„Kitt (kötőanyag)” változatai közötti eltérés

Gyantás ragsztók azok, melyeket vagy gyantából és a gyantát oldó s könnyen illó folyadékból, vagy csakis gyantanemű anyagból készítenek. E célra használják a fenyőgyantát, a [[kolofonium]]ot, a fekete szurkot, [[sellak]]ot, [[masztix]]et, szandarakot, elemit, borostyánkövet, [[aszfalt]]ot, damárt, kopált és kanadalbalzsamot, melyekhez igen gyakran [[viasz]]t, [[kaucsuk]]ot, guttaperkát és [[kén]]t kevernek. Ebbe a csoportba tartozó ragasztók mind nagyon víz- és savállók; ezért víz- és savtartó [[üveg]]-, [[porcelán]]- és agyagedények összeragasztására használják. E csoportban legfontosabbak: a pecsétviaszok, a sellak-, masztix-, aszfalt-, kaucsuk- és guttaperkaragasztók.

A sellakragasztót 2 rész sellak és 1 rész [[petróleum]] vagy 2 rész sellak, 1 rész [[póris]] (borax) és 14 rész víz keverékéből készítik. Melegen használják 3 rész sellak, 1 rész [[terpentin]] és 1 rész viasz összeolvasztott elegyét. A műtő eszközök, villák, evő kések nyelének furatát 2 rész sellak és 1 rész kréta pornemű keverékével töltik ki s a penge szárának a furatba való beillesztése után a nyelet megmelegítik. A ragasztó megolvad s kihűlés után köt.

A masztixragasztót 30 rész sellakból, 10 rész masztixból, 2 rész velencei terpentinből és 120 rész finoman rektifikált [[borszesz]]ből készítik; a felsorolt anyagokat melegen keverik össze és szörpsűrűségű halmazállapotban használják. A sellak, masztix és terpentin vagy kanadalbalzsam keveréke is jó. Az elsőt [[borostyán (fosszília)|borostyánkő]] és [[teknősbéka]], az utóbbit üveg és ékkövek ragasztására használják.

A szurokragasztókat 8 rész kolofónium, 1 rész viasz és 1 rész terpentin, vagy 6 rész kolofónium, 1 rész viasz és 1/2 rész gipszliszt, vagy 8 rész szurok, 1 rész [[paraffin]] és 1/4-1/2 rész [[gipsz]], vagy 2 rész kolofónium, 4 rész hajószurok, 1 rész téglapor., 1 rész cinkfehér és 1 rész mennig, vagy 1 rész fenyőfagyanta, 1 rész viasz és 2-4 rész kőpor keverékéből készítik s leginkább kövek ragasztására használják. Ide tartoznak a 8 rész nyers fenyőfagyantából, 1 rész viaszból, 5 rész kénből, vagy 2 rész fehér szurokból, 1/2 rész sellakból, 1 rész masztixból, 1 rész elemiből, 3 rész kénből, 3 rész téglaporból, vagy 2 rész fenyőfa-gyantából, 1 rész kénből és 4-6 rész kőporból, vagy 35 rész fenyőfa-gyantából, 35 rész viaszból, 8 rész kénvirágból, 4 rész pörölyrevéből és 4 rész finom homokból gyártott kéntartalmú masztixragasztók is, melyek körül az utóbbi különösen szobrok, ornamentek, vázák s más effélék ragasztására való.

Az aszfalt-R.-tragasztót kátrányaszfalt, fenyőfa-gyanta vagy terpentin elegyéből gyártják, melyekhez néha homokot, gipszet, kőport, krétát, ólomgelétet, ként, zsiradékot stb. kevernek. Ezeket is kövek megragasztására használják. A pecsétviaszok jobbára melegen használható ragasztók. A színes pecsétviaszok közül csak a barnát festik umbrával, vasmenniggel vagy [[cinóber]] és [[korom]] keverékével, a sárgát krómsavas cinkkel, világos okerrel vagy kénarzénnel, a kéket kobaltultramarinnal és magnéziával, a zöldet krómzölddel, a fehéret cink- vagy bizmutfehérrel és a feketét fenyő- v. csontfeketével. Ha a keverékhez arany- vagy ezüstfüstöt keverünk, a pecsétviasz fémes pikkelyeket láttat. A megolvasztott tiszta kaucsuk szintén igen jó ragasztó. Használják 15 rész kaucsuk és 1 rész [[faggyú]] vagy viasz keverékét is, melyhez megömlesztett állapotában oltott meszet és 3 rész menniget adnak. Igen jó üvegragasztó 1 rész kaucsuknak 64 rész kloroformban való oldata, melyhez 16 rész masztixet adnak. Kaucsuk és bőr ragasztására alkalmas 25-30 súlyrész [[szénkéneg]], melyhez 1 rész kaucsuknak és 1/2 rész kolofóniumnak összeömlesztett és kihűlt állapotban 4 rész terpentinolajjal összekevert elegyét adják. Az ún. tengerészenyvet, mely fára, üvegre és fémre egyaránt jól ragad, 1 rész kaucsuk és 12 rész terpentinolaj oldatából készítik, melyhez 2 rész sellakot vagy aszfaltot adnak és megmelegítik 140 °C-ig; ha a sellakot, illetőleg aszfaltot elhagyjuk, a folyékony tengerészenyvet kapjuk.