Wikipédia

„Francia ellenállás” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
elgépelések javítása, maquis be
1. sor:
[[Fájl:Flag of Free France 1940-1944.svg|bélyegkép|jobbra|A francia zászló Lorraine-kereszttel, a [[Szabad Franciák]] jelképe.]]
[[Fájl:Croix de Lorraine2.svg|bélyegkép|100px| A ''Croix de Lorainne'' (Lorainne-kereszt), [[Charles de Gaulle]] által az ellenállás jelképéül választott kereszt.<ref>Pharand (2001), 169. o.</ref>]]
A '''francia ellenállás''' ([[Francia nyelv|franciául]]: ''la Résistance'') a [[második világháború]] alatti, [[Harmadik Birodalom| Németország]] ellen irányuló [[Franciaország|francia]] ellenállási mozgalom. Az ellenállás kis csoportokból, felfegyverzett nőkből és férfiakból állt. A [[gerilla-hadviselés]] mellett illegális újságokat terjesztettek, információkat szolgáltattak, és az ellenséges vonalak mögött rekedt szövetséges katonák visszajutását segítették. Az ellenállás tagjai a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerültek elő: bevándorlók, konzervatív keresztények (papokat is beleértve), [[Liberalizmus|liberalista]], [[Anarchizmus|anarchista]], és [[Kommunizmus|kommunista]] civilek.
6. sor:
Politikai szerepe is volt: a hazafiasságot, az ellenállást a német uralom ellen és a bátorságot hirdették.<ref>Moran, Waldron (2002), 239. o.</ref>
 
A [[normandiai partraszállás]] és a Dragoon hadművelet után az ellenállás paramilitáris részeit jobban átszervezték egy hierarchikus rendszerbe, ''[[Hazai Francia Erők]] (HFEForces Françaises de l'Intérieur, FFI)'' néven. 1944 júniusában aaz HFEFFI {{szám|100000}} főt számlált, és gyorsan növekedett, októberre {{szám|400000}} főre nőtt a létszáma.<ref>Sumner (1998), 37. o.</ref> AAz HFEFFI egyesítése bár néha politikai gondokat okozott, mégis sikerrel járt, 1945 májusára már {{szám|1200000}} főből állt, negyedik legnagyobb európai reguláris haderőként a kontinensen.<ref>Vernet (1980), 86. o.</ref>
 
A francia ellenállási mozgalom egyik sajátos szervezete volt a [[maquis]], ami a bozótos területek, a [[macchia|macchiák]] asszociálásában alakította ki a szervezeti sejteket. Ők elsősorban a franciaországi német ''„[[kötelező munkaszolgálat]]” (Service du travail obligatoire, STO)'' elöl menekültek el a hátországba és hajtottak végre egyre szervezettebb felderítő, szabotázs és személymentési akciókat.
 
== A francia ellenállás tagjai ==
17 ⟶ 19 sor:
A [[Molotov–Ribbentrop-paktum]] aláírását és a [[Második világháború| világháború]] kitörését követően a [[Francia Kommunista Párt]]ot [[Édouard Daladier]] kormánya illegálisnak nyilvánította.<ref>Jackson (2003), 114. o.</ref><ref>Atkin (2006), 31. o.</ref> A legtöbb vezetőt letartóztatták és bebörtönözték, vagy a földalatti mozgalomba kényszerítették.<ref>Collins Weitz (1995), 60. o.</ref> A Francia Kommunista Párt a [[Kommunista Internacionálé]] utasítására háborúellenes álláspontra helyezkedett<ref>Crowdy (2007), 10. o.</ref><ref>Jackson (2003), 115. o.</ref>, ami a német megszállás első évéig megmaradt, a szovjet–német megnemtámadási egyezmény érdekében.<ref>Jackson (2003), 421. o.</ref> A párton belül széthúzások voltak, mert egyesek semlegességet hirdettek a németek felé, mások pedig teljesen megtagadtak a németekkel való bármilyen együttműködést.<ref>Davies (2000), 60. o.</ref> [[1940]] [[november]] 11-én, a [[Fegyverszünet napja|Fegyverszünet napján]] a kommunisták az egyetemi hallgatókkal együtt tüntettek a német elnyomás ellen a [[Champs-Élysées]]-n.<ref>Jackson (2003), 422. o.</ref> Ez még a Szovjetunió németek általi lerohanása és a paktum megszegése előtt történt ([[Barbarossa hadművelet]]), 1941-ben kezdett el igazán szerveződni a kommunista ellenállás.<ref>Collins Weitz (1995), 62. o.</ref>
 
[[1941]]. [[augusztus 21]].|augusztus 21-én]], Pierre -Georges hadnagyFabien ezredes volt az első, aki erőszakos [[kommunizmus| kommunista]] ellenállást tanúsított azáltal, hogy meggyilkolt egy [[Németek| német]] tisztet a [[Párizs| párizsi]] metróban, a Barbès – Rochechouart állomásnál.<ref>Crowdy (2007), 10. o.</ref><ref>Jackson 2003, 423. o.</ref> A merénylet kegyetlen megtorlást vont maga után: 98 foglyot végeztek ki október 20-án.<ref>Crowdy (2007), 11. o.</ref>
 
