„Ige (nyelvészet)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a a |
a személyragokat kivettem (ez nem a magyar nyelvtan szócikke), a határozottságról szóló részt pontosítottam |
||
1. sor:
{{egyért2|a szófajról|ige (egyértelműsítő lap)}}
Az '''ige''' (latinul ''verbum)'' olyan, cselekvést, történést vagy létezést kifejező, ragozható szó, amely alakját személy, szám, [[Igeidő|idő]], [[Igemód|mód]] és [[Igeszemlélet|szemlélet]] (aspektus) szerint változtathatja.
Az ige szótári alakja nyelvenként változó. Általában az az alak az ige szótári alakja, amelyből a többi alakja könnyen levezethető.
A szótári alak a [[Magyar nyelv|magyarban]] az ige egyes szám harmadik, de a latinban például az egyes szám első személyű alakja. A modern indoeurópai nyelvekben általában a [[főnévi igenév]] az ige szótári alakja.
Az ige lehet szabályos ''(reguláris),'' valamint rendhagyó ''(irreguláris).'' A rendhagyó ige olyan ige, amelynek valamelyik ragozása eltér a szabályos képzési módtól, vagyis általában az igető is megváltozik (pl. az angolban a ''go, went, gone'' „megy, működik,...” szabályos alakja ''*go, goed, goed'' lenne). Klasszikus latin példa a fero, ferre, tuli, latum ''hoz, visz''. A rendhagyó igék egy speciális csoportját alkotják a hiányos ''(defektív)'' igék, amelyeknek csak néhány – vagy mindössze egyetlenegy – alakjuk használatos. Ilyen ige például a latin ''libet'' ’tetszik’, vagy a [[Spanyol nyelv|spanyol]] ''nieva'' ’havazik’. Hiányos igének számít a magyar nyelvbeli csuklik és a fénylik is: nincs felszólító módjuk. ▼
▲Az ige lehet szabályos ''(reguláris),'' valamint rendhagyó ''(irreguláris).'' A rendhagyó ige olyan ige, amelynek valamelyik ragozása eltér a szabályos képzési módtól, vagyis általában az igető is megváltozik (pl. az angolban a ''go, went, gone'' „megy,
Az igéknek a ragozott alakjaikon kívül személytelen alakjaik is léteznek, amelyek a cselekvésre, történésre az alanyra való hivatkozás nélkül utalnak: ezek az [[Igenév|igenevek]].▼
▲Az igéknek a ragozott alakjaikon kívül személytelen alakjaik is léteznek, amelyek a cselekvésre, történésre az alanyra való hivatkozás nélkül utalnak: ezek az [[Igenév|igenevek]] (a magyarban pl.: ''írni, írva, író, írt/írott,'' illetve ide sorolható az ''írás'' is).
A magyar nyelvben egy további kettősség van az igeragozásban (megadott időn és módon belül): határozott és határozatlan, például ''keresem (azt)'', illetve ''keresek (valamit).'' Ezt elsősorban az határozza meg, hogy a tárgy határozott-e, de más tényezők is közrejátszanak, például az első vagy második személyre utaló tárgy határozatlannak minősül (''ő lát'' – nem pedig *''látja'' – ''engem, téged, minket, titeket'').
== Lásd még ==
| |||