebulium''nak neveztek el (hasonlóan a [[Nap (égitest)|Nap]] színképelemezése során [[1868]]-ban felfedezett [[hélium]]hoz). De héliumot hamarosan képesek voltak előállítani a [[Föld]]ön is, nebuliumot viszont nem. [[Henry Russell (csillagász)|Henry Russell]] a [[20. század]] elején felvette, hogy az 500,7 nanométeres hullámhosszon látható sötét vonalat nem egy új elem okozza, hanem egy már ismert elem, ami szokatlan állapotban van.
Az [[1920-as évek]]ben [[fizikus]]ok bebizonyították, hogy a rendkívül alacsony [[sűrűség]]ű [[gáz]]okban a [[elektron]]ok ellepik és ezzel gerjesztik az [[atom]]ok és [[ion]]ok metastabil energiaszintjeit, de ez a gerjesztettség sűrűbb közegben megszűnik. Ezen energiaszintek közötti elektronátmenetek okozzák, hogy az [[oxigén]] emissziós vonala az 500,7 nanométeres hullámhosszon jelenik meg. Ezeket a kizárólag nagyon alacsony sűrűségű gázokban előforduló színképvonalakat nevezik ''tiltott vonalak''nak, a planetáris ködök pedig kivétel nélkül az ezek megjelenéséhez szükséges, igen ritkás gázokból állnak.
| |||