„Cirkumpacifikus-hegységrendszer” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
[[Geológia]]i megközelítésben a Csendes-óceán aljzatát alkotó három nagy és számos mikrolemez peremhegységrendszere, amelyre jellemző az aktív [[vulkán]]i tevékenység és a [[magmás kőzetek|vulkáni kőzetek]] tömeges jelenléte, valamint a gyakori [[földrengés]]ek. Noha a hegységrendszerben a [[paleozoikum|földtörténeti ókorban]], illetve [[mezozoikum|középkorban]] keletkezett [[kőzet]]tömegek is találhatóak, nagy részük a [[jura (időszak)|jura]] időszaktól a napjainkig zajló felgyűrődés eredményeként jött létre. Az uralkodó magmás kőzetek a [[litoszféra]]lemezek [[szubdukció]]ja során alakultak ki. A hegységrendszer morfológiáját a [[Csendes-óceáni-lemez]] egyenletes északnyugat felé sodródása, valamint a [[Nazca-lemez]] keleti irányú mozgása alakította ki. A Csendes-óceán térségében a lemezhatárok mentén tértágulás van, míg az aljzatot alkotó lemezek peremein szubdukció. Ez alól az [[Antarktiszi-lemez]] a kivétel, amelynek határán szintén tértágulás van, ezért nem zárja teljesen körül a Csendes-óceánt a Cirkumpacifikus-hegységrendszer.
 
Főbb nyugati vonulatai [[Kelet-Ázsia|Kelet-Ázsiában]] és [[Óceánia|Óceániában]] csupán szigetíveket képeznek, miután a Pacifikus-lemez itt óceáni lemezek, vagy széles selfű kontinentális lemezek alá bukik. A hegységrendszer e vonulatának tagjai északon [[Kamcsatka]] és a [[Kuril-szigetek]], amelyek az [[Észak-Amerikaamerikai-lemez]]en helyezkednek el. Ettól dél felé haladva a [[japán szigetvilág]] az [[Ázsia-lemez]]en, a [[Fülöp-szigetek]] az önálló [[Fülöp-szigeteki-lemez]]en, [[Melanézia]] szárazulatai [[Új-Guinea|Új-Guineától]] [[Új-Zéland]]ig az [[Ausztráliai-lemez]]en fekszenek. A Fülöp-szigeteki-lemez a Csendes-óceáni lemezzel együtt mozogva gyűrte fel a Dél-Japántól a a [[Rjúkjú-szigetek]]en át [[Borneó]]ig tartó ívet.
 
A Nazca-lemez keleti pereme a [[Dél-amerikai-lemez]] alá bukik, a Csendes-óceáni-lemez a vele együtt mozgó közép-amerikai mikrolemezekkel együtt az [[Észak-amerikai-lemez]] alá, így a magmás kőzetek ezeket áttörve szárazföldi hegyvonulatokat, mély [[völgy]]ekkel tagolt [[gyűrthegység]]eket alakítottak ki, melyekre jellemzők a meredek lejtők és éles hegygerincek. Északról dél felé az [[Aleut-szigetek]], az [[Észak-Amerika|Észak-]] és [[Közép-Amerika|Közép-]] és [[Dél-Amerika]] nyugati peremén végighúzódó [[Kordillerák]] – egyben a Föld leghosszabb gyűrt hegysége – alkotja ezt a vonulatot, egyben a kontinentális lemezek szegélyét. A Pacifikus-hegységrendszer legmagasabb pontjai az amerikai kontinensen emelkednek: [[McKinley-csúcs]] (Észak-Amerika, 6168 m), a [[Citlaltépetl]] (Közép-Amerika, 5747 m) és az [[Aconcagua]] (Dél-Amerika, 6962 m). A jelenlegi tektonikus helyzetben egyetlen térségben nincs sem tértágulás, sem szubdukció. Ez a [[Szent András-törésvonal]], amely mentén [[diszlokáció (tektonika)|diszlokáció]] jellemző.