„Argó” változatai közötti eltérés

4 bájt törölve ,  5 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
a (Bot: 28 interwiki link migrálva a Wikidata d:q317932 adatába)
[[Fájl:Douris cup Jason Vatican 16545.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|[[Iaszón]] és a sohasem alvó varázshatalmú szörnyű sárkánykígyó, az aranygyapjú őrzője]]
 
Az '''Argó''' a [[Görög mitológia|görög mitológiában]] szereplő hajó, melyen [[Iaszón]] és az [[argonauták]]<ref>{{cite web|url=http://www.kislexikon.hu/argonautak.html|title=Argonauták|language=magyar}}</ref> útra keltek [[Kolkhisz|Kolkhiszba]], hogy visszaszerezzék az [[aranygyapjú]]t [[Aiétész]] királytól, ahova a feláldozásuk elől Kolhiszba menekülő [[Phrixosz és Hellé]] vitték el a Lapüthosz-hegyi [[Zeusz]] szentélyből.<ref>{{cite web|url=http://www.thasos.hu/sajat_fajlok/mitologia/Phrixosz%20es%20Helle.html|title=Phrixosz és Hellé|language=magyar}}</ref> (Hellé a menekülés közben a tengerbe veszett, ez a hely a [[Dardanellák|Hellészpontosz]].) Az expedíció sikerrel járt, számos véres közjáték és sok ember élete árán. Elsősorban [[Médeia]], Aietész lánya, pap– és varázslónő, az ereklye papnőjének Iaszón iránti elvakult szerelme miatt. A hajó a nevét építőjéről, [[Argosz (hajóépítő)|Argoszról]] kapta.
 
A történet többek között [[Apollóniosz Rhodiosz]] ''Argonautika'' című művében olvasható.<ref>{{cite book|author=Apollóniosz Rhodiosz|title=Argonautika}}</ref> A történet alapja reális esemény, amit a történet mesélői számos csodás és mesés elemmel színeztek ki.
 
A mítosz szerint a hajó a Pélion-hegy [[Fenyőfélék|fenyő]]iből készült, a hajóorr pedig az [[Pallasz Athéné|Athéné]] istennő által adományozott [[Dodona]] szent [[tölgy]]eséből származó fából. A hajó orra ezért mágikus tulajdonságokkal rendelkezett; tudott beszélni és ismerte a jövőt. A hajó harminc vagy ötven evezős részére készült.
{{jegyzetek}}
 
== Források ==
* [[Szabó György (irodalomtörténész)|Szabó György]]: ''Mitológiai kislexikon''. Budapest: Könyvkuckó. 1998. ISBN 963-9077-71-2
* Robert Graves: Az Aranygyapjú. Budapest: Európa Könyvkiadó. 1976. ISBN 963 07 0882 5