„Alekszandr Iljics Jegorov” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
34. sor:
A tűzkeresztségen 1914. augusztus 13-án esett át egységével. A támadásuk sikerrel járt, és hatvan osztrák katonát, valamint két tisztet ejtettek fogságba. Ezért jutalmul díszfegyvert kapott. Az elkövetkező két évben hat alkalommal tüntették ki és öt alkalommal sebesült meg. Kórházba azonban nem volt hajlandó menni az orvosok tanácsa ellenére sem, és folytatta a harcot. [[1915]]. [[július 20.|július 20-án]] eszméletlenül mentették ki a harctérről és ezután egy hónapig kórházban tartották súlyos sebei miatt. Ezután kinevezték századosnak, és négy hónapot töltött [[Tver]]ben, mint az egyik tartalékezred zászlóaljának parancsnoka, majd ezt követően két hónapig leendő zászlósokat képzett ki [[Riga|Rigában]]. Ezek után tért vissza a [[Daugava|Nyugati-Dvina]] mentén harcoló 132. gyalogezredhez, ahol később az 1917-es februári forradalom híre érte őt. Jegorov számára ez lehetőséget nyújtott arra, hogy szocialista elveit kibontakoztathassa, és nemsokára beválasztották a 32. hadosztály katonatanácsába az [[eszer]] frakció élére.<ref>{{Opcit|n=William J. Spahr|o=69}}</ref>
Jegorovra két esemény gyakorolt nagy hatást: a július [[Kerenszkij-offenzíva]] csúfos bukása, amely {{szám|150000}} orosz halottal járt, és végeredményben hátrébb lévő
November 9-én ezredessé léptették elő, és a hónap közepén az 1. hadsereg küldöttjeként a Szovjetek Második Kongresszusának Központi Végrehajtó Bizottságába küldték. November 22-én utazott el [[Szentpétervár]]ra, és a leszerelési bizottság tagjává választották, majd decemberben a Központi Végrehajtó Bizottság katonai osztályának tagja lett, ahol a bolsevik frakcióval működött együtt. Ekkor ismerkedett meg [[Avel Szafronovics Jenukidze|Avel Jenukidzével]], egy régi bolsevikkal, akinek javaslatára a katonai tanácsban maradhatott, és ő irányította Jegorov minden cselekedetét ebben az időszakban. 1918. január végén a német–szovjet béketárgyalások megszakadása után a németek újabb offenzívát indítottak, és Jegorov visszatért a frontra az ellenállást megszervezni. Egy visszaemlékezés szerint ezekben az időkben egy utászcsapattal robbantott fel vasúti hidakat, hogy lassítsa az ellenség előrenyomulását, ám életrajzírója szerint kiképzőként segédkezett vörösgárdista egységek felállításában. Márciusban aztán megszületett a [[breszt-litovszki béke]], és erre válaszul az eszerek kiléptek a kormányból, amit Jegorov elítélt, és július 16-án megjelent levele a [[Pravda|Pravdában]], amelyben kijelentette kilépését az eszer pártból, és jelezte csatlakozási kérelmét a bolsevikokhoz.<ref>{{Opcit|n=William J. Spahr|o=72–75}}</ref>
| |||