„Dorog szénbányászata” változatai közötti eltérés

A [[szénbányászat]]ról szóló első szerződést [[1781]]. január 27-én kötötte Rückschuss Antal [[Ruhr-vidék]]i bányász a csolnoki bíróval, Krempf Józseffel. Az első bánya [[Miklósberek]]en nyílt meg, majd 1795-ben [[Annavölgy]]ön is megindult a bányászat. A szénmedence következő írásos emléke [[1810]]-ből származik. Ennek előzménye Kovács Pál [[esztergom]]i főszolgabíró jelentése a [[Helytartótanács]]nak, miszerint a fával való takarékosság érdekében a katonai épületeket át kell állítani széntüzelésre, bár sem a katonaság, sem az uraság nem kezdett újabb ásatásokat. A legnagyobb felvásárló ebben az időben már a [[Komárom (Szlovákia)|komárom]]i katonaság volt, viszont néhány év múlva már [[Buda (történelmi település)|Buda]] és [[Pest (történelmi település)|Pest]] is jelentős felvásárló lett. Még az 1810-es években Weissenberger Gáspár budai téglagyáros végzett kutatásokat, és nyitotta meg a mogyorósi bányákat. A közvetlenül a [[Duna]] mellett található telepekről könnyen lehetett szállítani a szenet az akkoriban kibontakozó dunai gőzhajózásnak köszönhetően, és a gőzhajókat is jelentős mértékben mogyorósi szénnel üzemeltették. Az [[1830]]-as évekbenévek]]ben már a medence termelésének 85%-át a mogyorósi bányák adták. Ez az évtized [[Tokod]] történetében is jelentős; Brunner Antal és Staffenberg Ignác nyit bányát a mai [[Tokodaltáró]] területén.

A bányákat [[1946]]. január 1-jén vették állami kezelésbe. A következő három évben (3 éves terv) a termelésnövekedés 281%-os volt, míg az országos átlag 143%. Ezekben az években az ország széntermelésének 13-14%-át Dorog adta. [[1948]]. november 1-jén létrehozták a Dorogi Szénbányák Állami Vállalatot, és hozzácsatolják a [[Pilisvörösvár]] környéki bányákat is, amelyek [[1950]]-ig tartoztak Doroghoz. Az első [[ötéves terv]] az ország nagymértékű iparosítását irányozza elő, különös tekintettel a nehéziparra. Ennek köszönhetően a termelés elérte az évi 2 millió tonnát. Ezekben az években kezdett kialakulni a homokkitermelés következtében a [[Palatinus-tó]], mivel a tömedékeléshez sok homokra volt szükség. [[1952]]-ben újraszervezték az irányítást, az állami vállalat új neve: Dorogi Szénbányászati Tröszt, amelyhez ismét hozzácsatolták a [[Pilis (hegység)|pilisi]] bányákat. 1957-ben a Pilisi Szénbányák Vállalat ismét levált Dorogról. [[1957]] és [[1967]] között volt a szénmedence termelésének fénykora, az éves termelés átlagban 2 millió tonna, a hatalmas vállalat alkalmazottainak száma a korszakban 12 000 fő körül mozgott, tehát több mint Dorog akkori lakossága, közel 16 000 lakás volt a bányavállalat tulajdonában. Ebben az időszakban a dorogi szén legjelentősebb felhasználója a [[Csepel Művek]] volt. 1956 és 1959 között épült ki a munkások lakhatásának megoldására a bányavállalat mintakertvárosa, [[Tát-Kertváros]]. [[1963]]-ban ismét Doroghoz csatolták a pilisi bányákat, most már véglegesen. 1967-ben megkezdődött a széntermelés rohamos hanyatlása, [[1970]]-ben a pilisi bányákban teljesen megszűnt a termelés. [[1972]]-ben a termelés évi 1 millió tonna alá csökkent, [[1976]]-ban érte el a mélypontot, valamivel több mint félmillió tonnát. [[1977]]-től szerény növekedés következett be, amely a később megnyitott új bányának, Lencsehegynek is volt köszönhető, de még ez sem tudta sokáig életben tartani a bányászatot. Az [[1990]]-es évekreévek]]re a Lencsehegy maradt az egyetlen üzemelő bánya, a többit bezárták és betömedékelték. Lencsehegy [[2004]]-ben zárt be, ezzel 224 év után megszűnt a szénbányászat a [[Dorogi-medence|Dorogi-medencében]], amely története során közel 100 millió tonna szénnel segítette a magyar gazdaság fejlődését.