„T–34” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a pl:T-34 korábbi jó cikk, Commons-kategória a navbox fölé és a Wikidatából
27. sor:
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 101I-277-0836-04, Russland, erbeutete russische T-34 Panzer.jpg|bélyegkép|jobbra|Németek által zsákmányolt és harcba állított T–34-esek oszlopa]]
 
A T–34 fejlesztéséhez a [[J. Walter Christie]], [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] harckocsitervező prototípusai szolgáltak alapul, melyeket, miután az Egyesült Államok hadserege nem vásárolta meg tőle, eladtaeladott a [[Szovjetunió]]nak.
 
A T–34-esek egyik fontos eleme a [[Christie-féle futómű]] speciálisan átdolgozott változata lett. A harckocsi egyik legfőbb technológiai újítása az öntött torony és a teljes egészében hegesztett páncéltest volt. A 30-as évek harckocsijait alapvetőenjellemzően benzinmotorok hajtották., Aa T–34-be ezzel szemben [[diesel-motor]]t építettek, ezzel sikerült növelni a harckocsi hatótávolságát, valamint csökkenteni a tűzveszélyt. A 38 liter hengerűrtartalmú V–2 típusú V12 hengerelrendezésű öntött alumínium blokkos motor főkonstruktőre [[Konsztantyin Fjodorovics Cselpan|Konsztantyin Cselpan]] (1899–1938) volt.
 
A T–34 esetében sikerült megteremteni a harckocsikat jellemző három alapvető tulajdonság – mozgékonyság, tűzerő, páncélvédettség – összhangját.
 
A fejlesztést [[1936]]-ban kezdték meg [[Mihail Iljics Koskin|Mihail Koskin]]<ref name="T-34">{{cite book| title = A T-34-es története| language = magyar|author= Zicherman István| year= 2007| publisher= Anno (Budapest)}}</ref> vezetésével, és az első két prototípus [[1940]] januárjára készült el. A tervezők a két prototípussal [[Harkov]]ból [[Moszkva|Moszkvába]] hajtottak, hogy a [[Kreml (Moszkva)|Kreml ]] <nowiki/>urai előtt így bizonyítsák a harckocsi rendkívül jó menettulajdonságait. Ezután az akkor már elcsendesedett finn frontra irányították, ahol a [[Téli háború#A Mannerheim-vonal|Mannerheim-vonal]] elhagyott bunkereinek szétlövésével demonstrálták a T–34-es tűzerejét. Végül a harckocsik [[Minszk]]en és [[Kijev]]en keresztül tértek vissza Harkovba. Sajnálatos módon Koskin<ref name=T-34/> nem rendelkezett olyan kiváló ellenálló-képességgel, mint tankjai, és [[1940]]. szeptember 26-án belehalt a tüdőgyulladásba, amit a rendkívül megerőltető téli próbák alatt szerzett. Helyét [[Alekszandr Alekszandrovics Morozov|Alekszandr Morozov]]<ref>{{cite web|url=http://english.battlefield.ru/t-24.html|title=Alexandr Morozov - T-34 fejlesztése|language=angol}}</ref> vette át.
 
A tank sorozatgyártása a tervek szerint [[1940]] júniusában indult volna meg, és Harkovban 500, [[Volgográd|Sztálingrádban]] pedig 100 T–34-est gyártottak volna az év végéig. Kulik marsall intrikái miatt azonban a tervezett 600 példányból csupán 115-öt sikerült legyártani 1940 decemberéig. [[1941]]-ben összesen 2800 T–34-es gyártását tervezték, melyből 1800 Harkovban, 1000 pedig Sztálingrádban készült volna. A gyártás egyszerűsítése érdekében [[Vlagyimir Szergejevics Nyicenko|Vlagyimir Nyicenko]] egy 52&nbsp;mm páncélvastagságú öntött tornyot tervezett a harckocsihoz, a hegesztett torony kiváltására. 1941 tavaszán korlátozott számú példányt már ezzel az öntött toronnyal szereltek fel. Az [[Barbarossa hadművelet|1941. június 22-i német támadásig]] 1225 db T–34-est sikerült legyártani, melyből 967 került ki a csapatokhoz az invázió kezdetéig.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/T–34