„Vörös és fekete (regény)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
87. sor:
* a fejezet végére úgy tűnik, mintha Julien célba érne (nemesi cím, birtok) de egy váratlan fordulat véget vet ennek.
== A regény
De Rênal úr 1815-ben lett Verrières polgármestere. Azóta építkezésekkel
gazdagította a kisvárost és magát is. A városkában egyetlen szó
létezik: haszon, és e szónak híve a polgármester is.De Rênal úr 1815-ben lett Verrières polgármestere. Azóta építkezésekkel gazdagította a kisvárost és magát is. A városkában egyetlen szó létezik: haszon, és e szónak híve a polgármester is.
Párizsból egy fiatalember jön Verrièresbe. Appert úr érkezése felkavarja az álmos kisvárosban élőket, elsősorban a gazdagabb birtokosokat. Bejut Chélan abbé segítségével a börtönbe, a szegényházba, sőt a kórházba is, amelyeknek ügyeit a birtokosok intézik. Szemrehányást tesznek az abbénak, mert leleplezi üzelmeiket, de ő nem fél az elbocsátástól.
De Rênal elhatározza, hogy nevelőnek fogadja fel gyermekei mellé Soréit, az ács fiát, hogy így is felülmúlja gazdagabb szomszédait. De Rênalnét a hirtelen elhatározás elgondolkoztatja, de megszokta, hogy nem bírálja a férfi döntéseit. Önmagának sem meri bevallani, hogy unja férjét. A polgármester meglátogatja az ácsmestert, s megteszi ajánlatát fiára vonatkozóan. Az ács a lehető legtöbbet akar kicsikarni a birtokosból, mert nem tudja mire vélni, miért az ő vézna fia kell de Rênalnak.
Julienben, a szegény ember gyermekében rendíthetetlen elhatározás született már gyermekkorában: pap lesz, így tör majd ki a nyomorból. Állandóan a Bibliát bújja, s rendkívüli emlékezőtehetségről tesz tanúbizonyságot. Bonaparte a példaképe, az ismeretlen hadnagy, aki kardjával a világ ura lett. Korábban ő is katona akart lenni, de vonzóbbá vált számára a papi pálya. Beáll a polgármesterhez, akinek csodálatát elnyeri emlékezőtehetségével. Az egész város róla beszél. De Rênal úr is határozottan elégedettnek érzi magát. Julién gyűlöli őket, bár jó nevelőnek bizonyul. De Rênalné vonzónak tartja a fiatal férfit, aki azonban nem érez iránta semmit, s egyre gőgösebb lesz. Visszautasítja a szobalányt, aki férjhez szeretne menni hozzá.
Nyáron Vergybe költöznek. Ide érkezik Dervillené, a háziasszony kedves barátnője is. De Rênal úr gyakran van távol. Julién végre megelégedettnek érzi magát. Az asszony szerelme egyre inkább elmélyül Julién iránt, ő azonban hiúságában csak a gazdag nőt látja, akinek meghódítása pusztán egy önmaga elé kitűzött cél elérése.
Egy alkalommal a matracokat cserélik a házban. Julién megretten, és arra kéri de Rênalnét, hogy a matraca alá rejtett dobozt, amelyben egy arckép van, észrevétlenül hozza ki a szobából. A nő azt hiszi, Julién szerelmének fényképe az, s ezért elszomorodik. Holott az nem más, mint Napóleon, a titkolt bálvány arcképe, amelyet el is éget a fiú. Hogy is lehetne egy papi pályára készülő fiatalember számára a világ előtt egy katona a példakép?!
