„Orsóférgek” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
4. sor:
| image_caption = Kifejlett nőstény orsóféreg ''(Ascaris lumbricoides)''
| regnum = [[Állatok]] ''(Animalia)''
| phylum = [[Fonálférgek]] ''(Nematoda)''
| classis = [[Érzékpálcások]] ''(Secernentea)''
| ordo = ''[[Ascaridida]]''
18. sor:
== Elterjedés, életmód ==
[[Emlősök]]ben elterjedtek az ''Ascaris'', [[madarak]]ban az ''Ascaridia'' [[nem (rendszertan)|nembe]] tartozó orsóféreg fajok.
Az ''Ascaris suum'' a [[sertés]], az ''Ascarasis lumbricoides'' az [[ember]] orsóférge. A két faj testfelépítése, életmódja, és fejlődési ciklusa igen hasonló. Az ember orsóférge gyerekekben fordul elő a legnagyobb arányban. A fertőzés általában nem jár jelentős klinikai tünetekkel, és így gyakran észrevétlen marad, de rontja a táplálékhasznosítás mértékét. Éhínség idején az orsóféreg-fertőzött gyerekek nagyobb arányban halnak éhen. Az emberiség jelentős hányada ma is
[[Ló|Lovakban]] él a ''Parascaris equorum'', a [[házityúk]]ot fertőzi az ''Ascaridia galli''.
26. sor:
== Fejlődési ciklus ==
Az orsóférgek kifejlett állatként madarak és emlősök vékonybelében élő bélférgek. Párzás után a megtermékenyített peték a gazdaállat ürülékével a külvilágba jutnak, és ott hosszasan fejlődnek. E fejlődési szakasz után az embrionálódott peték szájon át, a táplálékkal juthatnak be az újabb gazdaállat testébe. Ha a peték túlélték a gyomor savas közegét és a vékonybélbe jutottak, akkor a lárvák kikelnek. A frissen kelt lárvák azonban nem a bélben élnek, hanem a gazda testében egy meglehetősen hosszú és bonyolult vándorlásba kezdenek. A vándorlási út végén újra a bélcsatornába jutnak, és egyedfejlődésük lezárul. Váltivarúak, mindig ivarosan szaporodnak, a hímek kisebbek, mint a nőstények.
[[Fájl:Ascariasis LifeCycle - CDC Division of Parasitic Diseases.gif|frame|balra| Az orsóféreg ''(Ascaris lumbricoides)'' életciklusa: A 15-30 cm-es kifejlett állatok (1) a vékonybélben élnek. A nőstények mintegy 200 000 parányi, mikroszkopikus méretű petét (2) termelnek naponta, melyek a széklettel ürülnek ki. A petének páradús, meleg mikroklímára van szüksége ahhoz, hogy kb. egy hónapnyi érési időszak (3) után fertőzőképes petévé érjen. Eközben a zigóta embrionálódik; a peteburkon belül fejlődő lárva kétszer vedlik, vagyis harmadik stádiumú lárvává fejlődik. A fertőzőképes peték a szennyezett táplálékkal, szájon át jutnak az új gazdaegyedbe (4). A petéből kikelő lárvák (5) a bélfalon áthatolva a májon, a jobb szívfélen, a tüdőn (6) majd a garaton keresztül sajátos vándorutat tesznek meg, míg végül felköhögve és újra lenyelve (7) ismét a bélcsatornába jutnak, ahol egyedfejlődésük lezárul (1).]]
== Irodalom ==
* Crompton DWT, Nescheim MC, Pawlowski ZS (eds.) 1985. Ascariasis and its Public Health Signifance. Taylor & Francis, London.
* Crompton DWT, Nescheim MC, Pawlowski ZS (eds.) 1989. Ascariasis and its Prevention and Cotrol. Taylor & Francis, London.
* Kassai T 2003. Helmintológia: az állatok és az ember féregélősködők okozta bántalmai. Medicina, Budapest. p. 368.
* [[Kotlán Sándor|Kotlán S]], Kobulej T. 1972. Parazitológia. Mezőgazdasági Könyvkiadó. p. 503.
* Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.
| |||