„Castel Gandolfo (Olaszország)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
34. sor:
}}
 
'''Castel Gandolfo''' comune [[Olaszország]] [[Lazio]] régiójában, RomaRóma megyében. A település egyes területei a [[Vatikán]]hoz tartoznak (lásd:[[Castel Gandolfo (Vatikán)]]) A ''Castelli Romani'' (római várakkastélyok) egyike az [[Albanói-tó]] (''Lago di Albano'') partján. Lakossága 7930 fő (2001). Neve a ''vár'' (castello) szóból és a ''Gandolfi'' család nevéből ered.
 
== Története ==
[[Fájl:Hackert, Blick auf den Albaner See mit Castel Gandolfo, 1800.jpg|bélyegkép|250px|balra|Castel Gandolfo 1800 körül, Jakob Philipp Hackert festményén]]
A hagyomány szerint itt a hegygerincen állt [[Alba Longa]], amelyet [[Aineiasz]] alapított Itáliába érkezvén. [[Tullus Hostilius]], [[Ókori Róma|Róma]] harmadik királya rombolta le. A környék ettől kezdve sokáig Rómaa Város lakóinak pihenőhelyévé vált, ahol luxusvillák sora épült.
 
A nevét adó [[genova]]i Gandolfi család a városias település kialakulásakor, 1200 körül birtokolta. [[1596]]-ig a Savelli családcsaládé birtokoltavolt, amikoramíg a pápai kamara adósságuk fejében elvetteel anem területetvette. [[V. Pál pápa]] helyreállíttatta a római villa vízvezetékét, így biztosította a község ellátását. [[VIII. Orbán pápa|VIII. OrbánOrbántól]]tól kezdve a pápák nyári rezidenciája lett. [[1820]]-ban itt készítették el az első „postaládát”, egy falba vágott nyílást.
 
[[1870]]-ben az [[Olaszország történelme|Olasz Királyság]]hoz került, majd a [[Lateráni egyezmény]] keretében [[1929]]-ben az újonnan létrehozott Vatikán állam megkapta a pápai nyaralót, a település azonban Olaszország része maradt. [[1943]]. [[szeptember 8.]] után a település lakói a területen kívüli pápai nyaralóban találtak menedéket a megszállók elől. Az [[anzio]]i partraszállás után ([[1944]]. január) már 12 000 menekült volt a pápai nyaralóban, egészen Róma felszabadításáig ([[június 4.]]). Eközben mintegy 40 gyermek látta meg a napvilágot a pápai palotában. Bár a palota területenkívüliséget élvezett, a véletlen bombázásoknak így is több mint 500 áldozata volt.