„Berde Áron” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Jelentes.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|Jelentés az 1845-1850-ig megjelent természettudományi munkák legjobbjainak megjutalmazásáról]]

[[Fájl:Berde kripta Kolozsváron.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|A Berde család kriptája a kolozsvári [[Házsongárdi temető]] I.a. parcellájában.]]

 

Az algimnáziumot 1827-től [[Székelykeresztúr]]on, a felsőbb osztályokat 1837-től a kolozsvári [[Unitárius vallás|unitárius]] főiskolában végezte. [[1841]] augusztusában a kolozsvári unitárius kollégiumhoz választották meg tanárnak; bővebb kiképzés végett 1842-ben [[Berlin]]be ment, hol két évig maradt, minden igyekezetét a természettudományokra fordítván. A szünidőt tanulmányi utazásokra használta; fölkereste a híresebb egyetemeket, [[Gießen|Giessenben]] a vegytani elemzés érdekében egy hónapot töltött; majd [[Franciaország]] és [[Svájc]] egy részét utazta be. Hazatérte után [[1844]]. október elején elfoglalván tanári székét, ott [[1863]]-ig a természettudományok előadásával foglalkozott. Ekkor szervezték a kolozsvári jogakadémiát, benne rendes tanszéket nyert mint a nemzetgazdaság és politika tanára; utóbb a statisztika, pénzügytan, az osztrák birodalomhoz tartozó országok történelme jutottak neki rendkívüli tantárgyakul. A [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|kolozsvári egyetem]] megszervezésével pedig oda nevezték ki nyilványos rendes tanárrá a nemzetgazdaság- és pénzügytanra; 1872–73-ben az egyetem első rektora, 1883–84-ben pedig a jog- és államtudományi kar dékánja volt. 1890 őszén nyugalomba vonult. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] [[1858]]. [[december 15.|december 15-én]] választotta levelező tagjai sorába.

 

Híres mondása, amely a rektori székfoglalójában hangzott el: „''Önök tudják, hogy az egyetemet nem a néma falak, hanem a tanárok szellemi ereje alapítja meg hírnevében, áldásos működésben.''”<ref>Tonk Sándor: Erdély magyar egyeteme, in: ''125 éves a kolozsvári egyetem'', szerk. Cseke Péter, Hauer Melinda, Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 1999.</ref>

 

Szerkesztette a [[Természetbarát]]ot 1846. júl. 2-tól Takács Jánossal, majd [[1847]]. szeptember 23-ától 1848. június 29-éig egymaga, [[Ipar és Természetbarát]] címmel [[1848]]. július 2-ától november 9-éig; a Hetilap gazd. és keresk. lapot [[1852]]. október 2-ától [[1855]]. március 31-éig; a [[Kolozsvári Közlöny]] politikai [[hírlap]]ot 1856. októbertől [[1859]]. december 29-éig.

 

Első versei a kolozsvári [[Remény (újság)|Remény]]ben (1839.) jelentek meg. Polémiája [[Vida Károly|Vida Károllyal]] a [[Pesti Napló]], 1856. 355. számában található. Természettudományi cikkei a [[Mezei Naptár]] (1859), az [[Akadémiai Értesítő]] (1860) és az általa szerkesztett lapok hasábjain láttak napvilágot. Egyháztörténeti dolgozatai a [[Keresztény Magvető]]ben (1888) jelentek meg.

 

* Légtüneménytan s a két Magyarhon égalji viszonyai. Kolozsvár. 1847.

* A kémia iskolája. Stöckhard után ford. Kolozsvár, 1848.

* A levegői nyirkosság némely égalji befolyása (1860)

 

{{jegyzetek}}

== Források ==

*{{Szinnyei|1||b/b01622.htm}}