Meglátogatja Fouqué barátját, a kereskedőt, aki felajánlja neki, hogy társuljanak. Megzavarja barátja ajánlata. A jómóddal járó középszerűség és hősi álmai között kell választania. Elhatározza, hogy meghódítja de Rênalnét. Egy este az asszony szobájába lopózik, s együtt töltik az éjjelt. Meglepi a nő szenvedélye, de mindig csak azon rágódik, vajon jól játssza-e a csábító férfi szerepét. Később egyre inkább megválik ettől a szereptől, s rádöbben, mennyire szereti az asszonyt. A tapasztalatlan ifjú rengeteget tanul az érett asszonytól. Megismeri a városi előkelőségeket, panamáikat, megérti az intrikákat.
Vergybe érkezik a király. Ennek hírére az egész város megpezsdül. A díszőrségben, mely a királyt fogadja, a gazdagok legnagyobb meglepetésére Julién Sorel is ott lovagol. De Rênalné juttatta be a gárdába, ahová eddig csak tehetős emberek gyermekei kerülhettek. A király megérkezése után istentiszteleten vesznek részt. Egy rendkívül ifjú püspök vezeti a szertartást. Julién szinte önmagát látja a férfiban, annyira meglepi annak fiatalsága. Elhomályosul a menetben szerzett dicsősége, s csak a püspök képe lebeg a szeme előtt. A templomban látja először de La Mole márkit, a király bizalmasát.
De Rênal névtelen levelet kap, amelyet Valenod, felesége korábbi hódolója írt, s ebből megtudja felesége szerencsétlen viszonyát. A szerelmesek is értesülnek erről. Az asszony megkéri Julient, írjon Valenod modorában egy névtelen levelet számára. Ezután elküldeti férjével a fiút apjához, Verrièresbe. Azt kell terjesztenie, hogy más nevelői állást fog kapni, kedvezőbb ajánlattal, mint de Rênaléknál. Becsvágyó férje biztosan nem fogja elbocsátani, s a szerelmesek továbbra is együtt maradhatnak. A terv sikerül, a férj elküldi Julient, de úgy utasítja, hogy a de Rênal-házban lakjék.
Verrièresben Julién divatos lesz, sorra kapja a nevelői ajánlatokat és ebédmeghívásokat. A várost nemsokára egyetlen kérdés izgatja: ki lesz a győztes, vajon ki szerzi meg a nevelőt? Valenod vagy de Rênal? Az egész város forrong, mindenki a titkos kapcsolatról beszél. A fiúnak mennie kell. Elhagyja Verrièrest.
A Besançon nevű nagyvárosba megy, hogy bezárkózzon a szemináriumba, ahová Chélan abbé, nevelője ajánlotta be. Útközben betéved egy kávéházba, és a szép kasszírnő, Amanda miatt majdnem párbajozik. Átöltözik egy fogadóban, felveszi papi ruháját, s a fogadósnéra hagyja polgári viseletét. Jelentkezik Pirard abbénál, a szeminárium vezetőjénél. Julién szorgalmas, gyorsan megtanulja, amire egy papnak szüksége van, de hamisnak értékeli tudását.
Fouqué barátjától, aki bejutott hozzá, megtudja, hogy szerelme a „legbigottabb" nő lett a környéken, s Besançonba vagy Dijonba jár gyónni.
A szemináriumban társai megvetik, mert szellemével magasan fölöttük áll. Elhatározza, hogy olyan lesz, mint a többi, faluról felkerült érzéketlen papnövendék, akiket egy-egy ebéd a legnagyobb megelégedéssel tölt el. Julient annyira gyűlölik társai, hogy titokban felforgatják holmiját, megtalálják Amanda kártyáját, és beárulják az igazgatónál. Alig tudja magát tisztára mosni.
A város ünnepi körmenetre készül. Julién Chas-Bernard abbénak segít a templom díszítésében, majd a körmenet alatt a templomban vigyáznak a feltett díszekre. Itt találkozik de Rénalnéval, akinek látása félholttá teszi.
