|
[[Kép:Civilian beret.png|bélyegkép|150px|jobbra|1. ábra. Svájcisapka]]
A '''svájcisapka''' lapos, kerek, a fejméretnél valamivel nagyobb átmérőjű, ellenző vagy karima nélküli fejfedő (1. ábra) [[férfi]]aknak és [[nő]]knek . Eredete a ''barett''re vezethető vissza, amely [[bársony]]ból vagy más [[szövet (textilipar)|szövet]]ből készült, változatos formájú, a fejnél szélesebb sapka. Az ókori görögök és rómaiak ''(birretum)'' is ismerték. Csak nálunk nevezik svájcisapkának – hogy pontosan miért, az nem ismeretes, ugyanis eredetileg a [[baszkok]] viseltek ilyen sapkát (ezért ''baszk sapká''nak is nevezik), onnan terjedt át [[Franciaország]]ba. A francia [[w:fr:Béret|béret]] szóból ered a magyarban is használt, de német eredetű [[w:de:barett|barett]] ill. az angol [[w:en:beret|beret]] elnevezés.
==Története==
[[Kép:Netsurf11 - Rodin.jpg|bélyegkép|120px|balra|2. ábra. Auguste Rodin baszk sapkában]][[Kép:Norcoc.jpg|bélyegkép|150px|jobbra|3. ábra. Nor-Coc svájcisapka reklám (1930-as évek)]]
A barett a [[15. század]]ban vált divattá, előkelő férfiak és nők egyaránt viselték. Később megjelenésében különbözött aszerint, hogy melyik társadalmi csoport (tudósok, céhek tagjai, polgáremberek stb.) viselték. Megkülönböztetésül tollakkal, apró képecskékkel stb. díszítették; nyakba lógó zsinór segítségével a hát közepére eresztették. A tilalom ellenére egyszerűsített formában a parasztok és a kézművesek is viselték. Jellemzően reneszánsz fejfedő, nagyméretű, hasítékos és duzzadt karimájú változata különösen a zsoldosok ruházatára volt jellemző a 16. század első felében. [[1570]]–80 után kiment a divatból, illetve átalakított változata, a kicsi, keményített toque a spanyol divatban élt tovább. A hivatali viseletben is megmaradt, a régi, hivatást jelző barettek nyomán alakult később a papok, egyetemi tanárok, bírák és ügyvédek hivatalos viseleteként. Művészsapkaként a [[19. század]] első felében sokan hordták (2. ábra), majd a [[20. század]] 1930-as éveiben ismét divatba jött. Időnként ma is felkapja a divat. Manapság sok országban az ifjúsági szervezetekben, fegyveres testületekben az egyenruha része.
[[Magyarország]]on az [[1889]]-ben Kokron (Cocron) József által alapított [[hódmezővásárhely]]i Kokron József és Fiai Kötszövöttárugyárban az [[1930-as évek]]ben kezdtek el svájcisapkát gyártani speciális síkkötőgépeken, aminek technológiáját maguk alakították ki és Magyarországon szabadalmaztatták is. Ezzel a termékkel, amit Nor-Coc márkanéven forgalmaztak (3. ábra), hatalmas sikert értek el, az egész országot ellátták vele és több nyugat-európai országba exportálták is. A gyártást a II. világháború után, a Kokron-gyár utóda, a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár (HÓDIKÖT) is egészen az [[1960-as évek]]ig folytatta.
==Készítése==
[[Kép:Svájcisapka1.jpg|bélyegkép|150px|balra|4. ábra. Ahogy a svájcisapka a kötőgépről lekerül]]
[[Kép:Sapkakötőgép.jpg|bélyegkép|150px|jobbra|5. ábra. Korszerű sapkakötőgép (Caperdoni)]]A svájcisapka egy darabban, e célra szerkesztett síkkötőgépen készül, utólagos konfekcionálást csak minimális mértékben igényel. Anyaga [[gyapjú]]. A síkkötőgép a 4. ábrán vázolt alakban, térbeli formázással (szaknyelven: idomozással) köti meg a nyers kelmét. A kötés az ABC vonal mentén kezdődik és az A’B’C’ vonal mentén fejeződik be, eközben a tűk programozott működtetésével alakítják ki a térbeli alakot. Ezután az ABC vonal mentén elhelyezkedő szemsort összevarrják az A’B’C’ vonal mentén lévő szemsorral, így bezárják a nyílást és kialakul a zárt sapka. Összevarrás után szokás szerint a teteje közepére egy kis „farkincát”, „kukacot” varrnak (korszerűbb eljárásnál ezt már eleve belekötik a sapkába). Ezt követi a színezés és a kikészítés, aminek legfontosabb művelete a [[nemez]]elés (kallózás): meleg vízben végzett erőteljes mozgatás során a [[gyapjú]]ból készült kelme erősen összetömörödik. Szárítás után a sapkát bolyhozzák és megfelelő méretű sablonra húzva formázzák.
==Források==
|
