A 19. század második felétől [[Ázsia|Ázsiában]] kiterjedt brit-oroszbrit–orosz hatalmi vetélkedés bontakozott ki. A cári birodalom stratégiai célja volt kijutni a „meleg tengerekig”, [[Törökország]]on, [[Irán]]on, esetleg [[Afganisztán]]on, [[India|Indián]] át. A brit birodalom ugyanakkor minden áron meg akarta akadályozni ezt.
[[1899]]-ben [[George Nathaniel Curzon]], India új alkirálya különböző jelekből arra következtetett, hogy a gyengülő [[kína]]i hatalmat kihasználva Oroszország befolyást akar szerezni Tibetben. Erre utalt, hogy a [[dalai láma]] tanácsadói között feltűnt egy [[burjátok|burját]]-–[[mongolok|mongol]] származású, kiváló orosz kapcsolatokkal rendelkező szerzetes, [[Agvan DoržievDorzsijev]]. (Később azonban bebizonyosodott, hogy Doržijev valójában a tibeti [[buddhizmus]] oroszországi elterjesztésén munkálkodott.)
Curzon kieszközölte London jóváhagyását ahhoz, hogy [[Francis Edward Younghusband]]otet, a brit hadsereg [[India|Indiában]] született, de a [[Sandhurst katonaiKatonai akadémiaAkadémia|Sandhurst katonaiKatonai akadémiánAkadémián]] végzett tisztjét Tibetbe küldje egy expedíció élén - az Indiába áttévedt tibeti [[jak]]nyájak határsértésére hivatkozva.
