„Ljudmila Mihajlovna Alekszejeva” változatai közötti eltérés

'''Ljudmila Mihajlovna Alekszejeva''' (oroszul: ''{{ny-ru|Людмила Михайловна Алексеева'',}}; [[1927]]. [[július 20.]], Jevpatorija, ma: [[Ukrajna]]) orosz történész, politikus, ismert emberjogi aktivista, egykori szovjet emigráns. 1998-20041998–2004 között a Nemzetközi Helsinki Szövetség elnöki tisztét is betöltötte.

A [[Moszkvai Állami Egyetem]]en szerzett diplomát, majd tanárnő lett. 1959-19681959–1968 között a Nauka ''(Tudomány)'' Kiadó régészeti és néprajzi szerkesztőségének szerkesztője, 1970-19771970–1977 között a Szovjetunió Tudományos Akadémiája egyik társadalomtudományi intézetének munkatársa volt.

1952-ben belépett a kommunista pártba, [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] halála és [[Lavrentyij Pavlovics Berija|Berija]] lelepleződése után világnézeti válságba került. Moszkvai lakása az ún. „másként gondolkodók” találkozóhelyévé, [[szamizdat]] raktárrá változott. Társaival fellépett az emberi jogok védelmében, 1967-19681967–1968-ban petíciókampányban vett részt a politikai okból perbefogottak jogainak tiszteletbentartása érdekében. Jogvédő tevékenysége miatt 1968-ban a szerkesztőségből elbocsátották, kizárták a pártból. Több alkalommal kihallgatásra vitték, házkutatást tartottak lakásán.

Jurij Orlov javaslatára 1976-ban a szerveződő Moszkvai Helsinki Csoport (orosz kezdőbetűi: MHG) tagja lett, mely az 1976-os [[Helsinki Záróokmány]] előírásainak betartására ügyelt a Szovjetunióban. 1977 elején kénytelen volt disszidálni, az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ban telepedett le. Itt a csoport külföldi képviselője volt, történeti munkáin, emlékiratain dolgozott, cikkeket írt. 1993-ban hazatért, nem sokkal később a Moszkvai Helsinki Csoport elnökévé választották. Egy ideig társelnöke volt az Összoroszországi Polgári Kongresszusnak és 1998-20041998–2004 között elnöke az Emberi Jogok Nemzetközi Helsinki Szövetségének.