Vida János szabómester és Gerencsér Róza fia. A gimnáziumot [[Szombathely]]en végezte. 1853 októberében Pestre jött joghallgatónak. 1856-tól [[Jókai Mór]] pártfogásával a [[Vasárnapi ÚjságUjság (hetilap, 1854–1921)|Vasárnapi Ujság]]ban megjelent költeményeivel figyelmet keltett és [[Pákh Albert]] Vidát újdonságok és egyéb apróságok írójának szerződtette és e minőségben működött 1862-ig. 1860-ban jogdoktori oklevelet nyert. 1862-ben az egri érseki jogakadémiába kapott meghívást; ekkor elhagyta a fővárost. Egerben megnősült és az ''Eger'' című hetilapot megindította és szerkesztette 1863. július 2-tól 1871 augusztusig. Neje 1872-ben elhalván, ez rendkívül lesújtotta és 1871. augusztus 10-én a kassai királyi jogakadémához helyeztetvén át, ott egészen elvonultan élt. Pestről távozása után alig jelent meg tőle valami. 1876-ban küldött be a ''Fővárosi Lapok''nak egy költeményt: ''Ahhoz a kaszás úrhoz'' címmel, melyben az őt fenyegető halállal gúnyolódik, ezen utolsó költeménye éppen 1876. június 20-án Kassán történt halála hírével egyszerre jelent meg.
Humoros és tréfás dalai, egészséges, bár néha nyers zsánerképei, magyaros ritmusérzéke, [[Petőfi Sándor|Petőfi]]re emlékeztető modora, a maga idején kedvelt költővé tették.
Pesten tartózkodása ideje alatt csaknem minden szépirodalmi lapban jelentek meg költeményei, így a Vasárnapi ÚjságonUjságon kívül a Hölgyfutárban (1857-1861), [[Családi Kör]]ben, Divatcsarnokban (1856, 1858-59), [[Szépirodalmi Figyelő]]ben, a Koszorúban, a [[Fővárosi Lapok]]ban, [[Szépirodalmi Közlöny]]ben (1858), Nővilágban (1857, 1858), a Részvét naptárában sat. A Magyar Sajtó minden szombati számában tette közzé humorisztikus tárcáját.
