„Arisztotelész természetfilozófiája” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a tagolás
1. sor:
Habár az antik [[természetfilozófia|természetfilozófiát]] a modern [[természettudomány]]ok által túlhaladottnak tartjuk, azért súlyos tévedései ellenére éles meglátásai és szigorú következetessége iránti méltó csodálatunkat nem nyomhatjuk el. Különösen igaz ez a tudományok első nagy rendszerezője, [[Arisztotelész]] finom dialektikus szerkezetet mutató gondolataira, kinek '''természetfilozófiai''' jellegű nézeteit a következő művekben találjuk: A ''Fizika'' nyolc könyve, a ''Világrendszerről'' szóló négy könyv, a Keletkezésről és enyészésről irt két könyv, a ''Meteorológia'' négy könyve, és végül a ''Mechanikai problémák''. A szerves világ viszonyaival foglalkoznak a következők: ''Az állatok természetrajza'', ''Az állatok részeiről'', ''Az állatok nemzéséről'', ''A lélekről'', ''Az érzékekről'' szólók stb. A ''Fizika'' nyolc könyve a tér, idő és a kettőnek összekapcsolásából eredő mozgás fogalmait tárgyalja.
 
== A tér és idő metafizikája ==
 
A tér és az idő vég nélkül osztható. A világ jelenségeinek alapja a '''mozgás'''t, melyet a legtágabb értelemben definiál, t.i. mint akármilyen változást, azaz mint a potenciális létről aktuális létre való átmenetet. A mozgások természetszerü (a mozgó egyed természetéből adódód) vagy természetellenes (erőszakolt) mozgások.
A tér mellett a '''hely''' fogalma fontos, mely azonban nem képvisel egy bizonyos térrészt; továbbá minden helynél megkülönböztetendő a fent és lent. Minden tárgy azon hely felé tart, melyben ''otthon'' van, mégpedig gyorsuló mozgással - az időben nem gyorsuló egyetlen mozgás az, mely körpályán egyenletesen megy végbe. Ha valamely tárgy a maga természetrendelte helye felé mozog, akkor ez természetszerü mozgás, így szükségképp gyorsuló, ha ellenben más irányba erőszakosan tereltetik, akkor mozgása lassuló.
 
== A mozgás és metafizikája ==
 
A mozgásra vonatkozó vizsgálatai során Arisztotelész a '''folytonosság''' fogalmát is fejtegeti (ezt a fogalmat egyébként ő vezette be sikeresen a filozófiába, és főképp az ő hatására terjedt el a matematikában is). Minden, ami változó, tehát mozog, az egyszersmind osztható, ráadásul végtelenül. Arisztotelész tehát az oszthatatlanok, az atomok elméletét nem fogadta el.
 
Ezen fogalmak a mozgást illetőleg annyira megszilárdulták, hogy az Arisztotelész-féle filozófiai és mechanikai elméletek megdöntése idejében csak nagy nehezen voltak megcáfolhatók. Habár ő az abszolút keletkezést és enyészést szintén tagadja, azért a változást nem tekinti pusztán megváltoztatott keverésének, hanem valóságos minőségi változást fogad el, kiindulva az [[aktus]] és [[potencia]] fogalmából.
 
== Kozmológia ==
 
''A világrendről'' című négy könyvet ez az elnevezése épp oly kevés joggal illeti meg, mint a fizikáról szólót. E címek mind későbbi időkből valók, mikor a Stagirita filozófiai rendszerét ugyan természetfölötti kinyilatkoztatásnak tisztelték ugyan, de annál kevésbé értették. A szóban forgó mű az előbbinek folytatása: elmélkedik ugyanis az anyag, alak és változás fogalmairól, tárgyalja az okok különböző nemeit, az oszthatóságot és a folytonosságot, ezek mellett azonbán már számos tapasztalati adatot is hoz fel.
 
