„Luigi Dallapiccola” változatai közötti eltérés

Ugyancsak komoly jelentőséggel bírt [[1930]]-as utazása [[Berlin]]be és [[Bécs]]be, ahol módja volt részt venni [[Richard Strauss]] két operája, az ''[[Elektra (opera)|Elektra]]'' és a ''[[Salome (opera)|Salome]]'' előadásain, s ezek erős hatást gyakoroltak rá. Látta továbbá a [[Simon Boccanegra|Simon Boccanegrát]], amely ráébresztette, hogy „''[[Giuseppe Verdi|Verdi]] nem csupán annyi, mint aminek gondolják''”; és hallotta [[Gustav Mahler|Mahler]] 1. [[szimfónia|szimfóniáját]] is. [[1931]]-ben kézhez kapta [[zeneszerző]]i diplomáját és ismeretséget kötött [[Riccardo Malipiero]] és [[Alfredo Casella]] komponistákkal.

 

 

[[1934]]-ben elfoglalta a ''Piano Complementario'' (zongora mint második hangszer) tanári állást a firenzei ''Conservatorio [[Luigi Cherubini]]'' egyetemen, korábbi tanára helyébe lépve, aki gyenge egészsége miatt nem tudta már ellátni ezt a feladatot. A ''Divertimento in quattro esercizi'' című művével pedig befejezte fiatalkori tapasztalatszerzését a „függetlenség felé tett első lépések” terén. A ''Musica per tre pianoforti (Inni)'' című kompozíciója első díjat kapott ''Concorso internazionale del Carillon'' versenyen.