Wikipédia

„Vosztok–3” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
92. sor:
Tágabb értelemben véve a Vosztok–3 (és néhány következő repülés) tervezése közvetlenül Jurij Gagarin sikeres repülését követően, 1961 májusában kezdődött, amikor az [[OKB#Rakéták és rakétahajtóművek|OKB–1]] [[Koroljov (város)|kalinyingrádi]] gyára megrendelést kapott 18 darab Vosztok űrhajó megépítésére és leszállítására. A rendelés szerint a megrendelt darabok felét a Zenyit-programhoz, automata műhold kiépítésben, míg a másik felét a Vosztok-repülésekhez, ember űrbe juttatására alkalmas verzióban kellett a gyárnak előállítania. Ez a megrendelés egyben kijelölte a program jövőjét is: a döntéshozók jó néhány emberes repüléssel számoltak.<ref name="siddiqi351">{{cite web|url=http://history.nasa.gov/SP-4408pt1.pdf|title=Challenge to Apollo – The Soviet Union and the Space Race (351.o.)|author=Asif A. Siddiqi|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2012-12-31}}</ref>
 
Szűkebb értelemben véve – és a Vosztok repülések tervezési filozófiájához híven – a tervezés a Vosztok–2 repülése után kezdődött meg. [[Szergej Pavlovics Koroljov|Szergej Koroljov]] 1961. szeptemberében, egy hónappal Tyitov sikerét követően egy hármas szimultán repülés ötletét vetette fel, mint lehetséges következő lépést a [[Vosztok-program]]ban. (Szergej Koroljov tervezési filozófiájának másik sarokköve – a „csak a sikerek után lépünk tovább” gondolt mellett – a „minden repülésnek valamilyen jelentős újdonságot kell elérnie” alapelv volt, így a program tervezése a csoportos repülések, mint jelentős újítás felé fordult.) Koroljov elképzelései szerint a hármas repülést már 1961 novemberében végre lehetett volna hajtani. Az első, vázlatos elképzelés szerint három Vosztok űrhajó startolt volna, egy napos indításközökkel, egy-egy [[űrhajós]]sal a fedélzetükön, akik három-három napot töltöttek volna az űrben, így a harmadik napon egyszerre három űrhajó(s) keringett volna [[Föld]] körüli pályán, mielőtt a startolásuk sorrendjében az űrhajósok sorban leszálltak volna.<ref name="siddiqi351"/>
 
Az előző repüléshez hasonlóan Koroljov egyedül maradt az ötlettel, a légierő illetékesei (köztük a vezérkari főnök [[Konysztantyin Andrejevics Versinyin|Versinyin marsallal]]) és a repülőorvosok erőteljesen ellenezték a tervet Tyitov Vosztok–2-n tapasztalt elhúzódó rosszullétére hivatkozva. A vita egészen október végéig húzódott és Koroljov részleges vereségével végződött: a tripla szimultán repülés tervéből egy kettős repülésre redukálódott a tervezet. Az elhúzódó vita egyben veszélybe sodorta az eredeti 1961. novemberi startidőpontot is, amelynek aztán a végső kegyelemdöfést egy párthatározat adta meg, miszerint Vosztok-repülések helyett az első Zenyit kémműhold felbocsátásának kellett prioritást biztosítani (a propagandaelőnyök helyett a szovjet vezetés kézzelfogható katonai eredményeket is akart látni az űrprogramból). A véglegessé váló tervek szerint így a program következő repülése a [[Koszmosz–4|Zenyit–2]] startja után 1962. januárjában a Vosztok–3 és [[Vosztok–4]] együttes repülése lehetett.<ref name="siddiqi352">{{cite web|url=http://history.nasa.gov/SP-4408pt1.pdf|title=Challenge to Apollo – The Soviet Union and the Space Race (352.o.)|author=Asif A. Siddiqi|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2012-12-31}}</ref>
 