Habár az Arisztotelész-féle [[természetfilozófia|természetfilozófiát]] a modern természettudományok[[természettudomány]]ok által túlhaladottnak tarjuk, azért szigorú következetessége és finom dialektikus szerkezete iránt méltó csodálkozásunkat nem nyomhatjuk el. A mű tartalma röviden a következő:
* A természeti testek három irányban kiterjedtek, valamint az egész mindenségnek is három mérete van.
* A mozgás kétféle: a köralakú, és az egyenes vonalu, mely vagy a középpontból kifelé, vagy a periférától a középpont felé irányul.
27 ⟶ 33 sor:
ugrásszerű, a mindenség tengelyében ferdén történő mozgását okozza. A négy elem között van egy, mely föltétlenül nehéz: a föld; ez foglalja el tehát a mindenség közepét, és egy másik, mely föltétlenül könnyü: a tűz; ez a szublunáris világ kerületet alkotja, és az éterrel határos. ''A keletkezésről és enyészésről'' címü értekezés megmutatja, hogy csak négy elem létezhetik, mivel az érzések két ellentétes párja így kivánja ezt. Ezek az ellentétek a meleg és hideg, a száraz és nedves ellentétei. A föld hideg és száraz, a víz hideg és nedves, a levegő meleg és nedves, a tűz meleg és száraz. A földi tárgyak mind e négy elem keverékéből állanak, és igy, pl. a földi tűz az elemi tűzből és földből áll stb.
 
== Fizika, mechanika ==
A Meteorológia négy könyve szintén nem felel meg elnevezésének, amennyiben csak kisebb részében tartalmazza a meteorológiai jelenségek tárgyalását, inkább csillagászati, geológiai és kémiai kérdésekkel foglalkozik. A meteorológia feladatául az égi testekkel határos tünemények fejtegetését jelöli ki, ezek pedig a következők: A tejút, az üstökösök, a tüzes meteorok és a hullócsillagok, továbbá ide tartozik a szelek, a földrengés, villámcsapások, zivatarok stb. okainak kutatása. A tengerről és sótartalmáról van azután szó, továbbá a szelekről és beosztásukról, az égi háborúról, a forgó szelekről és a légköri fénytüneményekről. Az értekezés utolsó részét az elemek tana foglalja el, mely ezúttal molekuláris, fizikai, és kémiai megjegyzésekre vezet. Ezek alkotják azt a talajt, melyen később az [[alkímia]] termett.
 
A ''Mechanikai problémák'' címü műve dialektikus szőrszálhasogatásból
38 ⟶ 44 sor:
* 2. A kozmosz berendezéséről szóló elmélete és az elemek elhelyezéséről szóló tan.
 
== Csillagászat és meteorológia ==
Az égi testek mozgására nézve [[Eudoxosz]] és [[Calippus]] elméletét fogadta el, kik több egymást körülfogó szféra segítségével igyekeztek megmagyarázni az egyes égi testek egyenetlen járását. Az egész mindenség külső határát ez ősmozgató foglalja el (primum mobile). Így tehát a mindenség az innenső és a túlsó világból van összetéve. Emitt a változatlanság és örökkévalóság világa, amott pedig vég nélkül való keletkezést és enyészést látunk, a meteorológiai folyamatokat és a szerves élet jelenségeit.
 
{{lektor}}
A Meteorológia négy könyve szintén nem felel meg elnevezésének, amennyiben csak kisebb részében tartalmazza a meteorológiai jelenségek tárgyalását, inkább csillagászati, geológiai és kémiai kérdésekkel foglalkozik. A meteorológia feladatául az égi testekkel határos tünemények fejtegetését jelöli ki, ezek pedig a következők: A tejút, az üstökösök, a tüzes meteorok és a hullócsillagok, továbbá ide tartozik a szelek, a földrengés, villámcsapások, zivatarok stb. okainak kutatása. A tengerről és sótartalmáról van azután szó, továbbá a szelekről és beosztásukról, az égi háborúról, a forgó szelekről és a légköri fénytüneményekről. Az értekezés utolsó részét az elemek tana foglalja el, mely ezúttal molekuláris, fizikai, és kémiai megjegyzésekre vezet. Ezek alkotják azt a talajt, melyen később az [[alkímia]] termett.
 
Az égi testek mozgására nézve [[Eudoxosz]] és [[Calippus]] elméletét fogadta el, kik több egymást körülfogó szféra segítségével igyekeztek megmagyarázni az egyes égi testek egyenetlen járását. Az egész mindenség külső határát ez ősmozgató foglalja el (primum mobile). Így tehát a mindenség az innenső és a túlsó világból van összetéve. Emitt a változatlanság és örökkévalóság világa, amott pedig vég nélkül való keletkezést és enyészést látunk, a meteorológiai folyamatokat és a szerves élet jelenségeit.
 
== Összefoglalás ==
 
Égi és földi szféra: emitt a változatlanság és örökkévalóság világa, amott pedig vég nélkül való keletkezést és enyészést látunk, a meteorológiai folyamatokat és a szerves élet jelenségeit.
 
== Lásd még ==
49 ⟶ 62 sor:
 
[[Kategória:Filozófia]]
{{lektor}}