„Gaspard Monge” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Bibliográfia: Bot: Nemzetközi katalógusok sablon hozzáadása |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
'''Gaspard Monge''', comte de péluse ([[gróf]]) ([[Beaune]], [[Côte-d’Or]], [[1746]]. [[május 10.]] – [[Párizs]], [[1818]]. [[július 28.]]) francia matematikus, az [[ábrázoló geometria]] megalkotója, az [[analitikus geometria]] úttörője; ez a két irányzat azóta a projektív [[geometria]] részévé vált. Kiemelkedő szerepet játszott a [[francia forradalom]]ban, részt vett a méterrendszer és az École Politechnique
[[Fájl:Gaspard monge litho delpech.jpg|250px|bélyegkép|Gaspard Monge]]
==Az elismertség felé==
Az oratoriánus szerzetesek beaune-i és lyoni kollégiumában tanult. [[Lyon]]ban 16 éves korában [[Fizika|fizikát]] tanított. 1762-ben egy szünidei látogatás során elkészítette Beaune nagy méretarányú térképét, ehhez megfigyelési módszereket dolgozott ki, megalkotta a szükséges földmérési eszközöket. A [[térkép]] annyira megtetszett egy katonatisztnek, hogy Monge-ot az előkelő méziéres-i katonai iskola parancsnokának a figyelmébe ajánlotta. Monge-ot azonban csak műszaki rajzolónak vették fel, mert apja házaló vándorkereskedő volt, így ő maga nem részesülhetett tiszti képzésben.
Újabb lehetősége nyílt műszaki rajzolói jártasságának a bemutatására, amikor megbízták, hogy számítsa ki, hogyan kell az [[Ágyú (löveg)|ágyúkat]] megfelelően elhelyezni egy tervezett erődítményben. Abban az időben ilyen feladatot csak hosszas [[Számelmélet|aritmetikai]] eljárással lehetett megoldani. Monge ehelyett geometriai módszereket alkalmazott, és olyan gyorsan megkapta az eredményt, hogy parancsnoka először át sem akarta venni. Alapos elemzés után Monge tervét olyan értékesnek tartották, hogy hadititokként őrizték 1795-ig, ekkor végül megengedték neki, hogy előadásain ismertesse módszerét.
==A méziéres-i évek==
26. sor:
==Bibliográfia==
* Forrás: Britannica Hungarica
Francia nyelvű Monge-életrajzok:
* René Taton: Gaspard Monge (1950) és L'Ouevre scientique de Monge (1951);
* Paul V. Aubry: Monge, le savant ami de Napóleon Bonaparte, 1746-1818(1954)
| |||