„V. Piusz pápa” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
18. sor:
== Szent Domonkos nyomaiban ==
[[1504]]-ben látta meg a napvilágot a [[Milánói Hercegség]] Bosco nevű városában, amely ma [[Bosco Marengo]] néven [[Piemont]] tartományban található. Eredetileg Antonio Ghislieri néven született egy nemes, de szegény sorú családban. Családja igyekezett a jövedelmezőnek ígérkező kereskedői pályára irányítani, de Antonio tizennégy évesen önszántából belépett a domonkosok közé, ekkor vette fel a Michele nevet is. A szerzetesrend [[Voghera]] melletti kolostorában kiváló neveltetésben részesült, és hamar elsajátította a [[Domonkos rend|domonkosok]] önmegtartóztató és puritán életvitelét. Később [[Vigevano]] majd [[Bologna]] domonkos kolostoraiban tanult. Tehetsége és elhivatottsága több tanárát is lenyűgözte, hamarosan [[szerzetes]]sé avatták és [[1528]]-ban [[Genova|Genovában]] [[Pap (foglalkozás)|pappá]] szentelték fel. A hosszas tanulóévek után [[Pavia|
=== Karrier a világi egyházban ===
[[Fájl:Pope Paul IV.jpg|bélyegkép
A domonkosok dicsérő szavai hamar eljutottak az önreformokkal küszködő világi egyház berkeibe is. Antonio nézeteinek széles körű megismerését nagyban elősegítette a [[Párma|Pármában]] kiadott harminc pontból álló tételsora, amely a pápai hatalom mellett érvel a [[protestantizmus]]sal szemben. A világi egyház érdeklődésére Antonio kijelentette, hogy igen szívesen venné, ha az [[inkvizíció]] területén rangot kapna. Kérése szinte azonnal teljesült, hiszen az egyházfőknek akkoriban nagy szüksége volt az elhivatott katolikus térítőkre, akik vakbuzgó hittel állnak a katolicizmus és ezzel a pápa mellé. Tehát Antonio [[Como]] városának inkvizítora lett, de idővel [[Milánó]] és egész [[Lombardia]] főinkvizítorává vált. Hihetetlen lendülettel vetette magát a reformokba, és a rábízott területeken erős kézzel vetett véget minden [[eretnek]]ségnek.
27. sor:
Antonio és IV. Pál sok dologban azonos véleményen voltak. Mindketten velejükig katolikusok voltak, és a római dogmákon kívül mást nem ismertek el. Az egyházi fegyelmet és a katolikusok életének erkölcseit meg akarták szilárdítani. Ez a bizonyos szempontból rugalmatlan világnézet tette őket olyan jó barátokká. Azonban mindenképpen látni kell a kettejük között húzódó lényeges különbséget, amelynek nyomán IV. Pált kétszer is titokban kellett eltemetni a nép dühöngő haragja miatt, míg Antoniót halála után [[szent]]té avatták. A két ember elvi megközelítése azonos volt, de Antonio megtalálta azt a nyelvet, amelyen az emberekhez szólhat. Ez a példamutatás volt, ellentétben Pál parancsolgatásaival.
Mindenesetre Pál [[1559]]-ben, közvetlenül halála előtt, még a [[piemont]]i [[Mondovi]] püspökévé tette meg kedvenc bíborosát. Antoniónak kapóra jött a távoli püspökség, ugyanis a Pál rémuralma után megválasztott [[IV. Piusz pápa]] mindent eltörölt, és mindent utált, ami elődjének kedves volt. Nem csoda, hogy Antonio és az új egyházfő nem kifejezetten kedvelték egymást. Antonio azzal vádolta
== Szent a Szentszéken ==
|