„Kínai irodalom” változatai közötti eltérés

 

[[Fájl:春秋左氏傳.jpg|bélyegkép|jobb|220px| A [[Co csuan|{{kínai|''Zuo zhuan''|''Co csuan''}}]] egy késői kiadása.]]

 

Feltehetően a korai epikus katalógus formából fejlődött ki a {{kínai|Zhou|Csou}}-kori krónika-irodalom, melyek közül a két legnevezetesebb a ''[[Bambusz-évkönyvek]]'' és a [[Csun-csiu|''Tavasz és Ősz'']] címet viselő krónika, amelynek a szerzőségét a hagyomány [[Konfuciusz]]nak tulajdonítja. Ez utóbbi műnek a kommentálására még a a {{kínai|Zhou|Csou}}-kor folyamán három kommentár ({{kínai|''zhuan''|''csuan''}}) is született: a {{kínai|''Gongyang''|''Kung-jang''}} ''kommentárja'' ({{kínai|''Gongyang zhuan''|''Kung-jang csuan''}}), {{kínai|''Guliang''|''Kun-liang''}} ''kommentárja'' ({{kínai|''Guliang zhuan''|''Ku-liang csuan''}}) és a [[Co Csiu-ming|{{kínai|''Zuo Qiuming''|''Co Csiu-ming''}}]] ''kommentárja'' ({{kínai|''Zuo Qiuming zhuan''|''Co Csiu-ming csuan''}} vagy rövidebb nevén: [[Co csuan|{{kínai|''Zuo zhuan''|''Co csuan''}}]]). Mindhárom kommentár bekerült a konfucianizmus klasszikus könyvei közé. Az első kettő az [[i. e. 3. század]]ban keletezhetett és majd teljes terjedelmükben rituális jellegű szöveget tartalmaznak. Velük szemben a {{kínai|''Zuo zhuan''|''Co csuan''}} alighanem már az [[i. e. 4. század]]ban elkészült, és rendkívül nagy számú értékes történelmi adatot, filozófiai tézist és jól megírt anekdotát tartalmaz. Tőkei szerint: „Ismeretlen szerzője a {{kínai|Zhou|Csou}}-kori Kína valóságos enciklopédiáját teremtette meg, s műve szorosabban vett irodalmi szempontból is jelentős: kristálytiszta stílusa a klasszikus kínai próza mintaképe lett.”<ref>Tőkei - Miklós 1960, 22. o.</ref>

A kínai filozófia legelső alkotása a [[Ji csing|''Változások Könyve'']], amely ma ismert formájában feltehetően jóval későbbi, de bizonyos részeiben akár az i. e. első évezredből származó részleteket is tartalmazhat. A tulajdonképpeni jóskönyv filozófiai értékét többek között az adja, hogy ebben fordul elő elsőként a kínai gondolkodást, világszemléletet a későbbiekben jelentősen meghatározó [[jin-jang|{{kínai|''yin-yang''|''jin-jang''}}]] korrelatív szópár, amely terminus eredetileg a hegy északi, illetve déli oldalát jelentette, de a {{kínai|''Yi jing''|''Ji king''}}ben már a világ minden jelenségének két ellentétes pólusaként szerepel.

 

Az első név szerint ismert filozófus, egyben az ókori Kína legnagyobb hatású gondolkodója [[Konfuciusz|{{kínai|Kongzi|Kung-ce}}]], vagy latinos nevén [[Konfuciusz]] ([[i. e. 551]] - [[i. e. 479]]) volt. Ő maga ugyan semmit sem írt, de mondásait halála után a tanítványai jegyezték fel dialógusok formájában. Ez a mű a [[Lun jü|''Beszélgetések és mondások'']] ({{kínai|''Lun yu''|''Lun jü''}}) címet viseli, és Konfuciusz tanításának egyetlen megbízható forrása.<ref>A ''Beszélgetések és mondások'' Tőkei Ferenc fordításában: http://terebess.hu/keletkultinfo/konfuc1.html</ref>

 

{{bővebben|Dalok könyve|Csu elégiái|Csü Jüan}}

[[Fájl:Shi Jing.jpg|thumb|500px|A [[Si king|''Dalok könyvé''nek]] ({{kínai|''Shi jing''|''Si csing''}}) első verse {{kínai|[[Csien-lung kínai császár|Qianlong]]|[[Csien-lung kínai császár]]}} kézírásában, festménnyel illusztrálva.]]

