Az ásványi ragasztók közül különösen a vízüveget emeljük ki, melymelyet más anyagokkal keverve üveg és porcellánporcelán ragasztásra igengyakran ajánlhatóhasználtak. Súlyos hátránya, hogy a ragasztás többé nem bontható, ezért ma már erre nem használják. A 33 Be sűrüségü nátronvízüveg és kréta keveréke fehér, a kénantimoné fekete, a vasporé szürkés-fekete, a cinkporé szürke, a szénsavas vasoxidulé világoszöld, a krómoxidé sötétzöld, a kobaltkéké kék, a mennigé narancsvörös, a cinóberé élénk vörös, a karminé violás-vörös ragasztót ad. Igen jónak bizonyultak a kloridragasztók is. Ilyen a cinkoxid és klórcink 56-60° Be sűrüségü oldata, mely gyorsan köt és igen kemény. A magnéziacement égetett és őrlött magnezitnak klórmagnéziumban való oldatából készül; gyorsan köt s különösen szilárd, ha amorf kovasavval elegyítjük. Ezt a surlópor (Naxosz-smirgli) összeragasztására is használják. A vasragasztót 100 rész vasreszelék, 1 rész szalmiák és víz vagy ecet keverékéből készítik. Ide tartoznak a kénesőragasztók is.
