„1984-es Formula–1 világbajnokság” változatai közötti eltérés

a
belső hiv jav AWB
a
a (belső hiv jav AWB)
Tizenhat éves egyedülálló sikersorozat után a Ford-Cosworth motorokat kiszorította a turbófeltöltős motorok sora. Az [[1967-es Formula–1 holland nagydíj]]on debütáló Cosworth motorokkal 155 nagydíjat nyertek meg a különböző csapatok.
 
[[Alain Prost]] a [[McLaren]]hez átigazolva verhetetlen párost alkotott [[Niki Lauda|Niki Laudával]]. Feltűnt a mezőnyben az ifjú [[Ayrton Senna]] egy [[Toleman]] autóban, amellyel hatalmas meglepetésre már a második helyen haladt az esős [[1984-es Formula–1 monacói nagydíj|monacói nagydíjon]], amikor a futamot idő előtt leintették. A versenyzők csak a helyezésükért járó pontok felét kapták meg. Így fordulhatott elő, hogy [[Niki Lauda]] mindössze 0.5 ponttal előzte meg [[Alain Prost]]ot az idény végén. A [[McLaren]] óriási előnnyel nyerte a konstruktőrkonstruktőri vb-t a [[Scuderia Ferrari|Ferrari]] előtt.
 
== Átigazolások ==
* A [[Brabham]] megtartotta a 850 lóerős [[BMW]]-motort, vele együtt a világbajnoki címvédő [[Nelson Piquet]]-t. [[Riccardo Patrese]] helyére az olasz testvérpár, [[Teo Fabi]] és [[Corrado Fabi]] ültek be, váltva egymást, mert Teo egyidejűleg a CART-ban is versenyzett. Beszélték, hogy [[John Watson (autóversenyző)|John Watson]] is aláírt volna, de a főszponzor, - a [[Parmalat]], - inkább egy olasz versenyzőt szeretett volna.
* A [[Tyrrell Racing|Tyrrell]] vadonatúj párossal kezdett, [[Martin Brundle]] és [[Stefan Bellof]] mellett azonban [[Stefan Johansson (autóversenyző)|Stefan Johansson]] és [[Mike Thackwell]] is szerepet kaptak. A Tyrrell volt az egyetlen csapat, akik az idénynek 530 lóerős V8-as [[Cosworth]]-szívómotorral vágtak neki.
* A [[Williams F1|Williams]] megtartotta [[Keke Rosberg]]<nowiki/>et és [[Jacques Laffite]]-ot. Motorjuk a V6-os turbó Honda volt, 850 lóerővel.
* A [[Toleman]], feltörekvő kiscsapatként leigazolta [[Johnny Cecotto]]-t és az újonc [[Ayrton Senna|Ayrton Sennát]], de emellett [[Stefan Johansson (autóversenyző)|Stefan Johansson]] és [[Pierluigi Martini]] is szerepet kaptak. A motor maradt az előző évi négyhengeres Hart-turbómotor.
* Az [[Alfa Romeo F1|Alfa Romeo]] elvesztette főszponzorát, a [[Marlboro|Marlboró]]<nowiki/>t, de helyette megkapta a [[Benetton]]<nowiki/>t. Új versenyzői [[Riccardo Patrese]] és [[Eddie Cheever]] lettek. Motorjuk az erős, de sokat fogyasztó V8-as Alfa Romeo-turbó maradt.
* A [[Ferrari F138|Ferrari]] továbbfejlesztette előző évi modelljét, melyet 850 lóerős V6-os turbómotor hajtott. Két versenyzője [[René Arnoux]], és az olasz [[Michele Alboreto]] voltak.
* A [[Ligier]] V6-os Renault turbómotorra váltott az előző évi Cosworth-szívómotorról. Versenyzői [[François Hesnault]] és [[Andrea de Cesaris]] lettek.
 
Az újonnan bevezetett üzemanyag-szabályok a sebesség csökkentését szolgálták, így már csak 220 liter üzemanyagot használhattak a turbómotoros autók, a verseny közbeni tankolást pedig betiltották. Némi trükközésre adott módot, hogy csak az üzemanyagtartály mérete volt adott, de ha abba különféle trükkökkel, például fagyasztással több üzemanyag fért, az is szabályos volt. A TAG, amely ekkor a Williams szponzora is volt, egy megállapodás keretén belül a McLaren kizárólagos tervezője lett, és úgy alkották meg a Porsche-turbómotort, hogy a gyártó energiatakarékosság terén szerzett tapasztalatait is felhasználták.
 
