„Kiss Sándor (politikus, 1918–1982)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
54. sor:
{{idézet2|''Magyarok! Parasztok! Testvéreim! Forradalom tüze ég most Magyarországon. Tíz keserves esztendő minden szennye-piszka ég el ennek tűzében. Megszabadult a nép, felkelt a nép. Mint alvó tűzhányó kitörése, olyan a nép megmozdulása. Ifjúságunk forradalma, hősiessége, szabadsága ragyogó sorokat írt be a magyar történelembe. Egy ezeréves nép csodálatos öntudata, bölcsessége, tehetsége, izzó és elfojthatatlan szabadságszeretete és embersége formál és alakít most új életet a Duna-Tisza táján.''<ref>Kiss Sándorné közlése. Alexandria, 2000. május 27; Tóth Lajos szerint Kiss Sándor „a Magyar Rádióban nyilatkozatot olvasott fel, melyben kérte az ország lakosságát, vegyék ki részüket az új hatalom kiépítésében. Ezen a napon találkozott... Szilágyi László munkatársával, Kósa Andrással, megyénk egyik vezetőjével. Új harcostársai a Parasztszövetségben Püski Sándor és Göncz Árpád volt.” In: Ünnepi beszéd a Hősök terén. Vásárosnamény, 2001. október 23. Kézirat. 10.p.</ref>}}
[[November 3.|November 3]]-án délután részt vett a Parasztszövetség országos értekezletén, melyen a parasztság és mezőgazdaság jövőjéről volt szó. A kolhozosítás minden fajtáját elutasították és úgy határoztak, hogy [[november 4.|november 4]]-én Kiss Sándor újra rádióbeszédet mond, de erre a [[1956-os forradalom#A_szovjet invázió kezdete|szovjet beavatkozás]] miatt már nem kerülhetett sor. Az országba özönlő szovjet tankok meghiúsítottak minden realizálhatónak tűnő álmot és akiket korábban meghurcoltak, azokban jogos aggodalomként merült fel a menekülés gondolata, ahogy Kiss Sándorban is. Menekülnie kellett, mivel tudta, hogy reá, mint politikai vezetőre ismét hosszú börtön vagy [[Szibéria|Szibériába]] [[deportálás]] vár, s lehet, hogy valamelyik munkatáborban pusztul el. [[1956]]. [[november 9.|november 9]]-én elhagyta Budapestet, majd átlépte a magyar–osztrák határt. [[Bécs]]ben várta be a családját, akik [[november 18.|november 18]]-án hagyták el [[Budapest]]et. Lányai, Borika 9, Ágnes 6 évesek voltak. Felesége nyilatkozata szerint, férje egy általa soha nem vágyott világba menekül, de ez érthető kellett legyen: „hogy Sándor a forradalom után kijött Nyugatra, az teljesen érthető. Fizikailag, ki tudja, bírta volna-e a harmadszori kínzásokat. [[Göncz Árpád]] szerint nem.”<ref>Kiss Sándorné közlése. Alexandria, 2000. május 27.</ref>
Kiss Sándor és családja [[1956]]. [[november 30.|november 30]]-án kapott osztrák útlevelét.<ref>Ez beutazásra jogosította: Franciaországba, Ausztriába, Belgiumba, Hollandiába, Dániába, az NSZK-ba, Svédországba és Norvégiába.</ref> Igen aktív szerepet vállalt az emigrációban. Még az útlevelére várva, [[1956]] novemberében [[Bécs]]ben tagja lett az emigráns Független Kisgazdapárt Intézőbizottságának. Az [[1957]]. januári [[strasbourg]]i alakuló kongresszuson a Magyar Forradalmi Tanács titkárává választották, majd [[1958]] márciusától a Magyar Bizottságnak is tagja lett.
| |||