Pirard abbé előlépteti, ezentúl ő fogja az Ó- és Újszövetségből kihallgatni a szeminaristákat. Fouqué, Julién családja nevében, vadhúst küld a szemináriumnak. Ez az ajándék Julient a tisztelni való osztályba emeli. A szeminaristák ellenszenvének egy csapásra vége lett. Elkövetkeznek a vizsgák, a növendék ragyogóan felel. Ám Frilair abbé, hogy az ellenfelét, Pirard abbét megleckéztesse, a vizsgán beugrató kérdéseket tesz fel kedvencének, Juliennek. így a remek tanítvány visszaesik. Frilair abbétól azonban mindenki rettegett.
Néhány héttel később Julién levelet kap Párizsból és ötszáz frankot egy állítólagos Paul Sorel nevű rokonától. Azt hiszi, szerelme küldte. De nem ő volt, hanem de La Mole márki, Pirard barátja. Az abbé elmesélte neki, mi történt Juliennel, és a márki, hogy kedvében járjon barátjának, megajándékozza a fiút. Pirard elküldi lemondólevelét Juliennel a püspöknek. A fiú remekül megállja helyét a püspök előtt. Tacitus nyolckötetes művét kapja ajándékba. Pirard Párizs környéki plébániát kap. Az abbét de La Mole márki várja. Felajánlja a papnak, legyen a titkára. Nem fogadja el Pirard az ajánlatot, maga helyett Julient javasolja. A fiú szemét elhomályosítja a boldogság: Párizsba mehet! Útközben megáll Verrièresben, s szerelméhez lopózik. Egy szerelmes éjszakát és egy boldog napot tölt el a nővel titokban. Másnap éjszaka azonban mint tolvajt űzik el.
Párizsba érve Pirard abbé fogadja, és maga kíséri a de La Mole palotába. Julién megismerkedik a családdal, a márkinéval, Norbert gróffal és Mathilde kisasszonnyal. A család szívesen fogadja, de az inasok kigúnyolják.
Lassan beletanul munkájába, a márki elégedett vele. A teológián, ahová jár, tanárai panaszkodnak, hogy nem elég szorgalmas, mégis a legkiválóbbak közé sorolják őt.
Norbert és Julién között elhidegül a viszony. A fiatal gróf szerint Julién szemtelenül viselkedik barátaival. Mathildeot a fiatalember kerüli, mert néha vétett az illemszabályok ellen, s ezt tudtára adta a lány. Ha nem dolgozik, halálosan unatkozik. Vívni, lovagolni jár. Túlesik élete első párbaján is. Egy szemtelen idegen kihívóan viselkedik vele egy kávéházban, mire ő párbajozni hívja. A fickó által adott névjegy azonban annak gazdájáé. így ismerkedik meg Julién de Beauvoisis lovaggal, aki hamarosan azt híreszteli városszerte -ne mondhassák, méltóságán alul párbajozott, hogy Julién de La Mole márki egy bizalmas barátjának törvénytelen fia.
De La Mole belemegy a játékba. Egy kék ruhát ad Juliennek. Nappal a fekete ruhában úgy fogadja, mint titkárát, este a kék ruhában úgy bánik vele, mint régi barátja gyermekével. Angliába küldi, s hazatérve rendjellel tünteti ki.
Valenod Párizsban járva meglátogatja Julient, s elmeséli, de Rênal valószínűleg megbukik, s őt fogják megválasztani helyére. Julién erre apjának kéri a márkitól a szegényház-igazgatói állást.
Mathilde felfigyel arra, mennyire különbözik a kis titkár az őt körülvevő emberektől. Érdeklődése egyre nő a fiatalember iránt, aki azonban átnéz rajta. A lány egy napon talpig feketében jelenik meg. Egyik ősét gyászolja, aki barátai megmentéséért küzdött. Egyedül ő emlékezik meg róla a családban, s ez nagy tiszteletet ébreszt Julienben. Lassan összebarátkozik a lánnyal. Elhatározza, hogy megszerzi Mathildeot. A lány szenvedélyes szerelemre gyullad, hiába inti óvatosságra bátyja. Örül szenvedélyének. Érzi, hogy Julién nem mindennapi férfi, s neki már elege van az őt körülvevő gyenge bábfigurákból.