A világbajnoki címvédő Nelson Piquet és a Brabham-BMW ideális páros voltak, de az első hét futamon még pontot sem sikerült szereznie motorhiba és turbóhiba miatt, így le kellett tennie a címvédésről. Helyette az idény a McLaren két versenyzője közti titáni küzdelemről szólt. Főleg az időmérőkön volt nagyon gyors, de Lauda a versenyeken képes volt tartani vele a tempót. A két évvel korábban a Formula-1-be visszatérő Lauda úgy tűnt, semmit nem vesztett korábbi elszántságából és lendületéből, de Prost mellettszemélyében emberére akadt. Az időmérő edzéseket nem is nagyon erőltette, inkább a versenystratégiára koncentrált. Megbízhatósága és folyamatos pontgyűjtögetése eredményezte azt, hogy végül ha mindössze fél ponttal is, de világbajnok lehetett. Ráadásul [[Denny Hulme]] után másodikként vitte ezt véghez úgy, hogy az idényben egyetlen pole -pozíciót sem szerzett.
 
Prost mindazonáltal balszerencsésnek volt nevezhető, hogy ismét elveszítette a világbajnoki címért folytatott küzdelmet. Hét versenyt nyert meg, míg Lauda csak ötöt, a [[Monacói nagydíj|Monacóimonacói Nagydíjnagydíj]] után pedig 4 és fél pontot szerzett, amikor az esőben félbeszakították a futamot. Ezt a félbeszakítást, - amelyet Jacky Ickx kérésére rendeltek el, - sokan vitatták; állítólag a Porsche érdekeltségi körében dolgozó Ickx akkor intette le a futamot, amikor a Porsche-motorral küzdő Prostnak még éppen esélye volt nyerni a feltörekvő Tolemanos Sennával szemben. A megszakításkor Senna haladt az élen, de mivel ilyenkor az előző körös eredményeket kell figyelembe venni, így csak második lett. A Toleman mérnökei szerint a felfüggesztés hibája miatt egyébként be sem tudta volna fejezni a futamot normál körülmények között.
 
Idény közben a Tyrrell csapatot súlyos büntetéssel szankcionálták. A detroiti Keletkelet-amerikai Nagydíjnagydíj után, ahol Martin Brundle második helyezést ért el, a versenybírák szennyeződéseket találtak a vízbefecskendező rendszerben, valamint becsomagolt ólomgolyókat az üzemanyagtartályban. Vizsgálatokat végeztek, melynek végén kiderült, hogy a csapat üzemanyagot tankolt verseny közben, amely attól az évtől kezdve egészen [[1994-es Formula–1 világbajnokság|1994]]-ig szigorúan tilos volt. Ennek következtében diszkvalifikálták őket és elvették addig szerzett 13 pontjukat - bár a versenyeken továbbra is indulhattak, amit az utolsó három futam kivételével meg is tettek.
 
A McLaren dominált, a Formula-1 történetének addigi legnagyobb sikerszériáját aratta 12 futamgyőzelemmel, ebből négy kettős győzelem volt. Ennek köszönhetően nem volt nehéz a konstruktőri cím elnyerése sem, 86 pontos előnnyel a Ferrari előtt. A Brabham nyert még két versenyt, a Ferrari és a Williams pedig egyet-egyet. Ez utóbbi volt a Honda turbómotor első győzelme abból a 40-ből, melyet 1988-ig szereztek, illetve 17 év után az első Honda-motoros győzelem.
| [[Fair Park]]
| {{Zászló|Finn}} [[Keke Rosberg]]
| {{Zászló|UK}} [[WilliamsF1Williams F1|Williams]]-[[Honda F1|Honda]]
| [[1984-es Formula–1 dallasi nagydíj|Összefoglaló]]
|-
|-
! 6
| {{Zászló|UK}} [[WilliamsF1Williams F1|Williams]]-[[Honda F1|Honda]]
| FW09<br />FW09B
| Honda RA163E
 
{{DEFAULTSORT:1984esformula1vilagbajnoksag}}
 
 
[[Kategória:1984 a Formula–1-ben| ]]
[[Kategória:Formula–1-es szezonok|1984]]
2 406

szerkesztés