A Zenyit műhold és a Vosztok űrhajók sorsa nem csak a közös technikai alapok miatt forrt össze, hanem azért mert ugyanazt a [[rakéta|rakétát]] és ugyanazt – az akkoriban egyetlen – indítóállást használták. Ezért a [[Szovjetunió Kommunista Pártja|Párt]] verdiktje, miszerint előbb mindenáron a műholdnak kellett következnie, egyben meghatározta az emberes űrhajópáros indítását is: ha a műhold felbocsátása valamiért késést szenved, akkor szükségszerűen az űrhajóé is. Márpedig a Zenyit startja sorozatos problémákba ütközött és ezzel egyre hátrébb tolta a következő lehetséges Vosztok repülés időpontját. Először [[Nyikolaj Petrovics Kamanyin|Kamanyin tábornok]], az űrhajósok felelős vezetőjének [[1962]]. [[február 8.|február 8]]-i naplóbejegyzéséből derült ki, hogy a januárra tervezett startra a legoptimistább számítások szerint március közepén kerülhet sor (erre erősített rá Dimitrij Usztyinov marsall, miniszterelnök helyettes „parancsát”, hogy 30 napon belül készítsen fel két űrhajóst egy páros repülésre. [[március 7.|március 7]]-én Koroljov közölte Kamanyinnal, hogy a start április 5-10. közé csúszik, majd április közepén egy május 10-15. közötti start látszott valószínűnek.
 
Aztán [[1962]]. [[április 26.|április 26]]-án végre elstartolt a [[Koszmosz–4]] néven bejegyzett első Zenyit kémműhold és sikeresen pályára állt. A siker beindította a Vosztok gépezetet, az űrhajósokat kijelölték és gyakorolni rendelték őket, valamint kijelöltek két startdátumot is: egy második Zenyit-startét május 5-10. közé és a páros Vosztok-startét május 20-30. közé. Ám a második Zenyit-start váratlan balesetbe torkollt, a rakéta első fokozata felrobbant miközben mindössze 300 méterre járt az indítóállástól, míg az egyik gyorsítórakéta az indítóállványra zuhant és jelentősen megrongálta azt. A javítások időszükséglete miatt a Vosztok űrhajók startja tovább csúszott (az indítóállás fejlesztéséért felelős vezető augusztus 1-tjét jelölte meg a sérülések kijavításának első lehetséges időpontjaként. Kicsit később Koroljov augusztus 5-10. közötti időszakot tűzte ki végső startdátumként.<ref name="zak">{{cite web|url=http://www.russianspaceweb.com/vostok3.html|title=Vostok-3, -4|author=Anatolij Zak|language=angol|publisher=russianspaceweb|accessdate=2012-12-31}}</ref>
 