Szerelmes levelet ír a fiúnak. Julién tökéletes elégedettséget érez, hogy ő, a szegény parasztfiú, legyőzi de Croisenois márkit, a lány vőlegényét. Hogy ne vehessék el tőle, a lány leveléről másolatot készít, s egy bibliába téve elküldi Fouqué barátjának, akiről tudja, hogy sohasem fogja idegeneknek kiszolgáltatni. Ezután megírja válaszlevelét Mathildenak. Csak leveleken keresztül érintkeznek, míg végül utolsó levelében Mathilde azt kéri, a férfi éjfél után másszon fel hozzá a szobájába. Julién csapdát sejt, s kétségek között várja az éjszakát. A találkozás egyikőjük számára sem hoz igaz örömet, „...csak mímelték a szenvedélyes szerelmet, s nem érezték". A lány hideg gőggel fordul el tőle, s 6 szerelemre gyullad. Legszívesebben elutazna, elmenekülne, de a márki maga mellett tartja, mert szüksége van rá. Végső elkeseredésében egyik éjjel felmászik a lányhoz, aki végtelen gyengédséggel fogadja. Egyik hajfürtjét ajándékozza a férfinak. Később megbánja viselkedését, úgy érzi, örökre szakítaniuk kell.
Közben a márki érdekes feladattal bízza meg: egy szalonban egy gyűlés felszólalóinak beszédeit fogja lejegyezni, majd ezeket négy oldalra lerövidítve megtanulja. Ezután egy, a márki által megnevezett személyhez kell utaznia, s lediktálnia emlékezet után a négy oldalt annak az illetőnek. Az ülésen rájön, hogy egy titkos monarchista szervezkedés kellős közepébe csöppent. Útra kel a betanult jelentéssel, de már az első szálláshelyén tőrbe akarják csalni, megtagadják tőle a lovakat. Mindezt Geronimótól, a híres énekestől tudja meg, akivel itt fut össze, s akit de Rênalék révén ismert már. Éjszaka, míg alszik, belopózik a szobájába a kocsmáros és egy idegen, ruháit, csomagját felforgatják, egy írás után kutatnak. Mivel nem találnak semmit, Geronimóhoz mennek át, aki az ópiummal mérgezett bortól mélyen alszik. Az idegen támadóban a szeminárium egyik papját, Castanéde abbét ismeri fel Julién. Folytatja útját. Strasbourgban vár, míg a herceg válaszát a titkos üzenetre meg nem kapja. Találkozik Korasoff gróffal, akivel Londonban ismerkedett meg, s elpanaszolja neki szerelmi bánatát, persze név nélkül. A gróf azt tanácsolja, udvaroljon hevesen szerelmese valamelyik barátnőjének.
Hazatérve de Fervaques marsall özvegyét szemeli ki, s annak korábbi udvarlójától, don Diego Bustostól kér tanácsot. Megkezdi az udvarlást. A Korasofftól kapott előre megírt szerelmes leveleket küldözgeti az erényes marsallnénak. Végül a marsallné ebédre hívja Julient. Mathilde is észreveszi a marsallné és Julién között szövődő viszonyt, s féltékenysége elárulja. Julién azonban Korasoff tanácsára visszautasítja. Fél, hogy amit most kapna a lánytól, azt a nő két nap múlva rideg gőgjében visszavenné. Teljesen uralkodni akar Mathildeon. Szerelmük egyre mélyül. Mathilde másállapotba kerül, s ezt megírja a márkinak. De La Mole őrjöng; elképzelése, hogy leánya hercegné lesz, összeomlik. Julién felajánlja az apának, ölje meg. Meggyón mindent Pirard abbénak. A fiatalok elhatározzák, hogy összeházasodnak, és külföldre mennek.