A kommunisták katonai ereje még mindig gyenge volt [[1941]] végére, de a ''Francs-Tireurs et Partisans'' (FTP) radikális partizánszervezet segítségével hírhedt antifasiszta erővé váltak.<ref>Ariès, Duby (1998), 341. o.</ref> Az FTP nem kommunisták számára is nyitva állt, de kommunista irányítás alatt működött.<ref>Marshall (2001), 40. o.</ref> Tagjai szakértői voltak a szabotázsoknak és a gerilla hadviselésnek.<ref>Collins Weitz (1995), 148. o.</ref> [[1944]]-re az FTP {{szám|100000}} embert számlált.<ref>Marshall (2001), 41. o.</ref>
27 ⟶ 29 sor:
 
Az ''[[Eclaireuses et Eclaireurs israélites de France]]'' (EEIEF) ifjúsági mozgalom a háború kezdeti éveiben támogatásukat nyújtották a Vichy-kormány hagyományos értékei felé<ref>Jackson (2003), 364. o.</ref>, de 1943-ban betiltották a mozgalmat, és az idősebb tagok fegyveres erőként tértek vissza a Francia Ellenállásban.<ref>Jackson (2003), 368. o.</ref> Egy katonai cionista szervezetet, az ''Armée Juive''-t (Zsidó Hadsereg) [[Abraham Polonski]], [[Lucien Lublin]] és [[Dovid Knut]] a feleségeikkel egyetemben alapították.<ref>Julian Jackson, France: The Dark Years, 1940-1944</ref> Fegyveres ellenállást tanúsítottak egy cionista zászló alatt mindaddig, amíg a szövetséges felszabadítók meg nem érkeztek. Az ''Armée Juive'' 1943 és 1944 között 300 zsidó embert menekített át a Pireneusokon keresztül [[Spanyolország| Spanyolországba]]. Dollármilliókat adományoztak az ellenállás megsegítésére.<ref>Jackson (2003), 268. o.</ref> 1944-ben az ''Eclaireuses et Eclaireurs israélites de France'' és az ''Armée Juive'' egyesítették erőiket, és létrehozták a ''Organisation Juive de Combat''-ot (OJC). 1944 nyarára az OJC 400 taggal rendelkezett <ref>Jackson (2003), 368. o.</ref>, és Franciaország felszabadításában segédkeztek.
[[Fájl:French resistance during Paris Uprising 1944.jpg|bélyegkép|jobb|Francia ellenállók 1944-ben Hotel de Ville-nél.]]
 
==== A nők ====
40 ⟶ 42 sor:
 
==== Az olasz antifasiszták ====
1943. március 3-án az [[Olasz Kommunista Párt]] és az [[Olasz Szocialista Párt]] képviselői aláírták a "Lyoni szerződést", ami a két párt támogatását jelentette. Jelentős számban voltak jelen a Hitler által elcsatolt [[Moselle (megye)|Moselle]] ipari területén, ahol a ''Groupe Mario'' ellenállási mozgalmat alkották. [[Vittorio Culpo]] az egyik leghíresebb olasz ellenálló.<ref>Burger (1965), Le Groupe Mario</ref>
 
==== A német antifasiszták ====
1943 tavaszától azok a [[németek|német]] és [[osztrákok|osztrák]] antifasiszták, akik a [[spanyol polgárháború]] alatt a [[Nemzetközi Brigád| Nemzetközi Brigádokban]] harcoltak, a francia ellenállásban [[Partizán|partizánként]] küzdöttek.<ref>Crowdy (2007), 13. o.</ref> A német kommunista [[Otto Kühne]] vezetése alatt álltak, aki korábban a [[Weimari köztársaság|weimari köztársaság]] Reichstagjának tagja volt. 1944 júliusára 2000 német partizán volt a keze alatt. A nácikkal közvetlenül szállt szembe: 1942 áprilisában Saint-Étienne-Vallée-Française-nál egy egész egységnyi [[Feldgendarmerie]]-t, német [[katonai rendészet]]i alakulatot felmorzsoltak, 1944. június 5-én pedig csapdát állítottak a [[Waffen-SS]]-nek alakulatoknak.<ref>''Francia nyelven'': Brès (2007), Un maquis d'antifascistes allemands en France</ref>
 
== Hálózatok és mozgalmak ==
55 ⟶ 57 sor:
*[[Libération-sud]] (Baloldali)
*[[Organisation civile et militaire]] (Jobboldali, majd a háború végére baloldali)
 
[[Fájl:Sten gun France ww2-102.jpg|bélyegkép|jobb|Francia[[STEN|Géppisztolyos]] francia partizán amerikai katonával a felszabadítás során.]]
Tizenkettő hálózat tartozott az ellenálláshoz:
*[[Alliance]]
75 ⟶ 78 sor:
 
