A község területén feltárt legrégibb régészeti lelet egy az [[őskor]]ból való cseréptöredék volt. A [[népvándorláskor|népvándorlás korától]] a [[14. század]]ig terjedően vannak tárgyi emlékek, melyek már a folyamatos megtelepedést bizonyítják.
A település neve, maga a "Némedi"„Némedi” név a korai oklevelekben különböző alakokban fordult elő. Először [[1065]] körül a [[százd]]i [[premontrei]] [[apátság]] alapító levelében ''Nywyg'', majd [[1268]]-ban Neueg, [[1334]]-ben Niveg, később Nemegy, Nemed alakban. A falu [[1325]]-ig a [[Rátót nemzetség]]é volt, majd nem sokkal ezután az [[Ákos nemzetség]]beli Mikcsé. [[1401]]-ben Kisnémedi földesura Micsk bán unokája: Prodavizi Istvánnak nevezte magát, mert apja a mai [[Horvátország]] területén fekvő [[Prodavíz]]ben töltötte be a [[Horvát bánság|báni tisztséget]]. [[1425]]-ben Prodavizi István fia Miklós elcserélte Nemeget 11 Pest megyei községgel együtt [[Zsigmond magyar király|Zsigmond királlyal]], aki [[1426]]-ban eladományozta [[Gathali Miklós]] [[Váci egyházmegye|váci püspöknek]]. [[1541]]-ben [[Budavár]] eleste után Kisnémedi is a [[török hódoltság]] területévé vált, de az akkori viszonylagos nehéz megközelítése, a keleti szomszéd [[Püspökszilágy]] településsel együtt fennmaradt és túlélte a török megszállástpusztítást, míg a környezetében lévő lakott települések szinte teljesen elnéptelenedtek.
Kisnémedi végig lakott település volt a [[török hódoltság]] közel másfél évszázada alatt is. A [[mohácsi csata|mohácsi vész]] után Kisnémediben 19 földesúr rendelkezett birtokrésszel, [[1945]]-ig. Ezek sorában az [[1660]]-as korabeli tizedjegyzék megemlíti a Gosztonyi családot, mint Kisnémedi földesurait, akik aztán itt éltek közel 300 évig egyfolytában, egészen [[1945]]-ig. A [[20. század]] elején [[Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye]] Váci járásához tartozott. [[1910]]-ben 826 magyar lakosa volt. Ebből 782 római katolikus, 21 református, 14 izraelita volt.
