„1980-as labdarúgó-Európa-bajnokság” változatai közötti eltérés

Az UEFA Játékvezető Bizottsága (JB) [[1960]]-tól keresi azokat a módszereket, hogyan állapíthatja meg a játékvezetők értékelésének taktikáját. Kiváló formában – fizikai és szabályismereti, szabály alkalmazási – lévő, megbízható, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó játékvezetők mellé, kipróbált, többszörösen ellenőrzött - de más-más nemzet képviseletében – partbírókat rendeltek. A játék dinamikus fejlődése egyre jobb fizikai adottságokkal rendelkező bírókat igényel, ezért elfogadva a FIFA JB 45 éves korhatári döntését fiatalabb játékvezetőket emelt ki. A sporttörténelem igazolta, hogy a váltás nem alakított ki tragikus szakmai visszaesést, a nemzetközi minősítéssel rendelkező bírók, a szabályok alkalmazása terén 95% feletti teljesítményre képesek. A következő lépés az volt, hogy a játékvezető mellé hazájának egy, egymás igényeit jól ismerő partbírót rendeljenek. Ezen a labdarúgó tornán alkalmazták először, figyelemmel a költségekre, a játékvezetői hármasokat. Európában kevés nemzet alakított ki vagy működtetett partbírói keretet, így még nem teljesülhetett a maximális elvárás, az együttműködési hibák minimuma. A hármasok egy-egy mérkőzésre kaptak megbízást. Az együttműködés hasonló eredményességgel járt, mint nemzeti szinten. A nemzeti szövetségek a nemzetközi feladatra kijelölt – meghívott – játékvezető mellé olyan játékvezetőket oszt be partbírónak, akivel a legjobban megértik egymást. A feladat előtt nemzeti szinten több mérkőzésen együttműködnek, hogy a ''nagy feladatnál'' eredményesebbek lehessenek. A torna idején nem tartották ott a közreműködő játékvezetőket, hanem az Európában szokásos küldési rendet alkalmazták, a sorsolás által összeállított mérkőzésekre előre kijelölték a játékvezetőt, a szövetségre bízva a partbírók kiválasztását. A [[Franciaország]]ban rendezett VII., tornán újra a régi játékvezető küldési szisztémát alkalmazták. A [[Nyugat-Németország|Német Szövetségi Köztársaságban]] rendezett VIII., labdarúgó-Európa-bajnokságon egy játékvezetőt és egy nemzetbeli partbírót delegáltak, csak a harmadik személy volt ''idegen''. A tornán a csapatok – a játékvezetők ''segédletével'' -, az ''eredményesség '' érdekében a labdarúgás negatív arculatát mutatták meg: a durvaságok, a kíméletlen játék, a sportszerűtlenségek sorozata több mérkőzést tett élvezhetetlenné.

Az UEFA JB a torna mérkőzéseinek levezetésére 31 nemzeti szövetség 80 játékvezetőjét bízta meg – a [[Labdarúgás|labdarúgó]]-[[partbíró]]ként tevékenykedő [[játékvezető (labdarúgás)|játékvezető]]k száma plusz 216 fő –, akik 108 találkozón, legjobb szakmai felkészültségükkel szolgálták a labdarúgást. A nemeztinemzeti szövetségek sorában a [[Németország|németek]] 9 bírója 14 mérkőzést vezetett, további 4 nemzet 4-4 játékvezetője 23 összecsapást koordinált, 3-3 bírót 8 nemzet, 2-2 mérkőzésvezetőt 13 nemzeti szövetség – köztük a [[Magyarország|magyarok]] – delegálhatott. Kettő bíró, a [[Németország|német]] [[Heinz Aldinger]] és a [[Franciaország|francia]] [[Robert Wurtz]] 4-4 mérkőzésen, 11 játékvezető 3-3 összecsapáson, közte az [[Ausztria|osztrák]] [[Erich Linemayr]] a bronzmeccset, a [[Románia|román]] [[Nicolae Rainea]] a döntőben is fontos szerepet kapott, 2-2 mérkőzést 11 játékvezető, közöttük [[Palotai Károly]] irányíthatott, a többség 74 bíró, egy találkozón szolgálta játékvezetőként a labdarúgást.

* [[Labdarúgás (folyóirat)|Labdarúgás]] – 1992. XXXVIII. évfolyam 8. szám – [[Petri Sándor]]