=== Illegális sajtó ===
A legtöbb mozgalom első tevékenysége tiltott sajtótermékek terjesztése volt, de nem mindegyik mozgalom volt hajlandó ebben részt venni (ők inkább fegyveres harcot vívtak, például: Ceux de la Résistance, Ceux de la Libération). A legtöbb sajtótermék egyébként is csak egy lapból állt, mert a nyersanyagok – papír, tinta, stencil – árusítása illegális volt. 1942-re körülbelül {{szám|300000}} példány tiltott sajtópapír kétmillió olvasóhoz érkezett meg. A sajtót éjszaka, ismert nyomdákban nyomták. A sajtóban üzeneteküzeneteket is rejtettek elelrejtettek: a ''La Terre'' a földműveseknek adott tanácsot, hogyan juttathatják az ellenállást élelemhez; a ''Bulletin des Chemins de Fer'' a vasúti munkásokat a német közlekedés megakadályozására biztatták. Az ''Unter Uns'' német nyelven jelent meg a megszállók számára, a keleti fronton elszenvedett vereségeket lehetett benne olvasni.<ref>''Angol nyelven'': Breuer, William B. (2000). Top Secret Tales of World War II. Wiley. 131-134. o. ISBN 0-471-35382-5.</ref>
[[Fájl:FTP-p012904.jpg|bélyegkép|bal|Francia partizánok amerikai ejtőernyősökkel a normandiai partraszállás idején.]]
 
=== Hírszerzés ===
84 ⟶ 87 sor:
A szabotálást olyan csoportok alkalmazták, akik többet akartak, mint a tiltott sajtó terjesztése. Több labort is robbanószerek gyártására rendeztek be. [[France Bloch-Sérazin]] párizsi kémikus 1941 augusztusában egy saját labort állított fel lakásában robbanószerek gyártására az ellenállás kommunista tagjainak számára.<ref>Crowdy (2007), 45. o.</ref> A laboratóriumban ciánkapszulákat is készítettek a tagok számára arra az esetre, ha fogságba kerülnének.<ref>Crowdy (2007), 45. o.</ref> A kémikust 1942 februárjában letartóztatták, [[Hamburg]]ba szállították és egy évvel később kivégezték.
 
A [[robbanószer]] másik megszerzési módja a németektől való lopás volt. AzA angolbrit ''[[Különleges Műveletek Parancsnoksága]] (Special Operations Executive, SOE)'' tonnaszámra dobta le ejtőernyővel a robbanószereket ügynökei számára.<ref>Marshall (2001), 20. o.</ref> A szabotőrök kedvelt célpontja a vasút volt, ám később rájöttek, hogy ha a csavarokatcsavarkötéseket kihúzzákeltávolítják a sínekből, az sokkal olcsóbb és hatékonyabb mint a robbantás.
 
A vonatkisiklatások sikeressége mindenhol változó volt. A németek a síneket hamar megjavították az olyan mezőgazdasági régiókban, ahol a sínek a talajon fekszenek, mivel itt aza anyagoknyersanyagok összeszedésebeszerzése könnyebb volt. DeAzonban egya csatlakozóhegyvidéki lemezterületeken csavarjánakezek kihúzásaa egydiverziós hegyvidéki területeneljárások súlyosabb következményekkel jártjártak (főleg ha a vonat nagy sebességgel lefelé haladt). AzA francia nemzeti vasúttársaság, az [[SNCF]] ellenálláshoz csatlakozott tagjai mellett a mozgalmakban akadtak olyan kisebb csoportok, amelyek a német vonatokat figyelték, és jelentették a szövetségeseknek a mozgásukat, illetve kisiklatták a német katonákkal zsúfolt vonatokat. A [[normandiai partraszállás]] után a kisiklatás egyre gyakrabbá vált, sikeresen megakadályozva német katonák frontra történő juttatását.<ref>Christofferson (2006), 170. o.</ref>
 
=== Gerilla hadviselés ===
A [[Szovjetunió]] invázióját követően a kommunisták voltak az elsők, akik gerillaharcot kezdtek a német megszálló erők ellen. A szövetségesek [[dieppe-i rajtaütés|1942 júliusában történt frontmegnyitási kudarca]] után a kommunisták egyre gyakrabban támadtak azért, hogy a [[Wehrmacht]] egyre több katonája legyen lekötve nyugaton, így adva egy kis előnyt a szovjet csapatoknak a keleti fronton.<ref>Jackson (2003), 424. o.</ref>
 
A Pierre-Georges Fabien által megkezdett merényletek 1941 nyár végétől több száz francia fogoly meggyilkolását eredményezték. Emiatt az eseteket az illegális sajtó ezeket igyekezett diszkréten kezelni, majd a kommunista szerveződés a német tisztek elleni merényletek felhagyása mellett döntött.
 
1943 októberétől a támadások szervezettebbé váltak. [[Joseph Epstein]]t bízták meg az ellenállók kiképzésére. Mindössze 15 főnyi ellenállóval olyan mértékű pusztítást tudott végezni, ami addig még nem történt a megszállás alatt. A „szabadvadász partizánok” között a leghírhedtebbnek a Manouchian-csoport bizonyult.
 
== Jegyzetek ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Francia_ellenállás”