A személyes hangvételű líra csak a {{kínai|Zhou|Csou}}-kor végén jelenik meg. Első legnagyobb képviselője, és egyben a kínai költészet és az egész kínai irodalom legnagyobb költője [[Csü Jüan|{{kínai|Qu Yuan|Csü Jüan}}]] ([[i. e. 340]]-[[i. e. 278|278]]). Művei a [[Han-dinasztia|Han-korban]] összeállított [[Csu elégiái|{{kínai|''Csu''|''Csu''}} ''elégiái'']] ({{kínai|''Chu ci''|''Csu ce''}}) című gyűjteményben maradtak fenn. A ''[[Kilenc dal]]'' ({{kínai|''Jiu ge''|''Csiu ko''}}) című ciklus tizenegy darabja egy-egy {{kínai|Chu|Csu}} népköltészetből kölcsönzött sámánéneken alapszik, amelyekkel eredetileg isteneket, istennőket idéztek meg a varázslók. {{kínai|Qu Yuan|Csü Jüan}} fő műve a [[Száműzetés (elégia)|''Száműzetés'']] ({{kínai|''Li sao''|''Li szao''}}) című monumentális költemény.<ref>A ''Száműzetés'' Nagy László fordításában: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kelet/liszao.hun</ref> Egyéb művei közül meg kell még említeni az ''Égi kérdések'' ({{kínai|''[[Tian wen]]''|''[[Tien ven]]''}}) című filozófiai költeményt, amelynek minden sora egy-egy válasz nélkül hagyott kérdés a [[világegyetem]], a [[kínai mitológia|mitológia]] és a legendás történelmi korszakok köréből. Valószínűleg egyik tanítványa, [[Szung Jü|{{kínai|Song Yu|Szung Jü}}]] írta, bár {{kínai|Qu Yuan|Csü Jüan}}nak tulajdonítják ''A lélek idézése'' ({{kínai|''[[Zhao hun]]''|''[[Csao hun]]''}}) című költeményt, amely a varázsló énekek modorában egy mesés tájakon bolyongó lelket idéz vissza a földre. {{kínai|Qu Yuan|Csü Jüan}} költészete zömében hétszótagos sorokból építkező, dalszerű versformából áll. Verselésével egy új, szabadabb ritmusú verselést teremtett, amely később a ''[[fu]]'' nevet kapta, s a kínai költészet egyik legfontosabb versformájává lett. Későbbi, még kötetlenebb formáját a kínai hagyomány már csak ritmikus prózának tekinti.

 

Az átmeneti korszak másik nagy vívmányai az esztétikai felismerések megjelenése. A legkorábbi ezek közül {{kínai|[[Lu Ji]]|[[Lu Csi]]}} (261-303), aki ''Ének a költészetről'' ({{kínai|''Wenfu''|''Ven-fu''}}) című művében rámutat arra a kínai költészet azon alapvető ellentmondására, ami a konfuciánus morál és a szabadon szárnyaló fantázia csapongásából ered, s ebből vezeti le a műalkotás esztétikáját.<ref name="Tőkei - Miklós 1960, 74. o"/> Ez a megfigyelés a későbbi esztétikai rendszerezések alapjává vált.

 

 

{{kínai|[[Xiao Dong]]|[[Hszaio Tung]]}} (? - 552) a 6. században állítja össze az ''Irodalmi válogatás'' ({{kínai|''[[Wenxuan]]''|''[[Ven-hszüan]]''}}) című gyűjteményt. Ez a gyűjtemény a korai kínai irodalom 6. századig terjedő időszakának felbecsülhetetlen tárháza. A benne szereplő, főként ''fu''-versek csak ebben a gyűjteményben maradtak fenn. Külön figyelmet érdemel a válogatás során az a szempont, hogy ez a gyűjtemény már elszakad a konfuciánus dogmáktól: a konfuciánus kánon alkotásait nem tartalmazza.<ref>Tőkei - Miklós 1960, 78. o.</ref>

* {{kínai|[[Shen Yue]]|[[Sen Jüe]]}} (441-513) kortársai afféle költőfejedelmet láttak benne. Költészeténél is lényegesebbek verstani munkássága és nyelvészeti kutatásai, melyekről fentebb már ejtettünk szót.

* {{kínai|[[Xie Tiao]]|[[Hszie Tiao]]}} (464-499) maradandó életművet hagyott maga után, amely jelentős mértékben inspirálta a Tang-kori költőket is.

* {{kínai|[[Wu Jun]]|[[Vu Csün]]}} (469-520) nagy szabású történeti művét nem fejezhette be, de lírája méltán volt híres már korában is. Archaizáló stílusával iskolát teremtett. A kor egyik legkiválóbb költőjeként tartják számon.

* {{kínai|[[He Xun]]|[[Ho Hszün]]}} (?-518) kortársai a déli udvari líra egyik legtehetségesebb költőjének tartották. Művészetét a későbbi költők némiképp elhomályosították, kétkötetnyi verse mindmáig a korabeli líra jeles alkotása. Versein kívül rövid prózai írásokat és egy maga szerkesztette költői antológiát hagyott kortársaira.

 

==== Az északi dinasztiák költői ====

 

=== A novella csírái ===

Az aranykor e korai szakaszának jelentősebb költői között meg kell még említeni {{kínai|[[Chu Guangxi]]|[[Csu Kuang-hszi]]}} (706?-763?), {{kínai|[[Chang Jian]]|[[Csang Csien]]}} (708?-765?), {{kínai|[[Zu Yong]]|[[Cu Jung]]}} (688?-746?) nevét is, akik {{kínai|Meng Haoran|Meng Hao-zsan}} és {{kínai|[[Vang Vej (költő)|Wang Wei]]|[[Vang Vej (költő)|Vang Vej]]}} természetfestő lírájának folytatói.

 

 

 

{{kínai|[[Li Bai]]|[[Li Paj]]}} (701-762) a kínai költészet egyik vitathatatlanul legnagyobb alakja. Korhely szabadságvágyának, féktelen egyéniségének, költői képalkotása merészségének, démoni természetszeretetének köszönhetően gyakran [[Villon]]nal, [[Percy Bysshe Shelley]]-vel vagy [[Heinrich Heine|Heiné]]vel állítják párhuzamba. Rendkívül termékeny költő volt, ma kb. ezer költeményét ismerjük, életműve a kor érzésvilágának tárháza. Hatalmas ihlettel, egyszerű nyelven, természetes könnyedséggel írt verseit nagy szabadságszeretet, büszkeség, a konvenciók elleni lázadás szelleme hatja át.

 

== További információk ==

{{Kínai irodalom}}

{{Portál|Kelet-Ázsia|-|Irodalom|-}}