„Paul von Hindenburg” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a A(z) DR_1934_517_Paul_von_Hindenburg.jpg nevű fájlt Fastily törölte a Commonsból: „commons:Commons:Deletion requests/Files in Category:1934 stamps of Germany” |
|||
54. sor:
A [[nagy gazdasági világválság]] beköszöntekor olyan kormányt nevezett ki, amely inkább neki, mint a [[Reichstag (birodalmi gyűlés)|Reichstagnak]] tartozott felelősséggel. Engedélyezte [[Heinrich Brüning]] [[kancellár]]nak a [[Reichstag (birodalmi gyűlés)|Reichstag]] feloszlatását abban az esetben, ha az nem tanúsít kellő szándékot az együttműködésre. Emellett ígéretet tett, hogy a Reichstag helyett megteszi a kellő szükségintézkedéseket. A Reichstag feloszlatására [[1930]] júliusában került sor. Az új választások azonban egy még kevésbé kompromisszumkész helyzetet teremtettek. A küzdelmekben a [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt]] a második legerősebb párttá vált. Brüning ekkor már kizárólag rendeletek útján kormányzott, azonban a gyakorlatban Hindenburg [[vétójog]]gal rendelkezett, mivel a rendeletek érvénybe léptetéséhez az ő aláírására volt szükség.<ref name="Életrajz 2" />
Hindenburgot azonban elhagyta az ereje és egyre kiszámíthatatlanabb lett. Katona és földbirtokos barátai hatására nyomást gyakorolt a kormányra, mely az alapvető szükségletek helyett a [[hadsereg]]re és a [[haditengerészet]]re költött nagy összegeket. Ugyanakkor Brüning deflációs politikája súlyosbította a gazdasági helyzetet. A nyugtalanságot tovább szították a [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt|nemzetiszocialisták]] is. Mikor Hindenburg elnöki megbízatása [[1932]] áprilisában lejárt, ő volt az egyetlen jelölt, akinek esélye volt [[Adolf Hitler]] legyőzésére. Újbóli megválasztását leginkább Brüning katolikus középpártjának és a szociáldemokratáknak köszönhette. Hindenburg bizalmasai a nemzetiszocialistákat
Az elkövetkező két kormány, melyeket előbb [[Franz von Papen]], majd [[Kurt von Schleicher]] vezetett nem nyerte el a nemzetiszocialisták támogatását. Hitler a saját [[kancellár]]rá választását szerette volna elérni, de Hindenburg nem bízott benne. Azonban [[1932]] novemberében, amikor a nemzetiszocialisták elvesztették szavazóik 10%-át a birodalmi gyűlési választások alkalmával, Papen és Hitler megegyezett egy közös kormány megalakításában, Hitler kancellárrá, Papen alkancellárrá való kinevezésében. A többi posztot többségében nem a nemzetiszocialista párt tagjai töltötték volna be. Papen arról biztosította Hindenburgot, hogy [[Adolf Hitler]] könnyen irányítható lesz. Mikor Schleicher nem tudta megszerezni a parlament támogatását kormánya megalakításához, a megfáradt Hindenburg le akart mondani. Polgárháborútól tartva [[1933]]. [[január 30.|január 30]]-án kinevezte Hitlert kancellárrá, azonban az új kormánynak csak két nemzetiszocialista tagja volt [[Wilhelm Frick]] és [[Hermann Göring]] személyében.<ref name="Életrajz 2" />
| |||
