„Rogier van der Weyden” változatai közötti eltérés

A brüsszeli városháza számára készített 4 képből álló allegorikus-történeti sorozata, az ''Igazságosság''/vagy ''Traianus császár négy igazságtétele'' címen ismert munkái elpusztultak, csak a [[bern]]i múzeum falikárpitjában maradtak fenn. Ezen kívül kizárólag [[vallás]]i képeket festett, híresek oltárképei és szárnyas oltárai. Ábrázolási eszközeiben nem haladta meg a [[Jan van Eyck|Van Eyck]]- testvérek művészetét, de mégis nagyon jelentős, amiben eltér, ez pedig a lélekábrázolás, az érzelmek kifejezése, s ezzel nagy hatást gyakorolt az őt követő németalföldi festészetre, sőt a [[ferrara]]i festők is követték, ilyen módon exportálta a lelki kifejezés eszközeit [[Olaszország|Itália]] földjére is. Őt magát az olasz festészet nem érintette meg.

Van der Weyden a kései gótika mozgalmasabb stílusát képviseli. Kevésbé nagyvonalú, térszemlélete nem annyira fejlett, mint a Van Eyck testvéreké, de mozgalmasabb, dekoratívabb, szenvedélyesebb. Realizmusa, a formák éles, gótikus törése, a szenvedélyek kifejező ereje leginkább a ''Krisztus levétele a keresztről'' (közismertebb címén ''Keresztlevétel'') alkotásán figyelhető meg. [[Ernst Gombrich]] is e művét emeli ki egyik híres könyvében,<ref>[[Ernst Gombrich]]: ''A művészet története''. Budapest : Gloria Kiadó, 2002. Hagyomány és újítás c. fejezetben Rogier van de Weyden lásd, 275-276. po.</ref> s az elemzéshez kihajtható színes illusztrációt mellékeltetmellékelt, melyenamelyen szemügyre vehetjük ezt az egyszerű, világos kompozíciót, amely szabályos anélkül, hogy az mesterkélt vagy erőltetett lenne. A középpontban Krisztus halott testét látjuk, a két szélen a két síró asszony alakja kiegészíti egymást. Az ájult Szűzanyát egyfelől [[Szent János]], másfelől [[Mária- Magdolna]] támogatja, s mindez ritmikusan követi Krisztus leeresztett testének vonalát. A háttérben egy idős ember nyugodt testtartása hatásosan ellensúlyozza a főszereplők érzelmekkel teli mozdulatait. Rogier van der Weyden mintegy elindította az új irányt, a vallási mellett az emberi érzések megfestésének szükségességét, a valósághoz mennél hivebben.