A starthely helyreállítása a vártnál gyorsabban készült el, így a balesetet szenvedett műhold pótlására [[Koszmosz–7]] jelzéssel már július 28-án felbocsátották az újabb Zenyit kémműholdat, amellyel szabaddá vált az út a Vosztok űrhajók indítására. Július 30-án össze is ült az illetékes állami bizottság és kitűzték a szimultán repülés startdátumait augusztus 9-re és 10-re. Ám még ekkorra is maradt probléma, ami a start további halasztására késztette a szakembereket, a két repülésre felkészítendő űrhajó közül az egyik (a Vosztok–4 repülésre szánt 6-os gyári számú) még mindig műszaki problémákkal volt terhes. Olyannyira, hogy még két nappal tovább tolták a startdátumokat, a Vosztok–3-ét augusztus 11-re, a [[Vosztok-4]]-ét augusztus 12-re.<ref name="zak"/>
118. sor:
A Vosztok–3 startja után azonnal megkezdődött a következő űrhajó indításának előkészítése, mivel aműveleti terv szerint mindössze egy nap múlva fel kellett bocsátani a [[Vosztok–4]]-et a Koroljov által elképzelt többnapos szimultán repülés teljesítésére. A mérnökök rohammunkában rendbehozták a tornyot, és felkészítették a következő startra, míg a felkészítőcsapat másik része kigördítette az összeszerelő csarnokból a rakétát és felállították az indítóállásban. A startra a tervek szerint, helyi idő szerint [[1962]]. [[augusztus 12.|augusztus 12]]-én 14 óra 2 perc 33 másodperckor került sor. Az időzítésnek rendkívül fontos szerepe volt, tekintve, hogy az irányítás szerette volna, ha a két űrhajó minél jobban megközelíti egymást az űrben, vagy az éppen Tyura-Tam felett elhaladó Vosztok–3-ból Nyikolajev láthassa az éppen a [[világűr]]be induló [[rakéta]] füstcsóváját (és így lényegében társa startját). A korábban startoló űrhajó ugyanis éppen [[Bajkonuri űrrepülőtér|Bajkonur]] felett haladt át a start időpontjában és Nyikolajevnek kifejezett feladata volt, hogy az űrhajó térbeli helyzetét úgy változtassa meg, hogy rálásson a starthelyre és lehetőség szerint megfigyelje a társűrhajó startját. (Nyikolajevnek a rakétát és az űrhajót magát nem volt esélye megpillantani, azonban a startkor keletkező lángcsóva fényét, vagy még inkább a rakéta akár több tíz kilométeres kondenzcsíkját esélye volt megpillantani. Azonban a próbálkozás nem sikerült, Nyikolajev nem látta semmi jelét a startnak.<ref name="siddiqi358">{{cite web|url=http://history.nasa.gov/SP-4408pt1.pdf|title=Challenge to Apollo – The Soviet Union and the Space Race (358.o.)|author=Asif A. Siddiqi|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2013-01-03}}</ref>.)<ref name="siddiqi357"/>
 
A kettős repülés legnagyobb szenzációja már rögtön a legelső keringésben eljött: a két űrhajó nagyjából 5 kilométerre megközelítette egymást. A „közelítés manővere” már a jövőt szolgálta (a megszokott propagandacélok mellett). 1962 közepén ugyan még csak ez első embert szállító űrhajók indultak az űrbe, ám [[John Fitzgerald Kennedy|John F. Kennedy]] elnöknek a [[Hold]] elérését célzó kihívása nyomán a két nagyhatalom űrprogramja már az oda való eljutás technológiáit kutatta, amelyekben legalább egy pont közös és egyúttal biztos volt, bármiféle holdrepüléshez [[Hold körüli pályán végrehajtott randevú|űrrandevúkra]] van szükség, amelyekhez pedig manőverezésre képes űrhajókra. A nyugati szakemberek – akik nem tudták, hogy a [[Vosztok űrhajó]] képes-e manőverezésre – izgatottan várták, hogy mikor reptet a [[Szovjetunió]] két űreszközt egyszerre és azokkal megpróbálják-e az összekapcsolódást. A szovjetek pedig egyrészt „megfeleltek a Nyugat várakozásainak”, azaz megpróbálták szimulálni a két űrhajó közötti megközelítést, másrészt értékes tapasztalatokat szereztek. Bár maga a maximális közelítés mindössze a startidőpontokkal és pályaszinkronizációval való zsonglórködés volt, mintsem egy irányított manőver, a Koroljov terveiben szerepőszereplő következő, manőverezhető űrhajótípus, a [[Szojuz űrhajó|Szojuz]] tervezett repülési profilja szerint két űrhajó közötti összekapcsolódáshoz 20 kilométeren belülre kell hozni az űrhajókat a pályájuk szinkronizálásával (passzív módon), hogy aztán a fennmaradó távolságot kelljen csak aktív manőverekkel áthidalni. A Vosztok–3 és –4 első keringésbeli pályaszinkron manővere igazolta, hogy a két űrhajó a megkívánt 20 kilométeren belülre hozható pusztán a keringésük tervezésével. Popovics egy repülés utáni konferencián azt állította, hogy észlelte a társűrhajót keringés közben ''„mint egy nagyon pici holdacskát”'', de a későbbi valódi űrrandevús tapasztalatok alapján ez inkább csak a propaganda része lehetett, a valóságban az űrhajósok egyszer sem pillantották meg a repülés alatt egymás űrhajóját. A két űrhajó egymás közeli repülésére csak nagyon rövid ideig állt fenn, a keringés végére a pályák apró eltérései 850 kilométerre növelték a korábbi 5 kilométeres minimumot.<ref name="siddiqi358"/>
 