A márki azonban languedoci birtokát adományozza a fiataloknak, majd lovagi címet kap Julién, de hamarosan Strasbourgba kell mennie a lány apjának parancsára.
„Regényemnek hát vége... Mindent magamnak köszönhetek! Még ezt a gőgös szörnyeteget is szerelmessé tettem! -Mathildera nézett. - Apja nem élhet nélküle, ő pedig nélkülem!" E gondolatokra jut Julién.
Mathildetól kétségbeesett levél érkezik, amelyben visszahívja. Visszatérve megtudja, hogy a márki de Rênalnétól kapott levelet, amely leleplezi korábbi szerelmét. Megírja az asszony, hogy Sorel képmutató, asszonyok révén akar mindent elérni. Az áruló levél megírására gyóntatópapja vette rá a vallásba menekült fiatalasszonyt.
Julién rögtön Verrièresbe vágtat, s a templomban kétszer rálő az ájtatoskodó de Rênalnéra. Az asszony nem hal meg. Julién börtönbe kerül, s búcsúlevelet ír Mathildenak. Arra kéri, felejtse el, s egy év múlva menjen férjhez korábbi vőlegényéhez.
Besançonba viszik, ahol öreg barátja, Chélan abbé látogatja meg. Fouqué még Frilair abbéhoz is elmegy, hogy kegyeibe ajánlja Julient. Mathilde titokban bejut hozzá. Reménykedik, hogy megmentheti szerelmesét. Ő is meglátogatja Frilair abbét, és a pap megígéri a lánynak, hogy segít. Közben elmeséli de Rênalné és Julién szerelmét, s azt is hozzáteszi rosszindulatúan: szerinte Julién féltékenységből lőtt az asszonyra. Frilair jól tudja, hogy Mathilde igen jó barátnője de Fervaquesnénak, s annak tekintélyes püspök rokona befolyásolhatná az ő karrierjét. Ezt megtudva Mathilde barátnőjét arra kéri, segítsen neki, s Besançonba hívatja. Julient fárasztja Mathilde hősiessége. Újra feltámad szerelme de Rênalné iránt, s egyre gyakrabban gondol vissza a vergyi napokra. Azt szeretné, ha születendő fiát de Rênalnéra bízhatná. Korábbi szerelme is mindent megtesz, hogy a férfit megmentse. Leveleket ír az esküdteknek, s megpróbálja ítéletüket befolyásolni.
Végre itt van a nap, melytől mindkét asszony annyira fél. Frilair abbé úgy érzi, kezében tartja az esküdteket, s mindegyiknek azt mondja, úgy szavazzanak, mint Valenod, aki szintén az esküdtszék tagja. Julién felmentését várják, nem tudják, hogy Valenod milyen esküdt ellensége a vádlottnak. Az ítélet: halál, az esküdtek bűnösnek találják. Nem akar fellebbezni, csak a börtönben megjelenő de Rênalné bírja erre rávenni, annak reményében, hogy ezáltal még két hónapig láthatják egymást.
Férje azonban hazarendeli de Rênalnét, aki így nem találkozhat szerelmesével. Julién eddig nem gondolt a halálra, most azonban erősödni kezd benne a félelem. Apja is meglátogatja, és utolsó fillérét is elszedi. De Rênalné megszökik férjétől, megvesztegetéssel eléri, hogy naponta kétszer láthassa Julient. Mathiide féltékenységében szinte megzavarodik. Ezekben a napokban tudja meg, hogy korábbi vőlegénye, de Croisenois gróf, párbajban életét vesztette.
De Rênalné és Julién boldog önfeledtségben töltik az utolsó napokat. Mikor Julién meghal, Mathilde úgy viselkedik, mint Navarrai Margit, kivégzett ősének szeretője. Megszerzi kedvese fejét, s saját maga temeti el. De Rênalné három nappal Julién kivégzése után meghal.
== Feldolgozások ==
| |||