„Az öt sola” változatai közötti eltérés

A ''sola Scriptura'' kifejezés már a reformáció előtt megjelent a [[Közös Élet Testvérei]] körében nevelkedett [[Johann von Goch]] (1400–1475) művében, aki szerint a legfőbb tekintély a Biblia, és az [[egyházatyák]]at csak annyibenannyiban lehet elfogadni, amennyiben a kanonizált Írást követik.<ref>Schaff VI: [http://www.ccel.org/ccel/schaff/hcc6.ii.x.iv.html Doctrinal Reformers.]</ref> Az 1521-es wormsi birodalmi gyűlésen Luther és [[V. Károly német-római császár]] a ''sola Scriptura'' elvet illetően (is) ellentétes álláspontokat fogalmaztak meg: míg a reformátor szerint mindenki személyesen felelős Isten előtt, ezért csak Isten szavára, azaz a Bibliára szabad hallgatni, a császár viszont a hagyományra és az egyház tekintélyére hivatkozott.<ref>Colijn: 132.</ref> Kálvin főműve, az [[Institutio Christianae religionis]] szintén az Írás kizárólagosságát hirdeti: „Egyedül az Úr igéje az az út, amely bennünket annak kutatására vezet, amit Őróla tudni szabad, és egyedül ez a világosság, mely nekünk világít, hogy meglássuk azt, amit Őróla tudni kell.” (III. 21,3)<ref>Colijn: 168.</ref>

A protestánsok szerint ez az ő tanításuk félreértelmezése. Luther azt tanította, hogy a hit nem egy emberi reakció, hanem Isten munkája a kegyelem eszköze által<ref>Dr. Martin Luther [http://www.freeweb.hu/iratok/egyhtori/luther/irasok/LUT_KISK.HTM Kis kátéja, A harmadik hitágazat a megszentelésről]</ref>. A hit Isten igazsága bennünk, mely az Ige és a sákramentumok által valósul meg bennünk<ref>Dr. Martin Luther [http://www.freeweb.hu/iratok/egyhtori/luther/irasok/LUT_KISK.HTM Kis kátéja, Az Oltáriszentség]</ref>. Az isteni Törvény és az Evangélium azon dolgozik, hogy megölje a bűnös ént és létrehozza az új teremtést bennünk. Ez az új teremtés bennünk Krisztus hite. Ha ez a hit nincs meg bennünk, akkor istentelenek vagyunk. A búcsú és az emberek imái semmit sem adnak ehhez hozzá, mivel semmik, azaz semmit sem érnek<ref>Második Helvét Hitvallás, [http://www.reformatus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1166 XV. rész]</ref>. Mindenkinek van egy hite, általában a saját magában való hit, ezért van szükségünk Istenre, hogy folyamatosan rombolja ezt az önigazult hitet és helyette adja Krisztus életét. Arra a hitre van szükségünk, ami Istentől jön a TövényenTörvényen és az Evangéliumon, az Igén és a Sákramentumokon keresztül. A [[reformáció]] alapdokumentumában, a [[Luther Márton 95 tétele|95 tételben]] Luther azt írta: 1. „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek meg!" - azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17).” és 95. „és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át jutnak be a mennybe (ApCsel 17,22).”

A valódi különbség a protestáns és a katolikus álláspont között a megigazulásról tehát nem az „igaznak nyilvánítás” és az „igazzá tevés” között van, hanem az eszközben, ami által valaki megigazul. A katolikus teológiában a jó cselekedetek érdemeket adnak hozzá a hithez az üdvösség érdekében, míg a protestáns teológiában a jó cselekedetek a megnyilvánulásai és a bizonyítékai egy valóban megigazított és helyreállított hívő életének, aki ezt egyedül hit által (''sola fide'') kapta meg. A tényleges hatásos eszközök, melyek által egy ember megigazul egy további alapvető eltérés a katolikus és a protestáns hit között. A katolikus teológiában a lélek megigazulást létrehozó eszközök a szentségek és a keresztség. A keresztségben, még a csecsemők számára is, a megigazulás és megszentelődés kegyelme belekerül a lélekbe és az adott személyt megigazítja még az előtt, hogy az illető gyakorolta volna a saját hitét (vagy egy megkeresztelt csecsemő esetében még azelőtt, hogy meg lenne a lehetősége arra, hogy az értelmével megértse az Evangéliumot és arra hitével válaszoljon). A katolikus teológiában a hit nem előfeltétele a megigazulásnak. A katolikus tanítás szerint a keresztség ''„ex opere operato”''<ref>Magyar katolikus lexikon: [http://www.lexikon.katolikus.hu/E/ex%20opere%20operato.html ex opere operato]</ref> működik, azaz „magából a szentségi cselekményből” fakad annak kegyelmi hatása és így hatékony és egyben elégséges tett a megigazulás eléréséhez. A protestáns teológia szerint az egyén hite feltétlenül szükséges és önmagában hatásos és elégséges válasza az egyénnek, ami így a megigazulást eredményezi.

Ezzel szemben a katolikus egyház úgy tanítja, hogy Jézust követve az [[apostol]]ok és munkatársaik, az angyalok és az üdvözültek is közbenjárók, azaz ki tudják eszközölni a bűnösnek a megtérés kegyelmét és a bocsánatot.<ref>Magyar katolikus lexikon: [http://lexikon.katolikus.hu/K/közbenjáró.html közbenjáró.]</ref> A katolikusok másik fontos érve [[Szűz Mária|Szűz Máriát]] hozza fel példának: szerintük a megváltás beteljesüléséhez Krisztusnak földi anyától kellett megszületnie, és ez Mária nélkül nem lehetett volna lehetséges.<ref>Magyar katolikus lexikon: [http://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1ria-tisztelet.html Mária-tisztelet]</ref>