A repülés hátralevő idejében az űrhajósoknak nem volt komolyabb tennivalója, mindössze néhányszor kellett az irányítás utasítása szerint az űrhajójuk térbeli helyzetét megváltoztatni, vagy pár kisebb tornagyakorlatot végezni (már amit az apró kabin adta fizikai korlátok megengedtek). A napi rutin részét képezte a napi négyszeri étkezés, amelynek menüjében vagdalthús, borjsült, csirkemell filé, sütemények, édességek, péksütemények, kolbász, drazsék és csokoládé szerepelt. Az űrhajózással kapcsolatos napi teendők között a földfelszín [[film]]ezése és egyszerű vizuális megfigyelések voltak, emellett rádión folyamatosan tartották egymással a kapcsolatot. A két űrhajós programja szinte teljesen megegyezett (egyszerre ettek, vagy aludtak, vagy végezték a teendőiket), legfeljebb a megfigyelési területük volt különböző: Nyikolajev a földfelszínt figyelte meg, míg Popovics a [[horizont]]ot és a [[terminátor (csillagászat)|terminátor]] körüli területeket vette megfigyelés alá.<ref name="siddiqi358"/>
124. sor:
===A repülés meghosszabbítása===
 
A Vosztok–3 repülésének harmadik napján, [[1962]]. [[augusztus 13.|augusztus 13]]-án a repülések feletti döntéseket hozó állami bizottság tagjainak véleménye változáson ment keresztül, az eredetileg elhatározott „a Vosztok–3 három napig repül, míg a Vosztok–4 kettőig” időtartam helyett felmerült, hogy Nyikolajev repülését meg kéne hosszabbítani 4 naposra. A felvetés ellen egyedül Kamanyin tábornoknak volt ellenvetése, véleménye szerint a repülés ideje alatti hőmérsékletcsökkenés (a Vosztok–3-ban mért [[hőmérséklet]] a start utáni 27 [[Celsius-skála|C°C]]-ról 13 C°C-ra csökkent és ott stagnált) kockázatokat vet fel és jobb lenne az eredeti tervnél maradni, nem veszélyeztetve esetleg az űrhajós egészségét. Mivel azonban a hőmérséklet a műveleti tervben rögzített biztonságos értékhatárokon belül volt (a biztonsági minimum 10 C°C-ban került meghatározásra), és az űrhajó összes rendszere megfelelően működött, a bizottság többsége a hosszabbítást támogatta. A végső döntés előtt rádión [[Jurij Alekszejevics Gagarin|Gagarin]] is beszélt [[Andrijan Grigorjevics Nyikolajev|Nyikolajevvel]], kikérve az űrhajós véleményét a hosszabbításról, aki örömmel egyetértett az ötlettel. Így aztán augusztus 14. hajnalban megszületett a döntés, hogy a Vosztok–3 repülését 4 naposra, a Vosztok–4-ét pedig 3 naposra terjesztik ki.<ref name="siddiqi359">{{cite web|url=http://history.nasa.gov/SP-4408pt1.pdf|title=Challenge to Apollo – The Soviet Union and the Space Race (359.o.)|author=Asif A. Siddiqi|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2013-01-06}}</ref>
 
Az űrhajósok a hosszabbítás egy napja ideje alatt további földmegfigyeléseket végeztek, valamint az irányítás utasítására élettani kísérletet is végeztek, amikor a fejük hirtelen rángatásával megpróbálták [[German Sztyepanovics Tyitov|Tyitov]] rosszullétének okait keresni. Nyikolajev semmiféle rosszullétet nem érzett, Popovics is „csak némi a normálistól való eltérést” jelentett, Tyitov negatív tapasztalatainak nem sikerült a végére járni.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Vosztok–3”