„Katyusa (fegyver)” változatai közötti eltérés

== Története ==

A Szovjetunióban a reaktív lövedékek kifejlesztését [[Nyikolaj Ivanovics Tyihomirov|Nyikolaj Tyihomirovnak]] és [[Vlagyimir Andrejevics Artyemjev|Vlagyimir Artyemjevnek]] az 1920-as évek elején a füst nélküli lőporral hajtott rakétákkal végzett kísérletei és fejlesztései alapozták meg. Az ő munkásságukat folytatva [[Borisz Szergejevics Petropavlovszkij|Borisz Petropavlovszkij]] [[Georgij Erihovics Langemak|Georgij Langemak]], [[Jevgenyij Sztyepanovics Petrov|Jevgenyij Petrov]] és [[Ivan Tyerentyjevics Klejmjonov|Ivan Klejmjonov]] részvételével a Tüzér Főcsoportfőnökség (GAU) felügyelete alá tartozó [[Szentpétervár|leningrádi]] [[Gázdinamikai Laboratórium]]ban 1929–1933 között fejlesztett ki többféle méretű szárazföldi és légi indítású reaktív lövedéket is. A nem irányított rakétafegyverek fejlesztése a Gázdinamikai Laboratórium és a [[GIRD]] 1933-as összevonásával létrehozott Rakétakutató Intézetben (RNII) folytatódott Georgij Langemak irányításával. Az RNII-nél kifejlesztett repülőgép-fedélzeti nem irányított rakétát 1937–1938 folyamán rendszeresítették a szovjet légierőnél [[RSZ–82]] típusjelzéssel. A rakétát 1939-ben a [[Halhin-goli csata|halhin-goli csatában]] is bevetették.

1938–1941 között az RNII-ben több indítósínes szárazföldi indítóberendezéssel is kísérleteztek, amelyhez az RSZ–82-es rakétán alapuló 132 mm-es M–13 rakétát használták. A teherautó alvázra telepített rakéta-sorozatvetővel 1941 márciusában sikeresen végrehajtották a lőtéri teszteket, majd [[BM–13]] jelzéssel rendszeresítették a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadseregben]]. Az elkészült 24 sínes [[prototípus]]ból módosított M–132 rakétákat terveztek kilőni, azonban a tartószerkezet hibája miatt kis híján súlyos baleset következett be<ref>http://rbase.new-factoria.ru/pub/gurov/gurov.shtml Az eredeti megoldás szerint a jármű nem előre, hanem oldalirányban lőtt volna. A nagyszámú rakéta tolóereje könnyedén felboríthatta a járművet.</ref>. Az áttervezett tartószerkezet szintén gyengének bizonyult a rakéták kilövése közben. V. N. Galkovszij vezetésével mind a sínrendszert, mind pedig az alvázat áttervezték [[ZiSZ–5]] teherautóra. A munkálatokkal 1939 augusztusára végeztek és a járművet BM–13 (jelentése: 13-as számú harcjármű) jelzéssel látták el. Különböző rakétákkal átfogó kísérleteket folytattak le, míg végül a BM–13–16 típust<ref>M13 típusú rakéták 16 indítósínnel. </ref> fogadták el. E típusból a háború kezdetéig mindössze 40 darab készült el,<ref>http://ww2-weapons.com/Artillery/SP-guns/Russian/Katyusha/BM-13-N.htm</ref> 1941. június 21-én rendelte el [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] a BM–13-asok hadrendbe állítását.