„Kaskáik” változatai közötti eltérés

Bár ők maguk azt vallják, hogy [[Timur Lenk]] oldalán érkeztek, a kaskáik [[oguzok|oguz]] török ősei feltehetően már a [[11. század]]ban, a [[szeldzsukok]] által megindított nagy nyugati vándorlás idején érkeztek [[Irán]]ba, ahol eleinte az északnyugati területeken és a mai [[Azerbajdzsán]]ban élhettek. (Ősi központjuknak egyébként [[Ardabil]]t tekintik.) Hogy innen mikor és miért vándoroltak délre, [[Fársz]] északi részére, az nem ismert. Első említésük a térségből [[1415]]-ből származik. Nagyobb jelentőségre csak a [[18. század]] folyamán tettek szert. Két vezetőjük, Iszmáíl kán és Haszan kán részt vett [[Nádir sah]] (1730–1747) keleti hadjárataiban, de valamiért magukra haragították az afsárida önkényurat, aki előbbit megvakította, utóbbit pedig súlyosan megcsonkította, a kaskáikat pedig [[Horászán]] északi részére telepítette. Csak [[Karím zand kán]] engedélyezte számukra a visszatérést régi területeikre, valamikor [[1751]]–[[1765]] között, amikor még [[Iszfahán]]ban uralkodott. A Karím halálát követő trónharcokban az immár Iszmáil fia, Dzsán Muhammad kán vezette kaskáik is részt vettek, akik az [[Aga Mohammad kán]] vezette [[kádzsárok]] hatalomátvétele elől a [[Zagrosz]] hegyeibe húzódtak ([[1794]]). Ekkoriban jelentősen megnőtt a befolyásuk és számuk, mert több kurd és lur csoport csatlakozott hozzájuk.

Az [[1925]]-ben trónt szerző [[Reza Pahlavi iráni sah|Reza Pahlavi sah]] a központi kormányzat megerősítése érdekében parlamenti képviselővé nevezte ki Szoulatoddoulét és fiát, akiket rákényszerített, hogy segítsenek a kaskáik lefegyverzésében, majd börtönbe vetette őket. Ez az új adórendszerrel és a kormányzati brutalitással és korrupcióval párosulva széles körű lázadáshoz vezetett [[1929]]-ben, aminek eredményeképpen néhány hónapos harc után megállapodtak a katonai kormányzók visszavonásáról, az általános amnesztiáról és az ilháni képviselői tisztségének visszaadásáról. A sah azonban csak ideiglenesen tett engedményeket, mert a kaskáik törzsi hatalmát is meg akarta semmisíteni. [[1932]]-banben újra fellázadtak, mindhiába; vezetőjüket a következő évben börtönben ölték meg. Reza sah ezután megpróbálta letelepülésre kényszeríteni a nomád kaskáikat a hagyományos útvonalaik lezárásával, amivel csak azt érte el, hogy éhínségbe és nyomorba taszította a pásztornépet.

Reza Pahlavi lemondatásakor Szoulatoddoule fia, Nászer kán megszökött és magát nyilvánította ilhánivá. A [[második világháború]]ban németbarát politikát folytatott és számos német ügynököt fogadott környezetébe. Leverésükre a perzsa hadsereg indult meg [[1943]] tavaszán, de több megszégyenítő vereséget szenvedtek a kaskáiktól és [[Bujer Ahmad]]-i szövetségeseiktől. Végül Teherán úgy állapodott meg a kaskáikkal, hogy autonómiájuk helyreállításáért és fegyvereik megtartásáért cserébe helyőrségeket telepíthetett több településre. Végül elfogott rokonaiért cserébe Nászer kán kiadta a német ügynököket.

[[1946]]-ban ismét lázadás robbant ki a kaskáik vezetésével, amit ezúttal a teheráni kormányzat ösztönzött. [[Ahmad Kavám]] miniszterelnök ugyanis erős [[szovjetunióSzovjetunió|szovjet]] nyomásnak volt kitéve, és a kommunista [[Tude]] párt térnyerése ellen az antikommunista Nászer kánt kívánta felhasználni. Utóbbi más törzsi vezetőkkel és vallási tekintélyekkel szövetkezve megalapította a ''Szadun'' („Boldogok”) mozgalmat, amely Fársz üdvéért harcolt: több képviselői helyet, az adók nagyobb részének visszaforgatását és helyi tanácsok megalakítását követelte a kormány lemondása mellett. 1946 szeptemberében [[Huzesztán]]tól [[Kermán tartomány|Kermánig]] fellázadt a nomád lakosság, erre hivatkozva Kavám átalakította kormányát és teljesítette a Szadun követeléseit.