„Mithridates (Racine)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Addbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: 3 interwiki link migrálva a Wikidata d:q740134 adatába
Nincs szerkesztési összefoglaló
10. sor:
 
A szorosan vett cselekményben éppen megint egy vesztett csata utáni helyzetben találjuk magunkat, a maradék hadsereg nehezen menekül haza felé, Mithridates királynak halálhírét költik egy [[Boszporusz]] melletti kikötőben, mely egyben a drámai cselekmény színhelye is. Ebben a helyzeteben találkozunk Mithridates király két fiával és Monimával, Mithridates jegyesével. Mindkét fiú feleségül óhajtja venni apja jegyesét. Monima csak egyiküket, Róma ádáz ellenfelét szereti már régtől fogva. Kiderül, hogy Mithridates nem halt meg, hajóival haza felé tart. Családtagjai félnek tőle, mivel mind vétettek ellene.
 
Mithridates érzi, hogy valami nincs rendben, de közben előadja nagy haditervét, s próbálja családját a Róma elleni harcra összefogni, s kideríti azt is, mi az igazság, jegyese kibe szeretett bele, végül még jegyeséről is lemond Xiphares fia számára. Közben idősebb fia, Pharnaces fellázítja ellene a sereget, nem nehéz, mert a katonák igen félnek attól, hogy [[Róma|Rómában]] a római hadsereggel kelljen harcolniok. Xiphares mindazokkal, akiket maga mellé tud állítani keményen harcol a lázadók ellen, Mithridates is segítségére siet. A lázadást leverik, de a király halálos sebet kap. Az idős haldokló királytól Monima, volt jegyese és Xiphares fia búcsúzik, mindketten Mithridates harcának folytatását vállalják, így szól Xiphares Monimához:
 
16. sor:
<br>Halálát az egész világ bosszulja meg.”<ref>Jean Racine összes drámái. i.m. 531., ford. Molnár Imre.</ref>
 
Racine Mithridates c. műve a Nagy SádorSándor c. drámával együtt az immanens és a való világbeli reménység tetőfokát képviseli, mely az állam és a király dicsőségét hirdeti.<ref>Lucien Goldmann (1977) A rejtőzködő isten. Budapest, Gondolat, 638.</ref> E történelmi drámák nagyon fontosak a francia irodalomban, a történelmi dráma műfaja a franciáknál soha nem került annyira előtérbe, mint pl. az angoloknál vagy a németeknél ([[William Shakespeare|Shakespeare]], [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]], [[Friedrich Schiller|Schiller]], [[Heinrich von Kleist|Kleist]], [[Georg Büchner|Büchner]]).<ref>Lucien Goldman i. m. 635.</ref>
 
== Jegyzetek és források ==