„Pink Floyd” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
71. sor:
Ebben az időszakban Roger Waters vezető szerepe hihetetlenül megerősödött. Wright hatása elvesztette jelentőségét, a ''The Wall'' felvételei idején pedig Waters ki is rúgta a zenekarból. A zene másodlagossá vált, a hangsúly a dalszövegekre helyeződött, melyek két legfontosabb témája Waters apjának halála a [[második világháború]]ban, illetve Waters egyre növekvő cinizmusa az olyan politikusokkal szemben, mint [[Margaret Thatcher]] és [[Mary Whitehouse]]. Bár a zene még mindig megfelelően árnyalt és kidolgozott volt, a billentyűs hangszerek és a szaxofon rovására egyre gitárközpontúbbá vált, pedig azok korábban (a különleges effektekkel együtt) zenéjük szerves részét alkották. A szimfonikus nagyzenekar (nagyobb, mint ami az ''Atom Heart Mother''en hallható) fontos szerepet játszik a ''The Wall''on és a ''The Final Cut''on.
[[1977]] januárjában megjelent ''[[Animals (album)|Animals]]'' című albumuk (Nagy-Britanniában 2., Amerikában 3. lett). Ekkoriban zenéjüket sorozatos kritikák érték a [[punk rock]] színteréről, mivel túl mesterkéltnek, avíttasnak tartották azt; hiányolták belőle a korai [[rock and roll]] egyszerűségét. Ennek ellenére az ''Animals'' zenéje sokkal gitárközpontúbb volt, mint az előző albumoké, köszönhetően a [[punk]] mozgalom hatásának és annak, hogy ezt a lemezt már a Pink Floyd saját (részben még befejezetlen) stúdiójában, a [[Britannia Row Studios]]ban vették fel. Ez volt az első album, melyen Richard Wright nem kapott szerzőséget. Az ''Animals''en szintén hosszabb dalok szerepeltek, melyek egy adott témát jártak körül: az alapötletet ''[[George Orwell]]'' ''[[Állatfarm (regény)|Állatfarm]]''jából vették; a disznó, a kutya és a bárány metaforáján keresztül mutatták be koruk társadalmát. A gitár előtérbe kerülése ellenére a billentyűs hangszerek és a szintetizátorok még mindig fontos szerepet játszanak az album hangzásában, ám a női vokál és a szaxofon teljesen hiányzik belőle. Az eredmény közelebb áll a hard rockhoz, amit egy csendes, akusztikus dal két része foglal keretbe. Sok kritikus unalmasnak és ridegnek tartotta az albumot, bár mások épp ugyanezekért dicsérték. A borítón lévő képhez egy óriási felfújható disznót kötöttek ki a Battersea Power Station (egy erőmű [[London]] külvárosában) kéményei közé, amit végül a szél magával ragadott, így a borítón egy montázs látható. A felfújható disznóból a zenekar egyik védjegye és a turnék állandó „szereplője” vált.
[[1979]]-ben megjelent a Pink Floyd negyedik [[koncept album]]a, második dupla albuma és első „rockoperája”, a ''[[The Wall]]''. Témája a magányosság és a kommunikáció hiánya. Ez Waters azon gondolatából fejlődött ki, hogy egy metaforikus falat akart emelni maga és közönsége közé. Az album sikere nyomán újra a figyelem középpontjába kerültek, és kiadták első és egyetlen listavezető kislemezüket, az ''[[Another Brick in the Wall, Part II]]''-t. A albumon szerepelt két koncertkedvenc, a ''[[Comfortably Numb]]'' és a ''[[Run Like Hell]]''; előbbi a rádiók (és az album) egyik legnépszerűbb dala lett.
| |||