„Zajzoni Rab István” változatai közötti eltérés

Evangélikus családban született. Tanulmányait a brassói gimnáziumban végezte. Az 1848-as forradalom napjaiban az iskolát elhagyta, ám később visszatérvén mégis érettségi vizsgát tett. Szülei azt szerették volna, hogy fiukból pap vagy tanító legyen, ezért Rab István apja kívánságának megfelelően Pestre utazott, hogy teológiát tanulhasson, azonban a bölcsészkarra iratkozott be. Példaképéül [[Kőrösi Csoma Sándor]]t választotta, és serényen nekilátott a keleti nyelvek tanulásának. Hunfalvy Pál és Repiczky János kedvenc növendéke volt. 1855-ben [[Bécs]]ben fél éven keresztül hallgatott hittudományi előadásokat, majd belügyminisztériumi fogalmazó lett. Itteni tartózkodása során napvilágot látott alatt két önálló verseskötete is: 1857-ben a ''Magyarok kürtje'', 1859-ben pedig a ''Kordalok''. Verseinek merész hangvétele miatt távoznia kényszerült Bécsből, ám 1859 decemberében vissza kívánt térni ide, hogy teológiai tanulmányait befejezhesse. Terve nem sikerült, mivel Pesten részese lett a [[Táncsics Mihály]] által irányított forradalmi eszméket tápláló Habsburg-ellenes ifjúsági mozgalomnak. Táncsiccsal együtt tartóztatták le [[1860]]. [[február 19.|február 19-én]]. Szeptemberig ült börtönben, ekkor tüdőbajára való tekintettel szabadon bocsátották.

 

 

Az említett újságok prózai írásait közölték, mellyel a közvélemény figyelmét felhívta a Brassó melletti [[Hétfalu]]ra illetve annak szokásvilágára. Csak Rab István írásaiból ismerhetjük meg a hétfalusi kakas-ünnepet vagy a Gergely-járást. 1862-ben az ''Ország Tükre'' című lapban látott napvilágot egy írása, mely a boricatáncról szólt, s egyúttal a ma is élő hétfalusi férfitánc szakirodalmát is megalapozta.